A vers címe "Oh mi szép", mely már önmagában utal a lírai hangulatra, a líraiság jellegzetes vonására. A vers két állandó motívumra épül: a vándorlásra és a házi életre. A versben a vándorlás a szabadságot, a vágyak teljesítését, a kalandot és a függetlenséget jelenti, míg a házi élet a meghittséget, a boldogságot és a stabilitást. A lírai én vágyni látszik a vándorlásra, majd pedig a házi életre.
Az idő is fontos szerepet kap a versben, hiszen az első versszakban a tavaszból télbe való átmenetet említi, míg a második versszakban erről nincs szó, csak a boldogságról van szó, amit a fészkeikben érznek a házi madarak. Ezzel az idő megtorpan, ahogy a lírai én is szeretné, hogy az életében is történjen.
A versben megtalálhatóak a természeti képek is, például a vándormadarak (fecske, gólya), melyek a szabadságot, a költözést, a változást jelzik. Ez a motívum a nemzetközi irodalomban is gyakran előfordul, mint például a Vándorló ének című műben Herman Hesse német író tollából. A madarakat nem zavarja a tél, ahogy az embert sem zavarja semmi, mindig tudnak továbbállni. Ez a vándorlás a szépirodalomban szimbólummá válik, mely azt jelzi, hogy az ember számára soha semmi nem elég, mindig vágyakozik valami másra, újra.
A vándorláshoz kapcsolódóan a lírai én kéri az alkotót, hogy neki is adja meg ezt a sorsot. Ez is található például William Shakespeare Szentivánéji álom című művében, ahol a karakterek a sorsotól kérnek segítséget.
A második részben a házi madarak boldogságát emeli ki a lírai én, mely arra utal, hogy a házasságban találná meg az örömét, a szerelmet. Ez az öröm és percenként változó kedv az emberi élet része. Ezt a motívumot többek között Leo Tolstoj is felhasználta Háború és béke című művében.
A vers az időpontra utalva is érdekes, hiszen Szalkszentmártonban íródott, ahol Petőfi nem sokkal később megismerkedett Arany Jánossal, melynek hatására költészete is jelentősen megváltozott. Ennek a versnek a hangvétele is inkább romantikus, míg a későbbi verseiben már tragikusabb, melankolikusabb hangulatot találunk.