Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Koltó, 1847. szeptember


Elemzések

Petőfi Sándor "Szeptember végén" című verse a magyar romantika jegyeit viseli magán. A versek időjárásra, természetre való utalása, a szembesítés és a hangulati ellentétek alkalmazása mind tipikusak a romantikában. Az első versszakban a nyár vége és a tél közeledése közötti ellentét jelenik meg, ami az emberi élet múlandóságát is jelképezi. A második versszakban a halandóságról és a szerelmek megtartó erejéről van szó. A harmadik versszak a halál utáni szerelmi-életi folytatásról, a vele való kapcsolattartásról szól.

A vers hagyományos költői képekkel, metaforákkal és ellentétekkel dolgozik. Az időjárási állapotok és az évszakok kapcsolatba hozása egyaránt metaforikus és jelképes értelmet hordoz. A téli világ eljövetele az emberi élet múlandóságát és a halál közeledtét jelképezi. A szerelmi kapcsolatok erejének kérdése pedig az örök szerelem ideálját és a halál utáni folytatást veti fel.

A romantikán kívül a vers nem mutat konkrét nemzetközi irodalmi befolyásokat, inkább a 19. századi magyar irodalom sajátosságaira épít. Az idővel és természettel való dialógus, az élet nehézségeinek és múlandóságának ábrázolása, a lírai én szenvedélyes társadalmi kritikája mind ismert motívumai a korabeli magyar irodalomnak.

Bár a vers nem merít konkrét utalásokat nemzetközi irodalmi művekből, azonban általános emberi érzéseket és vágyakat fogalmaz meg, amelyeket más kultúrákban is átélnek és megértenek az olvasók. A múlandóság, a halál és a szerelem öröklétének témája univerzális és a világ számos irodalmában megjelenik.

Petőfi Sándor "Szeptember végén" című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A versben megjelenik az évszakok változása és a természet megújulása, amelyek bibliai motívumokkal kapcsolódhatnak össze. Az első sorokban a kerti virágok nyílnak és a nyárfa zöldel az ablak előtt, ezek a képek az élet és a termékenység szimbólumai lehetnek. Azonban a vers sorai között jelenik meg a téli világ, amely a halál vagy az elpusztulás szimbóluma lehet.

A bibliatudományi nézőpont szerint a versben megjelenő képek a teremtéstörténetre utalhatnak, ahol az Isten teremtette világ örökkévalósága és a természeti ciklus változásai elgondolkodtathatják az embert a lét értelmén és az idő múlásán.

A patrisztikus nézőpontban a versben megjelenik a halál és a sír képe, amelyek a halandóságot és az öröklétet hozzák el. Az elmúlást jelképező téli világ kontrasztban áll a nyár és a virágok szépségével, ami szembeállítja az életet és a halált.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik a szeretet, az elhagyatottság és a hűség témája. Az első szakaszban a nyár és a kikelet szépsége hozza elő a szerelmes érzelmeket, de az utolsó sorokban megjelenik a változás és az idő múlása, amely a szeretet elmúlását is jelentheti. Az özvegyi fátyol és a sír képében a hűség és a hiányosság lehet artikulálva.

A vers teológiai értelmezése mellett más nézőpontokat, például a romantikát vagy a lírát is fel lehet hozni. A romantika és a líra a versek érzelmi és szubjektív volta felépítését és megnyilvánulását vizsgálhatja, olyan témákkal mint a szerelem vagy az elmúlás.

A Petőfi Sándor "Szeptember végén" című versének természettudományos elemzése az alábbiak szerint alakulhat:

1. A versek elején a völgyben nyíló kerti virágok és a zöldelő nyárfa utalhat a természeti ciklusokra és az évszakok változására. Ezt a modern természettudományban az éghajlatváltozás vagy az évszakok változásának tanulmányozása kapcsán lehetne elemezni.

2. A "látod amottan a téli világot?" sor arra utalhat, hogy a versben megtörténik a váltás a nyár és a tél között, ami a természeti jelenségek irányában mutatkozik meg. Ezt a természetfolyamatot az éghajlatváltozással vagy az évszakok változásának tanulmányozásával lehet összekapcsolni.

3. A hó takarósza a bérci tetőt utal a hóval kapcsolatos jelenségre, amit a modern meteorológia tanulmányoz. Itt a hó a hideget és a téli időjárást jelképezi.

4. Az "ifju szivemben a lángsugarú nyár" és "az egész kikelet" sorok a fiatalos érzelmek és a megújulás átfogó képét mutatják. Ez összefüggésbe hozható a természettudományos kutatásokkal, amelyek a regeneráció, az újjáéledés és a fiatalodás területén zajlanak.

5. A "lángsugarú nyár" és "hajam őszbe vegyül már" sorok a korral járó változásokra utalnak. A modern orvostudományban az öregedés és az ősz hajszálak tanulmányozása kapcsán lehetne elemezni.

6. A "virágok elhullása" és "az élet eliramlik" sorok a természeti környezet változásaira, a halál és az elmúlás jelenségére utalnak, amit a biológia és az ökológia tudományágak vizsgálnak.

7. Az özvegyi fátyol és a sír jelképezi a halált és az elvesztést. Ez összefüggésbe hozható az orvostudomány által kutatott gyász és elvesztés folyamataival.

8. A szeretet és a hűség témája a szociálpszichológia és a kognitív tudományok területével kapcsolatos, amelyek az emberi kapcsolatok és érzelmek vizsgálatával foglalkoznak.

Az előző pontok kiindulópontot adnak a Petőfi Sándor vers természettudományos elemzéséhez. Az elemzés során további kapcsolódási pontok és értelmezések találhatóak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és kutatásokkal.