Ma egy éve... ma egy éve...
Akkor lettél jegyesem,
Ma egy éve, hogy először
Csókoltál meg, kedvesem.

Édes volt a csók, amely ott
Ajkaidról rám esett,
De ki hinné, de ki hinné?
Csókod most még édesebb.

Száll az idő, mint a pille,
Melyet a szél ragad el,
Szemlátomást fogy az élet,
Szemlátomást hervad el.

Ám hervadjon, isten néki,
Érte nem is búsulok;
Nem vesz kárba, mit az élet
Fájáról lehullatok.

Ami elhal életembül,
Föltámad mint szerelem...
Oly mértékben nő szerelmem,
Amilyben fogy életem!

Pest, 1848. augusztus 5.


Elemzések

A versenek a következő irodalomtudományi szempontokat lehet kiemelni:

1. Versformai elemek: A vers Petőfi Sándor egyik szerelmes költeménye, így az érzelmek kifejezése mellett fontosak a versformai elemek is. A vers négy stanzából áll, mindegyik 4 sorból álló tercinek. Az állandó sorrendben ismétlődő rímek és ritmus segítenek a vers egységének kialakításában.

2. Szerelmi témák: A vers központi témája a szerelem és az emlékek. A szerelmi érzések, a csók és az élet múlandósága megjelenik a vers minden szakaszában. A vers kezdetén bevezetőként szerepel az első találkozás emléke, majd a múló idő és az élethervadás metaforája jelenik meg a vers további részeiben.

3. A romantika jegyei: A versben egyértelműen felfedezhetők a romantikus irodalom jegyei. A szerelem ábrázolása, az érzelmek túlzott kifejezése és a természeti metaforák a romantika stílusára utalnak.

4. Korabeli politikai kontextus: A vers dátuma - 1848. augusztus 5. - azt sugallja, hogy a versben megjelenő érzelmek és tájak a korabeli politikai eseményekre is utalhatnak. Petőfi Sándor a pesti korzón figyelte meg a lányt, aki későbbiekben jegyesévé vált. A szerelem metaforáján keresztül talán a forradalom, az elválás és a múlás általános témáit is kifejezheti.

Összességében a vers nyelvezete szerelmi témákra és emberi érzelmekre fókuszál. Az idő múlása és az élet múlandósága fontos jelentések az egész költeményben, amelyek a szerelmet és az emlékeket hangsúlyozzák. Ezek az elemek általában megtalálhatóak a szépirodalmi művekben, és a vers romantikus stílusa egyaránt jellemzi a magyar és a nemzetközi szépirodalmat.

A versben található történések és érzelmek természettudományos szempontból is megközelíthetők, bár a költemény főbb témája a szerelem és az idő múlása.

A vers elején Petőfi említi az esküvőjüket, ami a társadalmi és emberi kapcsolatokra utal. A mai természettudományban sok kutatás és felfedezés összpontosul az emberi kapcsolatokra is, például a pszichológiában és a szociológiában.

A második versszakban a csókot említi, amely az érzelmek kifejezésének fontos eszköze lehet. Az érzelmek tanulmányozása és az agy működésének elemzése a kognitív tudomány területébe tartozik.

A harmadik versszakban Petőfi a múlásról beszél, ami általános emberi tapasztalat. Az idő múlásának tanulmányozása az időérzékelés és a biológia területéhez tartozik, például az öregedéssel, a sejtek idősködésével és a regenerációs folyamatokkal kapcsolatban.

A negyedik versszakban Petőfi megemlíti, hogy nem bánja a múlást, hanem örül annak, hogy az élet fájáitól megszabadul. A fájdalom és az érzelmek kutatása a neurobiológia területébe tartozik, például a fájdalomérzékelés és a boldogság kutatása.

Az utolsó versszakban Petőfi összekapcsolja a növekvő szerelem és az elhaló élet fogalmát. A szerelem és az érzelmek hatásait tanulmányozzák például az érzelmi idegrendszer és az agyterületek kutatói. Az élet hervadásának témája pedig összekapcsolódhat az öregedéssel, a sejtek elhalásával és a halállal kapcsolatos kutatásokkal.

Összefoglalva, a versben található témák és érzelmek kapcsolódhatnak a természettudomány területeihez, például a pszichológiához, a neurobiológiához és a biológiához. Bár a vers nem közvetlenül utal a legfrissebb felfedezésekre, a benne megjelenő fogalmak és érzelmek természettudományos értelmezése hozzájárulhat a mai kutatásokhoz és felfedezésekhez.

A vers a szerelmi szerelemek korában íródott, így elsősorban a teológiai szempontból azt vizsgálhatjuk, hogy hogyan kapcsolódik a bibliai tanításokhoz és a keresztény hithez.

A vers első része arra emlékeztet bennünket, hogy az elmúlt év során a szerző jegyesévé vált, és emlékezik az első csókra. Ebben a szakaszban a szerelem és az öröm a központi téma. A bibliai megközelítés szerint a szerelem és a házasság Isten ajándékai, és az emberi kapcsolatokban az öröm és az elégedettség a teremtés rendjének része.

A második részben a szerző megjegyzi, hogy a csók most még édesebb, és tovább folytatja a múlandóság motívumának kifejezését. Itt az idő múlása és az elmúlás folyamatosan jelen van. Ez az idő múlása és a múlandóság motívuma szorosan kapcsolódik a bibliai tanításokhoz, ami felhívja a figyelmet arra, hogy az idő múlása állandó, és hogy az élet és az öröm a földi életben csak átmeneti.

A harmadik részben a szerző elfogadja a múlandóságot és elmondja, hogy nem bánja, hogy az élet hervad és múlik. Ez a szemlélet a keresztény hitre utal, amelyben az ember elfogadja az élet és az idő múlását, és azzal a reménnyel él, hogy az élet az újból fel fog támadni és örök élete lesz a feltámadásban.

A vers befejezése a szerző szerelemének növekedésére és az életének fogyására utal. Ez a gondolat arra emlékeztet, hogy az emberi élet véges és múlandó, míg a szeretet és Isten szeretete örök. Bibliai szempontból Isten szeretete minden emberi értelemben meghaladja a földi életet és a múlandó dolgokat.

A versben az összefüggések a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is feltárulnak. A bibliatudomány a bibliai szövegeket vizsgálja és értelmezi. A patrisztika az egyházi atyák időszaka, amikor a keresztény hit és teológia formálódott. A skolasztika pedig a középkori teológiai iskola, amely logikai érvekkel és argumentációval foglalkozott. Ezek a nézőpontok eltérő módon közelítik meg a versben megjelenő teológiai témákat, és segíthetnek a mélyebb megértésben és értelmezésben.