Nem tesz föl a lyány magában egyebet,
Csak hogy téged, csalfa legény, elfeled;
Addig feled, addig feled, csak feled,
Míg a szíve bánatában megreped.

Pest, 1844. december


Elemzések

A Petőfi Sándor által írt "Nem tesz föl a lyány magában egyebet" című vers teológiai szempontból is értelmezhető. A vers egy szerelmi csalódástól szenvedő nő megszólalásával kezdődik, aki azt mondja, hogy semmi mást nem tesz a szívében, csak elfelejti a csalfa legényt.

Bibliatudomány szempontjából a vers sokatmondó lehet. A nő túllépését az emlékek feledtetésével, az elfeledéssel jelenti ki. Ezt össze lehet függésbe hozni a Biblia tanításával, amely több helyen is említi a megbocsátás és a megbékélés fontosságát. Az elfeledés a megbocsátás és a megtisztulás lehetőségét hordozza magában, ami vallási értelemben fontos elem lehet.

Patrisztika nézőpontjából a versben rejlő hangsúly az elfeledésen, amely az emberi fájdalmat és bánatot is jelentheti, együtt járhat a lelki megtisztulással. Az elmélkedő középkori teológusok, mint például Szent Ágoston, gyakran beszéltek a bűnbocsánatról és a lelkigyakorlatok jelentőségéről. Az elfeledés lehetősége ezért a bűnbocsánat és az új kezdet lehetőségét hordozza magában.

Skolasztika szerint pedig a versben kifejezett elfeledés egyfajta mentális és érzelmi folyamat lehet, amelynek során a nő a szerelmi csalódásával szemben küzd, és amely által talán képes lesz újra boldog lenni. Az elfeledés tehát a lelkifolyamatokban rejlő pszichológiai állapotról is beszélhet, ami a skolasztikus teológia számára is érdekes lehet.

Mindezeken túl a versben megjelenő szereplők hitéből és választásából is tanulhatunk. Az, hogy a nő úgy dönt, hogy elfeledi a csalfa legényt, azt sugallhatja, hogy a hitünknek és választásainknak ereje lehet a fájdalom leküzdésében és az újrakezdésben. A vers tehát teológiai és emberi vonatkozásaiban is megtalálható az önismeret és a megbocsátás fontossága.

A fenti vers Petőfi Sándor egyik szerelmi vallomása, amely a természet és az emberi érzelmek közötti kapcsolatot tárja fel. Bár a vers első ránézésre nem tűnik tipikusan természettudományos témának, mégis kapcsolatot lehet találni a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

A versben megjelenik a "lyány" és a "csalfa legény" referencia, amelyek az emberi kapcsolatokra utalnak. A modern kutatások szerint az emberi kapcsolatok és a szeretet biológiai alapokon nyugszanak. Az emberi agyban olyan neurotranszmitterek válnak szabaddá, mint az oxitocin és a dopamin, amikor szeretetteljes kapcsolatok kialakulnak. A felfedezések ezen a területen részletesen leírják, hogyan működnek ezek a neurotranszmitterek az emberi idegrendszerben és az érzelmi kötődések kialakításában.

A versben is kifejezésre kerül a szerelem bánatától való félelem. A legújabb kutatások a bánat és a szomorúság biológiai alapjait is feltárják. Az agyban olyan neurotranszmitterek, mint a szerotonin és az endorfin szerepet játszanak a hangulat szabályozásában és a negatív érzelmek kezelésében. Az agyban található egy régió, a hippocampus, amely az emlékek feldolgozásáért és az érzelmi válaszok kialakításáért felelős. A bánat érzése akkor következik be, amikor ezek a folyamatok nem megfelelően működnek.

A vers vége felé Petőfi megemlíti, hogy a szív "megreped". Az utóbbi években a kutatók olyan folyamatokat fedeztek fel, amelyek valóban a szívben, illetve a szív körül történnek. Például a szívbetegségekkel kapcsolatos kutatások kiderítették, hogy a szívben található egészséges sejtek képesek regenerálódni és helyreállítani az esetleges károkat. Emellett a szív körül található idegrostok és neuronok is komoly hatást gyakorolnak az emberi érzelmi és fizikai állapotra.

Összességében tehát a vers, bár első ránézésre nem köthető közvetlenül a természettudományhoz, mégis fontos témákat érint. A szerelmi kapcsolatok biológiai hátterének, a bánat és szomorúság vizsgálatának, valamint a szív és az idegrendszer összefüggéseinek legfrissebb felfedezései mind hozzájárulnak ahhoz, hogy mélyebb megértést nyerjünk az emberi érzelmekről és kapcsolatokról.

A verset irodalomtudományi szempontból értékelve, több összefüggést is ki lehet emelni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Az első szempont a vers műfaja és stílusa. A vers hagyományos költői formában íródott, strófaszerű felépítéssel és rímképletekkel. Ez kapcsolódik a magyar romantikus költészet hagyományához, melynek egyik jellegzetes vonása a lírai érzelmek közvetítése az egyén szubjektív hangján keresztül. A vers rövidsége és egyszerűsége a romantikus költészetnél jellemző minimalistikus megközelítésre utalhat.

2. A vers témája a szerelmi csalódás. Ez egy univerzális, minden kultúrában jelenlévő motívum, hiszen a szerelem és a kapcsolatok kudarcai mindig inspirálták a költőket. Nem csak a magyar irodalomban, de a világirodalomban is számos hasonló tematika jelenik meg, például Shakespeare drámáiban vagy a francia romantikus költészetben.

3. A versben megjelenő képek és szimbólumok. A költő a "csalfa legény" képével hozza a szerelmi csalódást. Ez a figura egy általánosan ismert jelkép a magyar irodalomban, mely utalhat a hűtlenségre és a csalódásra. Emellett a "szíve bánatában megreped" képe a szenvedést és a reménytelenséget jelképezi. Ez a szimbolika mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban is gyakran felbukkan szerelmi költészetben.

4. Az idő- és helymegjelölés. A versben a történés ideje és helye konkrétan meg van adva: "Pest, 1844. december". Ez a részletezőség a realizmus irányzatát idézi, mely azt jelenti, hogy a költő a valóságban létező helyszínre és időpontra utal, hogy hitelesebben jelenítse meg a történetet. A realizmus az európai irodalom egyik meghatározó irányzata volt a 19. században.

5. A vers üzenete. A versben megjelenő üzenet a szerelmi csalódásról és a fájdalomról szól, melyek mindannyiunk számára ismerősek és megrendítőek lehetnek. Ezért az üzenet univerzális, és minden időben és kultúrában aktuális lehet. Az emberi érzelmek és szenvedések ábrázolása jellemző a világirodalomban is, ahol számos mű foglalkozik a szerelmi csalódás és fájdalom témájával.

Összességében tehát a vers irodalomtudományi szempontból értékesíthető mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A műfaja, stílusa, a témája, a szimbolikus és képi világa, valamint az üzenetének univerzalitása mind olyan elemek, melyeket más kortárs és klasszikus alkotásokban is megtalálhatunk.