Rég veri már a magyart a teremtő,
Azt sem tudja: milyen lesz a jövendő?
Lesz-e még ezen a földön jó napja?
Örüljön-e, búsuljon-e? nem tudja.

De ha isten bút adott e nemzetnek,
Azt is adott, mivel a bút ölje meg.
Hol terem több jó bor és több szép leány,
Mint itt, belül Magyarország határán?

Leányt ide, leányt az én ölembe!
Hadd szorítsam két kezemmel szivemre,
Hadd szíjam ki édes lelkét csókommal.
Vessek számot sok keserű bajommal.

Hát az a bor? hej, a borral ide már;
Sírja belém piros könnyét a pohár!
Piros könnye tüzes, mint istennyila,
A kialudt életet is meggyujtja.

Te meg, cigány, húzd rá, majd kifizetem;
De úgy húzd, hogy megrepedjen a szivem.
Repedjen meg örömébe', bujába'...
Igy vigad a magyar ember, hiába!

Pest, 1845. június 25. - július 10. között


Elemzések

A versben szereplő mondatok nem közvetlenül kapcsolódnak természettudományos felfedezésekhez vagy kutatásokhoz. Azonban a versben felvetett gondolatok néhány ponton összefüggést mutathatnak a mai természettudománnyal.

1. A magyarok jövőjének bizonytalansága és természeti környezetünk átalakulása: A versben Petőfi Sándor az anyatermészet hatalmát említi, ami korlátlanul uralkodik a magyarok felett. Ez az elképzelés azt sugallja, hogy a természet ereje és a környezeti változások befolyásolják a magyarok jövőjét. A mai természettudományban is hangsúlyozottan fontos téma a környezeti változások és az emberi tevékenység hatása a klímára és az ökoszisztémákra.

2. Élelmiszertermelés és természeti kincsek: A versben Petőfi arról beszél, hogy Magyarországon sok jó bor és szép leány van. Ez a sor lehetőséget ad arra, hogy összekapcsoljuk a gazdasági növekedést, élelmiszertermelést és természeti kincseket a természettudománnyal. A természettudományok, például az agrártudomány és az ökológia, számos módszert és technológiai fejlesztést nyújtanak az élelmiszertermelésben és a természeti erőforrások fenntartható használatában.

Bár a vers inkább a társadalomtudományok (pl. irodalom, történelem) szempontjából releváns, mégis fontos megjegyezni, hogy a természettudományokat és a társadalomtudományokat nem lehet teljesen elkülönített módon megérteni egymástól. A környezet és a társadalom szoros összefüggésben van egymással, és a tudományos kutatás mindkét területen elősegítheti a világunk jobb megértését és a tartósabb és kiegyensúlyozottabb jövő megteremtését.

A "Régi veri már a magyart a teremtő" című versben Petőfi Sándor egy olyan nézetet fejez ki, miszerint a magyar nép már régóta szenvedett és bántódott az életben, és nem tudja, hogy milyen lesz a jövője. A vers első része tehát egyfajta reménytelenséget és bizonytalanságot tükröz.

A következő részben azonban Petőfi hozza be a vallásos elemeket a kérdés megválaszolásához. Kijelenti, hogy ha Isten bút adott a magyar népnek, akkor azt is adta, hogy hogyan kell ezt a bút megszabadulni. Ez a gondolat a bibliatudományhoz kapcsolódik, amelyben az Ó- és Újszövetségben számos példa van arra, hogy Isten megsegíti népét a szenvedésből és a nyomorúságból.

A szöveg további részében a szerző a természeti és társadalmi javakat, mint a jó bor és a szép leányokat, említi, és megjegyzi, hogy túl sok ilyen jó dolog található Magyarországon ahhoz, hogy a magyar ember nyomorban és bánatban legyen. Ez a megállapítás a középkori skolasztika, vagyis a középkori filozófia és teológia gondolataira utal, miszerint Isten mindent megad a teremtésben ahhoz, hogy az emberek boldog és jó életet élhessenek.

A vers továbbá a patrisztikához kapcsolódik, amely az első évszázadok keresztény íróitól származó gondolatok és tanítások gyűjteménye. A versben a szerző Isten kegyelmét és bánatának enyhítését kéri azáltal, hogy leányokat képzel az ölébe és jó bort fogyaszt. Ez a kép az emberi vágyakra és az anyagi élvezetek keresésére utal, amelyek a patrisztikában gyakran bűnös vágyként vagy nemkívánatos kísértésként szerepelnek.

Összességében a vers teológiai szempontból azt fejezi ki, hogy a magyar nép sok szenvedésen ment keresztül, de vannak olyan lehetőségek és javak, amelyek segítenek a bánat megszabadulásában és boldogság megtalálásában. A versben fellelhetők a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika gondolatai, de a személyes élmények és vágyak is fontos szerepet játszanak.

Petőfi Sándor "Rég veri már a magyart a teremtő" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva, számos érdekes összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A vers kezdő sora "Rég veri már a magyart a teremtő" előrebocsátja a verse további hangulatát és témáját. Ez a sor azt sugallja, hogy a magyar nép szenved és küzd az életben, még ha nem is tudja előre, milyen lesz a jövője. Ez a motívum a magyar irodalomban gyakran megjelenik és a magyar nép történelmével, küzdelmeivel kapcsolatos.

A vers második szakaszában a költő arról beszél, hogy bár a magyar népet a bánat sújtja, mégis van számára vigasztalás a bátorítás a bor és a szép leányok formájában, amelyek Magyarországon bőségesen állnak rendelkezésre. Ez a tematika a magyar irodalomban ismert, a föld és a nép szeretetének, aznékhogy a természetben és a szépséges nőkben találjuk a vigasztalást.

A vers harmadik részében a költő személyes érzelemből indul ki, és arra vágyik, hogy legyen ideje egy-egy leányt megszorítani a mellén, és a saját bajainak mérlegelésére, kiönteni lelkét a borvidékéből. Ez a rész a személyes lírához tartozik, ahol a költő az egyéniséget hangsúlyozva fejezi ki saját érzéseit és gondolatait.

A vers negyedik része találja a legfőbb hozzákapcsolódást a magyar irodalomhoz. A "bor" motívuma a magyar irodalomban gyakran jelenik meg a népi kultúrában, és a borral való ünneplést, vigadást jelképezi. A "bor és cigány" összefüggése a magyar költészetben, történelmünk alakulásában gyakran megjelenik.

A vers befejező sorai a költő helyét és időpontját említik, amelyek szintén relevánsak az irodalomtudományi értelmezés szempontjából. A hely és az időpont megjelenítése a vers közelebbi kontextusát és hátterét alakítja.

Az irodalomtörténetben más nemzetek irodalma is tartalmaz hasonló témákat és motívumokat. Az ember szenvedésének és küzdelmeinek ábrázolása, a szeretet és a vigaszforrások megtalálása az élet nehézségeiben nemzetközi szinten is jelenik meg a költészetben és a szépirodalomban. A magyarországi bor- és cigánymotívumok más nemzetek irodalmában is megtalálhatóak, bár más népek sajátos környezetükhöz és kultúrájukhoz igazodva ábrázolják ezeket.