Mint felhők a nyári égen,
Érzeményim jőnek-mennek
Majd fehéren, majd sötéten;
S egy sem áll, egy sem pihen meg.
Hova mennek? honnan jőnek?
Nem tudom, nem sejthető;
Hozza és elfúja őket
Az örök szél, az idő.

A szerelem fellegéből
Hulltanak reám villámok;
A barátság fellegéből
Záporesők szakadának.
Zápor és villám multával
Csendes tiszta lett az ég,
S a másik perc fuvalmával
Ujra felhő érkezék.

S a felhők, habár fehérek,
Árnyat akkor is csak vetnek.
Majd ha én oly időt érek,
Hogy felhőim megrepednek!
S széleikre rózsaszínben
Száll az égő napsugár,
S ők úgy állanak fölöttem,
Mint megannyi tündérvár!

Oh ez idő el fog jőni,
Amidőn majd szerelmemnek
S barátságomnak felhői
Rózsaszínben tündökölnek;
Hanem akkor már indulhat
Temetésemre a pap,
Mert ha a felhők kigyulnak
Lemenőben van a nap.

Szalkszentmárton, 1846. április 10-24.


Elemzések

A vers alapvetően a természeti elemek, konkrétan a felhők metaforájára épül. Az első sorokban a felhők mozgását és változását szemlélteti, ami összhangban van a romantika szépirodalmi stílusjegyeivel, amelyek a természet és az emberi érzelmek közötti párhuzamra építenek.

A második versszakban pedig a felhőknek az emberi kapcsolatokra tett hasonlatát láthatjuk. A szerelem fellegéből villámok hullanak, ami igen intenzív és fájdalmas érzelmeket jelenthet, míg a barátság fellegéből záporesők szakadnak, ami inkább folyamatos és állandó támaszt és segítséget jelenthet. Ez a rész osztályozható a romantikus költészet egyik jellemző motívumának, a természet és az emberi érzelmek kapcsolatának.

A harmadik részben a felhők fehérsége kontrasztban áll az árnyékkal, és ezáltal a szerelem fellegeiben is van fájdalom és a barátság fellegeiben is lehetnek ellentmondások. Ebben a részben láthatjuk azt is, hogy az érzelmek nem állandóak, és idővel megváltozhatnak.

A vers utolsó része a halál és az elmúlás motívumával zárul, amikor a felhők kigyuladnak és a nap lemegy. Ez ismét egy romantikus motívum, amely az élet múlhatatlanságával szembesíti az embert, és a természeti jelenségekkel hozza kapcsolatba a halált.

Összességében a vers szépen illeszkedik a romantikus szépirodalomhoz, megjelenítve a természeti elemeket és az emberi érzelmeket, valamint azok változását és múlhatatlanságát.

A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, mivel különböző természeti jelenségekhez hasonlítja az emberi érzéseket és kapcsolatokat.

Az első négy versszakban a felhők mozgása nyári égen hasonlít a szerelmi és baráti érzelmek hullámzásához. A mai természettudomány legfrissebb felfedezései alapján tudjuk, hogy a felhők apró vízcseppekből vagy jégkristályokból állnak, amelyeket a légmozgás viszonylagos szintje tart lebegésben. Ebben a versben az örök szél, az idő hozza és elfújja ezeket a felhőket, ami hasonló a meteorológiai ismereteinkhez.

A következő versszakokban a szerelem és barátság felhőjéből kilépő villámok és záporok említésre kerülnek. A természettudomány felfedezései szerint a villámok elektromos kisülések által keletkeznek a felhők között vagy a felhők és a föld között. Az elektrolizis jelensége következtében a felhőkben lévő vízcseppek közösségben felszínükön elektrosztatikusan töltöttek lesznek, majd amikor a töltés többek között a föld felé irányul, az elektromos kisülés megtörténik. A záporok pedig összefüggésbe hozhatóak a szerveződő felhőkben lévő vízcseppek tömegével és súlyával, amelyek gravitáció hatására a földre esnek.

A vers továbbá említi, hogy bár a felhők fehérek, árnyat vetnek. Ez arra utalhat, hogy a felhők árnyékot vetnek a napfényes területeken. A felhők optikai tulajdonságokat mutatnak, amelyek befolyásolják a napfény átjutását és szétszóródását. Emellett más természeti jelenségek, például a naplemente vagy a napfelkelte során a felhők széleiken áttörő napfénynek köszönhetően rózsaszínes színben tündökölnek.

Végül a költő azt mondja, hogy el fog jönni az idő, amikor a szerelmi és baráti felhői rózsaszínben tündökölnek. Ezt úgy írja le, hogy a felhők kigyulladnak, és a nap lemegy. Ebben a részben a költő atmoszférikus jelenségekkel hasonlítja össze az emberi érzelmeket. A nap lemenőben való ábrázolása pedig utalhat a vergődő, széthulló szerelemre vagy barátságra.

Ez a vers tehát természettudományos szempontból is érdekes, mivel kapcsolatot teremt az emberi érzelmeket és kapcsolatokat a természeti jelenségekkel. Az újabb felfedezések alapján pedig láthatjuk, hogy ezek a jelenségek hasonló mechanizmusokon alapulhatnak, mint a költő által leírtak.

Petőfi Sándor MINT FELHŐK A NYÁRI ÉGEN... című versében az emberi érzelmek és kapcsolatok változékonyságát és múló jellegét ábrázolja. A versben megjelenő felhők metaforikusan jelképezik a szerelem és barátság érzéseit.

Teológiai szempontból a versben megfigyelhető az idő múlása és az öröklét témaköre. Az "örök szél" és "az idő" képével a szerző rámutat arra, hogy az emberi érzelmek és kapcsolatok nem állandóak, hanem változnak és múlnak az idő folyamán.

A bibliatudomány perspektívájából nézve, a versben megjelenő felhők árnyat vetnek, ami az átmeneti és múlandó természetüket jelképezi. A felhők ideiglenesen a szerelmi és baráti kapcsolatok boldogságát hozzák, de hamar el is múlnak, amint a szerelem "lecsendesül" és a barátság kapcsolat is megromlik. Ez az állandó változás és múlandóság összhangban van a Bibliában megjelenő tanítással arról, hogy az emberi érzelmek nem állandóak és bizonyos körülmények között megváltozhatnak.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő "rózsaszínben tündökölő felhők" az üdvösség és az elérhetetlen tökéletesség jelképei lehetnek. A szerző vágyik arra, hogy az emberi kapcsolatai tökéletessé válnak és örökké tartóak legyenek, de ezt csak az időben elválaszthatatlanul egybekapcsolódó szerelem és barátság nem képes elérni. A vers ezen része azt a szemléletet tükrözi, miszerint az emberi kapcsolatokat Isten tökéletes szeretete és kegyelme által valósulnak meg.

A skolasztika szempontjából a versben megfigyelhető a pályák és ellentétek gondolata. A felhők, melyek fehérek és sötétek lehetnek, ellentétek, amelyek egymást váltakozva követik. Ez a gondolat a skolasztika dualisztikus világképére utal, ami az ellentétek kölcsönös kiegészítését hangsúlyozza. A versben megjelenő ellentétek és váltakozások a kapcsolatok és érzelmek változékonyságát és instabilitását jelképezik.

Egyéb szempontból nézve a versben megfigyelhető az emberi érzelmek és kapcsolatok körforgása. A felhők váltakozó jellegük miatt folyamatosan visszatérnek, akárcsak az emberi érzelmek és kapcsolatok. A vers megmutatja, hogy bár a szeretet és barátság örömteli pillanatokat hozhat, ezek a pillanatok mindig múlóak és helyüket új érzelmek veszik át.

Összességében Petőfi Sándor MINT FELHŐK A NYÁRI ÉGEN... című verse a szerelem és barátság múlandóságát és változékonyságát ábrázolja. A vers teológiai szempontból a múlás és változás témakörét vizsgálja, figyelembe véve a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika gondolatait.