Van énnekem egy kedves cimborám,
Talpig derék, becsűletes fiú;
Midőn szomoruságnak szele fú,
Vidámság köpenyét akasztja rám.

Ha nemzetem sorsára gondolok,
S szivem szorítja fojtó sejtelem:
Az én kedves pajtásom ott terem,
És szól, hogy ez nem férfias dolog;

Azt mondja, hogy csak várjak egy kicsit,
Hogy majd idővel másformán leszen,
Az ég kegyébe ismét fölveszen,
És, minket árva népet, megsegit.

Ha szerelem bújában epedek,
És a lemondás már-már főbe ver,
Az én kedves pajtásom nem hever,
Hanem jön és szól: ne legyek gyerek.

Azt mondja, hogy ne hagyjam magamat;
Ámbátor az most rám nem is figyel,
Ki szerelmem tőkéjét vette fel,
Majd megkerűl még tőke és kamat.

S ha eszmetársulatnál fogva itt
Eszembe jut borzasztó pénzügyem:
Biztat, hogy a szerencse, elhigyem,
Számomra is megnyitja markait;

Azt mondja, hogy még megjön az idő,
Hol fűtetlen szobában nem lakom,
Ha szűk udvarra nyíló ablakom
Tábláin a tél dérvirága nő. -

Az én kedves pajtásom így beszél
Kimondhatatlan barátságosan,
S lelkemnek oly széles jókedve van
Bút, bajt felejtető meséinél.

E jó fiúnak egy rosz bátyja van,
Igen komor, goromba férfi ő;
Ez a rosz bátya mindig közbejő,
És fölpofozza öccsét csúfosan,

S tőlem kegyetlenűl elkergeti.
Levert kedéllyel ballag tőlem el,
De újra jő, vigasztal és ölel
A jó fiú, ha szerit ejtheti.

Tudjátok tán, s fölösleges a szó:
Ily jóbarátomúl kit bírok én?...
Vigasztaló pajtásom a remény,
S komor, goromba bátyja a való.

Pest, 1845. január első napjaiban


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem közvetlenül kapcsolódik a legfrissebb felfedezésekhez, mivel Petőfi Sándor a 19. században élt, amikor a természettudomány még kezdetleges állapotban volt. Azonban néhány tematikai elem és szimbólum hozható összefüggésbe a mai természettudománnyal.

Elsőként érdemes megemlíteni a versben szereplő ég és idő metaforáit. Az idővel kapcsolatban a cimborában rejlő remény időbeli aspektusait lehetne vizsgálni. Manapság a kozmológiai kutatásokban foglalkoznak az idő felfogásával, például a relativitáselmélettel vagy a fekete lyukakkal kapcsolatos megfigyelésekkel.

A versben szereplő szerelem bújában epedés és a rossz bátya közbejövetele is megfelelhet az emberi kapcsolatokban tapasztalható konfliktusoknak. Az evolúciós pszichológia például azzal foglalkozik, hogy az emberi viselkedésben milyen szerepe van a közeli kapcsolatoknak, és hogyan alakult ki ez a viselkedés a természetes kiválasztódás során.

A remény és valóság kontrasztja a versben szimbolikus módon jelenik meg a jóbarát és rossz bátya karaktereiben. A modern pszichológia és neurológia kutatásai szintén érdeklődnek az emberi elmében és érzelmekben található kontrasztok és ellentmondások iránt.

A versben szereplő társadalmi témák, például nemzet sorsa, pénzügyek és szerencse, kapcsolódhatnak a társadalomtudományokhoz, amelyek szorosan kapcsolódnak a természettudományokhoz. Az antropológia, gazdaságtudomány és szociológia például a társadalmi viselkedést, struktúrát és változásokat tanulmányozza.

Bár a vers nem közvetlenül kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, az emberek viselkedését, társadalmi kapcsolatait és a kozmosz felfogását érintő témái összekapcsolódhatnak a kortárs természettudományos kutatásokkal és eredményekkel.

A vers a középiskolás korú főszereplő két testvérről, illetve a köztük lévő ellentétről szól. Az irodalomtudományi szempontból érdekes összefüggések közé tartozik a romantikus líra műfajába sorolható. Petőfi Sándor a személyes érzéseket és gondolatokat fejezi ki a versben, amelyek azonban általánós érvényűvé válnak. A megosztottság, a választás nehézsége, a remény és a valóság konfliktusa jelenik meg a versben.

A versben megjelenik a magyar nép történelmi sorsának gondolata, ami a magyar irodalom és történelem felől is érdekes lehet. Az idővel, várakozással és reménnyel kapcsolatos gondolatok pedig általánosak a világ irodalmában is. Az emberi érzelmek, mint például a szerelem és a lemondás, valamint az összeütközés a vágyak és a valóság között adhat témát más irodalmi műveknek is.

Egyéb összefüggések lehetnek az irodalomtörténet terén is. A vers a romantikus időszak egyik jellegzetes műfajához tartozik. A romantikus költészetnek jellemzői, mint a szerelmi epedés, az egyéni érzelmek és a természet motívumai jelennek meg a versben. A szerelmi epedés és a lemondás motívumaival a Petrarca-i szonett hagyományokra is utalhat.

A vers továbbá a közéleti, politikai és gazdasági helyzetre reflektál, amely azt mutatja, hogy Petőfi költészete nemcsak az érzelmekre és a magánszférára irányul, hanem társadalmi üzeneteket is közvetít. Ennek alapján a politikai irodalom és a társadalomkritikus művek kontextusába is helyezhető.

Az évszám a vers címében, "1845" szintén felvet néhány összefüggést. Az időszakban zajló társadalmi változások, az átmenet a reformkor és az 1848-as forradalom között, valamint a polgári szabadságjogok érvényesülésére vonatkozó remények mind hátteret adnak a vers értelmezéséhez.

Közismert Petőfi Sándornak a költészetében az a jellemző, hogy egyéni sorsokat, élményeket és gondolatokat emel ki és teszi egyetemessé, valamint hogy a műveiben lévő személyes érzések a társadalomban zajló változásokkal kapcsolódnak egymáshoz. Ebben az értelemben a "Két testvér" is kapcsolódik a többi Petőfi-vershez és a magyar irodalom nagyobb kontextusához, amelyben a szabadság, az érzelmek és a nemzeti identitás fő témák.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, különösen a remény és a valóság kapcsolatára fókuszálva. A költeményben szereplő két testvér, a jó és a rossz bátya, jelképesen ábrázolja a remény és a valóság viszonyát.

Bibliatudomány nézőpont: A bibliai remény az emberi létezés alapvető eleme, hiszen Isten kegyelme által Krisztusban újjászületve az ember reményét Isten iránti bizalom jellemzi. Ezt a reményt a jó fiú képviseli, aki a versekben mindig buzdítja az elkeseredett lírát arra, hogy tárja fel bizalmát Istenben. Az Igében ugyanis Isten sokszor ígéri meg azt, hogy nem hagy el minket, és hogy minden körülmények között velünk van.

Patrisztika nézőpont: A patrisztikában, amely a korai keresztény egyházatyák gondolatainak tanulmányozásával foglalkozik, hangsúlyt helyeztek az imádságra és a hitre, mint a remény kifejezésének eszközeire. Ezekben az időkben a hit megvallása, a hitből fakadó tettek, valamint az imádság a lelki élet szerves része volt. A jó fiú ebben a kontextusban képviselheti a vallásos személyt, aki a hittel és az imával küzd az elkeseredettség ellen.

Skolasztika nézőpont: A skolasztika, azaz a középkori filozófiai iskola, kiterjed az isteni és emberi dolgok közötti kapcsolatra. Ez a nézőpont különös hangsúlyt fektet a ratio, vagyis a értelmi gondolkodásra. A skolasztikusok az egyensúly, a következetes gondolkodás és a logika fontosságát hangsúlyozták. A jó fiú szerepében a versben láthatjuk a reményt, ami felemeli és bíztatja az embert, hogy tartson ki, mert az életben változás várható.

Más nézőpontok: A versben ábrázolt két testvér kapcsolata és a versben megfogalmazott üzenetek számos más nézőponttal is kapcsolatba hozhatók. Például a pszichológia nézőpontjából megközelítve a jó és a rossz bátya küzdelme a lelkiállapottal és a belső konfliktusokkal párhuzamos lehet. A szociológiai szempontból pedig a jó fiú azokat a társadalmi erőket képviseli, amelyek szolidaritást és segítséget nyújtanak, míg a rossz bátya az erőszakot és az elnyomást jelképezi.

Minden nézőpontból vizsgálva, a vers végső üzenete az lehet, hogy a remény és a valóság közötti feszültségben az embernek mindig meg kell találnia a saját küzdelmében rejlő lehetőségeket és azokat kihasználni a boldogulás és a fejlődés érdekében.