Nem csoda, ha ujra élek,
Mert hisz ujra láttam őt!
Visszaszállt belém a lélek,
Eszmélek, mint azelőtt.

Kín s reménység kebelemben
Ujra fáklyát gyujtanak,
És e fénynél e teremben
Kergetőznek, játszanak. -

Tudni most csak az szeretném:
Mi volt e találkozás?
Csak azon tünődik elmém:
Véletlen vagy számitás?

Oh e lyányka oly rejtélyes,
Szíve olyan mély folyam,
Hogy szemem, bármilyen éles
Néz beléje hasztalan!

Rejtély vagy te, lyányka, nékem,
S állsz megfejthetetlenűl;
Kárhozatom? üdvességem?
Egyik a kettő közül.

Oh de melyik?... törhetetlen
Lánc körűlem e titok;
Vonna már el sorsom innen,
És nem szabadúlhatok.

Bontsd ki, lyányka, e titoknak
Fátyolából homlokod,
Mert én addig el nem hagylak,
Míg le nem hull fátyolod...

Jaj de kell, kell mennem, bárha
Bizonytalanság kisér;
Úr a sors, hajlok szavára,
Ő parancsol és nem kér.

Elmegyek, de nem örökre!
Majd ha fris virágokat
Hint a tavasz fürteidre,
Dalnokod meglátogat.

Én leszek az első fecske,
Mely tihozzátok röpűl,
S minden reggel, minden este
Cseveg ablakod körűl.

Le a kertbe, a mezőre
Együtt járunk, úgyebár?
S nézzük, lyányka, a föld vére,
A patak, mi pezsgve jár.

Nézzük majd a sok virágot,
Amint nyílnak kelyheik,
S ha ezeket nyílni látod,
Szíved is tán megnyilik.

Nagykároly, 1846. október 22-23.


Elemzések

A vers témája egy találkozás egy rejtélyes lánykával, akivel a költő szeretne megfejthetetlen kapcsolatba kerülni. A természettudomány legfrissebb felfedezéseihez kapcsolható elemek a következők:

1. Az első és legfontosabb összefüggés a lélek újbóli feltámadásával kapcsolatos. A költő azt mondja, hogy a lány újbóli látása után a lélek visszaszáll belé, eszmélik, mintha előtte is így lett volna. Ez a megfogalmazás természettudományos megközelítésben arra utalhat, hogy a tudomány legfrissebb kutatásai hajlamosak megerősíteni a reinkarnáció, a lélek újbóli megszületése lehetőségét vagy legalábbis nyitottak a lehetőségre.

2. A költő az élet értelmének és az emberi kapcsolatoknak a megértését keresi. Azt kérdezi, hogy a találkozás eseménye véletlen vagy tudatos szándék eredménye-e. Ebben az elemzésben felvetődhet a kozmikus véletlenek és a determinisztikus erők közötti egyensúly kérdése, ami az aktuális tudományos kutatások körül forog.

3. A lány személyisége és titokzatossága rejtélyt jelent a költő számára. A versben a lány szíve mély folyónak vagy rejtélyesnek van leírva, amit a költő láthatatlannak tart, bármilyen éles szemmel próbál is belenézni. Ez a lány személyisége kísértetiesen hasonlít azokra a felfedezések révén felfedezett eseményekre, amik a természettudomány területén még megfejtésre várnak.

4. A költő rákényszerül, hogy továbbmenjen, bár a bizonytalanság mindig kíséri a döntéseket. Ez a dilemmás helyzet, ahol az emberi akaratot és a sorsot függő viszonyban állva valószínűleg kapcsolatba hozható az emberi szabadság és determinizmus viszonyával, ami a mai napig aktuális vita a természettudományban.

Ez a vers tehát olyan témákat vet fel, amelyek az emberi létezés legmélyebb kérdéseivel foglalkoznak, és amelyek újabb kutatásokhoz és felfedezésekhez vezethetnek a természettudományban.

A vers elemzése során több összefüggést is érdemes megvizsgálni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Az archaikus nyelvezet és a vallásos szimbólumok a magyar romantika jegyeit mutatják, amely a XIX. században volt jellemző. A versben megjelennek a romantika alapvető motívumai, mint a természeti képek (pl. virágok, tavasz), a szerelem és a sors kérdése. A lírai én, aki visszatérő motívuma Petőfi Sándor műveinek, itt is megjelenik.

A vers motívumai és költői képei összehasonlíthatók például a német romantika képviselőinek műveivel, mint Friedrich Schiller vagy Johann Wolfgang von Goethe. Mindkét irányzatban fontos szerepet kapnak az indulatok, a vallásosság és a szerelem motívumai, valamint a természet szerepének kiemelése.

A versben megjelenő ellentétek, mint "kín s reménység" vagy "kárhozatom? üdvességem?" szintén jellemzőek a romantikus költészetben. A földi és isteni elemek összetartozásának motívuma, amit a versben az egyik sorban a "szív" és a "mély folyam" párosítása jelképez, szintén visszaköszön a romantikában.

A versben megidézett találkozás és a rejtélyes nőalak motívuma szintén visszaköszön más művekben. A kiszámíthatatlan szerelem és a lány titokzatossága a romantikus szerelem ideálját tükrözi. Hasonló motívumokkal találkozhatunk például Edgar Allan Poe vagy Lord Byron műveiben is.

A versben megjelenő visszavágyódás a természethez és a megszabadulás vágya szintén fontos eleme az irodalomnak. Szerencsés időszámítása miatt például Henry David Thoreau műveivel össze lehet hasonlítani, amelyekben ő is a természethez való visszatérésről és az egyensúly helyreállításáról ír.

Összességében a vers Petőfi Sándor sajátos romantikus világát tükrözi, amelyben a természet, a szerelem és a sors kérdései központi motívumok. A verszetben megjelenő motívumok és költői képek összehasonlíthatóak más romantikus írók, költők műveivel is.

A vers teológiai szempontból az emberi lélek és az Istennel való kapcsolat témáját boncolgatja. A költő idejáról és találkozásáról egy rejtélyes lánykával beszél, aki számára megfejthetetlen, és kárhozatát vagy üdvét jelentheti. Ez a találkozás a költő számára olyan fontos és rejtélyes, hogy arról elmélkedik, hogy ez lehet véletlen találkozás vagy előre elrendelt sors.

A bibliatudomány nézőpontjából a vers több teológiai témára utal. Például az örök élet, a feltámadás és az újjászületés, ahogy Petőfi a "Nem csoda, ha ujra élek" kezdetű sorban utal rá. A költő úgy érzékeli, hogy az újra találkozás a lánykával az ő lelkében ismét feléledt, és használja a fáklya-képet, hogy megjelenítse a spirituális megvilágosodást és az új életet. A versben megjelenik a kettősség és a választás téma is, ami lehetőséget ad az örökkévalóságban való választásra.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik az emberi lelkével kapcsolatos gondolatok és dilemmák. Petőfi a lánykát olyan rejtélyesnek és mélynek írja le, hogy szemével nem látja át őt és megfejteni sem tudja. Ez arra utalhat, hogy az emberi lélek mélységei és Istennel való kapcsolata sokkal bonyolultabb és mélyebb, mint amit az ember képes megérteni vagy szavakba önteni. Az emberi élet rejtélyes és megismerhetetlen a patrisztika szempontjából.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik a választás és a végzet témája, amikor a költő megemlíti, hogy az elmondhatatlannak tartott titok miatt nem hagyja el a lánykát, és kész a végletekig követni. Ez a választás és a következmények közötti dilemmát és az emberi szabad akarat és az előre elrendelt sors közötti vitát idézheti fel. A vers utolsó részében a költő elfogadja a sors uralkodását és döntést hoz, hogy elhagyja a lányt, de csak ideiglenesen, és a közeljövőben ismét visszatér hozzá.

Egy másik érdekes megközelítés lehet a metaforikus értelmezés, amelyet a költő alkalmaz a verseiben. A lányka és a találkozásuk lehet metafora az ember és Istennel való kapcsolatára, amely által felfedezi a lelki mélységeket és azt, ami meghatározza az emberi életben való választást és a sorsot. Ebben az értelmezésben a vers arra utal, hogy az emberi tapasztalatok és a kapcsolataink Isten jelenlétét és irányítását tükrözik.

Ezek csak néhány lehetőség a vers teológiai értelmezésére, és más megközelítések is lehetségesek. Az irodalmi értelmezés mindig a szubjektív értelmező egyéni tapasztalatait és ismereteit tükrözi, ezért fontos lenne egy szélesebb körű irodalmi és vallástörténeti kontextusban is vizsgálni a verset.