Már minékünk ellenségünk
Egész világ, látom én;
Szegény magyar, be magad vagy
Ezen a föld kerekén!

Akivel mi megosztottuk
Asztalunknak ételét,
Ruháinkat, hajlékunkat:
Éhenkórász volt elég.

Aki hozzánk jőne mostan
Bajainkat osztani,
Aki velünk kezet fogna:
Nincs barát, nincs atyafi.

No de semmi, jó az isten,
Ugy lesz, ahogy lenni kell:
Hagyjanak el! csak magunkat
Mi magunk ne hagyjuk el.

És mi nem hagyjuk magunkat,
Míg lesz egy kéz és egy kard;
Fogadom azt, hogy megbánja,
Aki bántja a magyart!

Hosszu a mi türelmünk, de
Ha egyszer kifakadunk,
Akkor aztán hosszu ám és
Rettentő a haragunk.

Tudhatják az ellenségink,
Mint viselünk háborut,
Ha pedig már elfeledték,
Jól van, majd eszökbe jut.

Úgy elütjük-verjük őket,
Ha türelmünk megszakad,
Hogy magunk is megsajnáljuk
Szegény nyomorultakat!

Pest, 1848. április


Elemzések

A Petőfi Sándor által írt vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét vagy friss felfedezéseket vagy tudományos tényeket. A vers inkább a magyar társadalom és nemzet szempontjából megfogalmazott érzelmi és politikai üzenetet közvetít.

Azonban a vers némileg kapcsolódhat a természettudományos gondolkodáshoz és a modern tudományos eredményekhez, ha szélesebb értelemben értelmezzük. Például a vers arra utalhat, hogy az emberiségnek össze kell tartania és szolidaritást kell tanúsítania a természeti erőkkel szemben. Az "ellenség" vagy az "osztozzon a bajban" kifejezések azt a felfogást tükrözik, hogy a természet erői kemények és szigorúak tudnak lenni az emberevel szemben.

Ezen túlmenően, a vers visszatükrözheti azt a természettudományos felismerést, hogy az emberiség fennmaradása és boldogulása érdekében együttműködésre és összetartásra van szükség. A versben megjelenő harci képzetek a természettudományos kutatásokban alkalmazott elhivatottságra és a kihívásokkal szembeni kitartásra is utalhatnak.

Ez azért is fontos, mert a természettudományok kutatói és mérnökei gyakran kényszerülnek szembenézni az újabb és nagyobb kihívásokkal, miközben folyamatosan kerülnek szembe az ellenséges erőkkel és nehézségekkel. A vers tehát meglobogtathatja az emberi kitartást és a tudományos kutatásban való részvétel fontosságát.

Egyúttal fontos megjegyezni, hogy a vers korabeli politikai és társadalmi kontextusban íródott, így az elemzés során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szöveg elsősorban a politikai harcok és a társadalom helyzetének kritikájára összpontosít.

A vers teológiai szempontból azt a kérdést veti fel, hogy hogyan viszonyul a magyarság a világhoz és más népekhez, legfőképpen az ellenségeihez. Az első sorban megjelenik a világ mint ellenség, amelyre rámutat, hogy az egész világ, a földön belüli létezés közepette egyedül marad a magyar. Ezzel azt sugallja, hogy a magyar nép magányos helyzetben küzd meg az ellenségekkel.

A második részben a költő rámutat arra, hogy a magyar nép mindig szolidaritást vállalt a rászorulóval, még az asztaluknál is. Ez azt jelenti, hogy a magyarok mindig segítettek és osztoztak mások sorsán. Az előzőek felettébb fontosak a bibliatudomány nézőpontjából, mert a Biblia is hangsúlyozza az irgalmasságot, a szeretetet és az osztozást mások sorsában.

A következő rész azt mutatja, hogy jelenleg senki sincs mellettük a bajban, nincsenek barátok és atyafiak. Ez arra utal, hogy a magyar nép elhagyatott helyzetben maradt. Ez a rész kapcsolódik a patrisztika nézőpontjához, amely hangsúlyozza az emberi közösség fontosságát, a szolidaritást és a testvériséget.

Azonban a költő úgy dönt, hogy még akkor sem hagyja el magát, ha mások a magyar népet elhagyják. Itt az isten jótékony szerepe kerül előtérbe, hiszen a vallásban az isten mindig mellettünk áll és segít megőrizni identitásunkat. Így a magyar nép felismeri, hogy az isten mellettük van és ez ad nekik erőt a további küzdelemre.

Az utolsó rész kifejezi a magyar nép végtelen türelmét, de ha egyszer kifakadnak, akkor rettenetes haraggal találkozhatnak az ellenségeik. Ez a rész a skolasztika nézőpontját idézi fel, amely hangsúlyozza a sorsszerűséget, az isteni következményeket és az igazságosságot.

Összességében a vers egy magányos és elkeseredett helyzetet mutat be, amiben a magyar nép megpróbál kitartani és harcolni az ellenségeik ellen. A vallás, az isten, a közösség és a rettenetes harag is fontos szerepet játszik a küzdelemben. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind hozzájárulnak a vers teológiai értelmezéséhez és a magyar nép helyzetének bemutatásához.

A vers az alábbi elemeket mutatja be irodalomtudományi szempontból:

1. Témaválasztás és hátterezet: A vers politikai vonatkozásokkal bír, amely a korabeli társadalmi és politikai viszonyokra utal. Az 1848-as forradalmi időszakban, a magyar szabadságharc előestéjén keletkezett, és a nemzetközi és a magyar szépirodalmi kontextusban is értelmezhető. A versben megjelenik az ellenségeskedés és a magyar nép fenyegetettsége.

2. Formai megjelenés: A vers rímes szerkezettel rendelkezik, költemény formájában van megírva. Az Asztalunknak ételét és a Magunkat szinonimaként használta a költő, hogy az együttérzést és a szolidaritást hangsúlyozza.

3. Nyelvi megjelenítés: A vers egyszerű és közérthető nyelvezetet használ. Petőfi Sándor egy szerkeszthető nyelven fogalmazott, ami új és forradalminak számított a korabeli irodalmi kontextusban.

4. Tematika: Az emberek egymás közti szolidaritását és testvériségét hangsúlyozza, valamint az ellenségeskedés és a magyar nép védelmének fontosságát. Az öntudatos nemzeti identitás és a harciasság jelenik meg a versben.

5. Kapcsolódás egyetemes irodalmi kánonokhoz: A versben megjelenő témák és motivációk megtalálhatók más nemzetközi irodalmi művekben is, például az elnyomott nép elleni harc és a szabadságvágy motívuma. A szolidaritás és az összetartás témája is hasonlóan megjelenik más nemzetközi irodalmi alkotásokban is.

6. Történelmi és politikai jelentőség: A vers a 19. századi Magyarország politikai és társadalmi viszonyait szemlélteti, amikor a magyar nép ellenségeskedés és fenyegetettség között élt, valamint a forradalmi időszak körülményeit.

7. Hatás és befolyás: A versnek komoly hatása volt a korabeli olvasók és alkotók között, és azóta is sokan idézik és tanulmányozzák. Az alkotás mély nyomot hagyott a magyar irodalomban és nemzeti költészetben.

Összességében a vers politikai üzenete, a szolidaritás és az összetartozás témája, valamint a magyarság iránti küzdelem jelentősége miatt jelentős mértékben hozzájárult a magyar irodalom és a nemzetközi irodalom kontextusában is. A Petőfi Sándor által megfogalmazott gondolatok és érzelmi költészete azóta is hatással van a magyar és a nemzetközi irodalmi szcénapályára.