Keresés:

Petőfi Sándor

KORONÁZÁS

Heine után németből

Föl, föl, dalaim, jó dalaim!
Föl, fegyverkezzetek!
Hangoztassátok a harsonákat,
S emeljétek paizsra
Ez ifju leányt,
Ki mátul egész szivemet
Birandja mint királyné.
Üdvezlégy, ifju királyné!
Ott fönn lerántom a napról
A piros sugáru aranyat,
S belőle fölszentelt fejedre
Koronát fonok.
Az égboriték lobogó kék selymiből,
Amelyen az égi gyémántok ragyognak,
Egy drága darabot lemetszek,
S koronázási köpenyként
Királyi vállaidra akasztom.
Kiséretűl adok neked
Fölcifrázott szonetteket, kevély
Tercínákat s udvarias stancákat;
Elmésségem leszen kengyelfutód,
Bohócod képzeletem,
Heroldod húmorom,
Nevető könyűkkel a címeren.
Magam pedig, királyné,
Letérdelek előtte,
S hódolva, pirosbársony párnán
Átnyujtom a kis darab észt,
Amelyet elődöd
Még irgalomból meghagyott.

Szatmár, 1847. július

Írd meg a véleményed Petőfi Sándor KORONÁZÁS című verséről!
Petőfi Sándor további versei: