Petőfi Sándor "Mulatság közben" című versét irodalomtudományi szempontból számos összefüggésben lehet elemezni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Egyik lehetséges összefüggés, amit megtalálhatunk a versekben, az a romantika jegyei. A romantikus irodalomra jellemző, hogy az egyéni érzésekre, gondolatokra, az élet abszurditására és az emberi szenvedésre helyezik a hangsúlyt. Petőfi verse is ebben a szellemiségben született. A lírai én a mulatság közben hirtelen átfordul a melankóliába, megkérdőjelezi a gondolkodás értelmét, és a jövő félelme összeszorítja a szívét. Ez a lírai helyzet, a személyes állapot lelkének belátásával segít felfedezni az emberi létezés komplexitását.
A versekben megtalálható még a két világháború közti korszakokra is jellemző szimbolista és modernista jegyek. Például a jövőszorongás és a szétzilálás, amit a jövőre vonatkozó kérdések felvetnek, utalhatnak arra az érzésre, hogy az ember elveszik a modern korszak cunamijában, és egyéni identitása, találkozásaival, kapcsolataival, és a világgal való kapcsolatával szakadást szenved.
Ezen túlmenően, Petőfi versei a magyar irodalomhoz való viszonylatban is érdekes összefüggéseket mutathatnak. A fenti versben megtalálható helyszínként Budapest (Pest) szerepel, ami azt jelzi, hogy a versben a korszak társasági kultúrájával is találkozunk. Ebben a korszakban a budapesti belváros hangulatos kávéházai és mulatói fontos alkotói közösségek helyszíneiként ismertek voltak, ahol írók, költők, művészek és más szellemi emberek gyűltek össze. Ebben a versben Petőfi is egy ilyen mulatságban találja magát, és az átmenet a mulatságból a melankóliába az ő személyes érzéseihez, gondolataihoz és ambícióihoz is kapcsolódik.
Összességében, Petőfi Sándor "Mulatság közben" című verse irodalomtörténeti összefüggésekkel bír mind a romantika, mind a szimbolizmus, mind a modernizmus irodalmi stílusjegyeiben, valamint a korabeli magyar társasági kultúra ábrázolásában.