Szerelmes vagyok én,
Vagy tán tűzbe estem?
Nem tudom, de igaz,
Hogy ég lelkem, testem.

Látjátok pirúlni
Halovány orcámat?
Hajnal-e vagy alkony,
Ami ottan támad?

Hajnal is, alkony is;
Örömim hajnala,
Örömim hajnala,
Bánatim alkonya.

Megvallom: nem első
Bennem e szerelem,
De hogy az utósó,
Arra esküdhetem.

Szerelmem sasmadár;
Vagy égbe száll velem,
Vagy széjjelszaggatja
Körmeivel szivem.

Nagybánya, 1846. szeptember végén


Elemzések

A vers elemezve az alábbi összefüggéseket mutatja:

1. Petőfi Sándor: A vers a magyar irodalom kiemelkedő alakjának, Petőfi Sándornak a műve. Petőfi Sándor a nemzeti romantika legfontosabb képviselője, és az ő művei nagy hatással voltak mind a kortársai, mind a későbbi írókra és költőkre.

2. Szerelmi líra: A vers egy szerelmi lírai mű, amely kifejezi a költő érzelmeit és érzelmi állapotát. Az érzelmek kifejezése és a lírai hangvétel a magyar irodalomban jellemző, és hasonlóan gyakran található meg a nemzetközi irodalomban is.

3. Szerelmi témák: A versben kifejezésre kerülnek a szerelmi témák, mint a vágy, az öröm és a bánat. Ezek a témák alapvető fontosságúak a szépirodalomban, és számos műben felbukkannak a világirodalomban is.

4. Az idő fogalmának megjelenése: A versben megjelenik az idő fogalma, amikor a költő megkérdezi, hogy "Hajnal-e vagy alkony, Ami ottan támad?". Az idő és az idő múlása gyakori téma mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban, és gyakran kapcsolódik az érzelmekhez és a szerelemhez.

5. Az első és az utolsó szerelem: A költő megemlíti, hogy ez nem az első szereleme, de esküszik rá, hogy ez a legutolsó. Ez a téma szintén gyakori a szépirodalomban, amely megvizsgálja a szerelem és a kapcsolatok természetét, és hogy azok miként alakulnak és változnak az idő múlásával.

6. Szimbolizmus: A versben található szimbolikus képek és motívumok kölcsönhatásba lépnek az érzelmekkel és a témákkal, mint például a sasmadár, amely a szabadság szimbóluma lehet, vagy a körmeivel szívre szakító szerelem.

7. Dátum és helyszín: A versben megjelölésre kerül a költő és a vers keletkezésének dátuma és helyszíne, ami a magyar irodalomtörténet szempontjából fontos adat lehet.

Ezek az összefüggések és elemzések segíthetnek a verset magyar és nemzetközi irodalmi kontextusba helyezni, és megérteni a vers jelentését és alkotási módját.

A vers teológiai szempontból a szeretet és szenvedés témáját boncolgatja. Az első sorból kiderül, hogy a költő szerelmes vagy tűzbe esett, ami egy lelki és testi égésre utal. Ez meghatározható a teológiai szempontból is, hiszen a keresztény vallásban a szeretet az egyik alapvető erény, és az Istennel való kapcsolat is gyakran leírható egy égési élményként.

A költő kérdi, látják-e, hogy az orcája pirul. Ez arra utalhat, hogy a szeretet és szenvedés állapota látható jeleket hagy maga után. Az alkony vagy hajnal kérdése azt jelzi, hogy a szerelmes-szenvedő állapot folyamatosan változik. Ez is összefüggésben van a teológiával, hiszen a hajnal és alkony általában az idők jelei, az újjászületés és elmúlás szimbólumai.

A következő sorokban a költő megvallja, hogy ez nem az első szerelme, de az utolsóra esküszik. Ezzel ismét a szeretet és szenvedés állandóságát és változását fejezi ki. Ez a megvallás szintén teológiai összefüggésekbe hozható, például az örök szeretet és Isten hűségének gondolatával.

Az utolsó versszakban a költő a szerelmét sasmadárhoz hasonlítja, ami azt jelenti, hogy az szerelme vagy magasra emelkedik vele, vagy megszaggatja a szívét. Ez egy szimbolikus utalás lehet Istenhez, aki vagy magasztalja az embert, vagy szenvedést okoz neki.

A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is kitérve az a kötetlen vallási háttér, amelyet a vers sugall, rámutathat a szeretet, szenvedés és gyönyör élet és vallás közötti kapcsolatára. A bibliatudomány például a Szentírás által tárja fel a szeretet és szenvedés fogalmát. A patrisztika pedig az egyházi atyák tanításait és gondolatait foglalja magába, amelyek szintén mélyebb megértést és értelmezést adhatnak a versben megfogalmazott érzelmekhez. A skolasztika pedig a középkori teológiai filozófiához kapcsolódik, amely sokat foglalkozott a szeretet és szenvedés metafizikai vonatkozásaival.

Fontos megjegyezni, hogy a vers érzelmi és szubjektív természete miatt minden olvasó külön benyomásokat és értelmezéseket hozhat létre belőle, ezért más megközelítések és ötletek is érvényesek lehetnek.

A vers első soraiban a szerző szerelmes érzéseit fejezi ki, amelyek természetesen nem kapcsolódnak közvetlenül a természettudományhoz. Azonban, ha a verset a mai természettudományos ismeretek alapján vizsgáljuk meg, számos érdekességet fedezhetünk fel.

A vers második sorában a szerző azt kérdezi, hogy vajon "tűzbe esett-e?". Az alany itt hasonlítja magát a tűzhöz, ami az ég megfelelő elemét jelenti. Természettudományos szempontból az égés folyamatához az oxigén és az éghető anyagok jelenléte szükséges. Egy mai szemlélő arra is gondolhat, hogy a szerző talán a kémiai reakcióra, vagy akár a vártzer ízére utal.

A következő sorban a szerző megjegyzi, hogy nem tudja, de valami igazán szenvedélyes dolog történik, ami testét és lelkét is érinti. Ma már tudjuk, hogy az érzelmeknek fiziológiai hatásai vannak a testünkre. Az idegrendszerünken és hormonrendszerünkön keresztül hatnak, amelyek közül néhány közvetlenül a fizikai tünetekhez, például aarcok pirulásához vezethet.

A következő sorokban a szerző még több kérdést tesz fel, utalva arra, hogy az égésnek könnyen lehet látható jele. Az "alkony" itt arra is utalhat, hogy a szerző teste az égés folyamata miatt elpirul - ami a mai természettudomány ismeretek alapján a véráramlás változása miatt történik.

Az utolsó két versszakban a szerző azt mondja, hogy ez talán nem az első szerelme, de biztosan az utolsó. Természettudományos szempontból mondhatjuk, hogy ez a megállapítás az élettartamra, illetve a szerelem különböző fázisaira vonatkozik. A modern pszichológia és az evolúciós biológia megállapította, hogy az emberi párkapcsolatok különböző szakaszokon mennek keresztül, és van valószínűsége annak, hogy az emberek több szerelmi kapcsolatot képesek átélni az életük során.

Az utolsó verssorban a szerző a szerelmét egy sasmadárhoz hasonlítja. Ez lehet egy a természet és az állatvilág iránti érdeklődésről tanúskodó utalás. A sasok híresek a nagy magasságban való repülésről, és a szerző ezt használja a szerelem magasságával vagy mélységével való azonosításhoz. Emellett a "széjjelszaggatás" említése utalhat a szerelem természetére is. A modern tudományban az emberi szív érzelmi és fizikai szenvedése a széttépéstől és fájdalomtól ismerős jelzés lehet.

Összességében a vers nagyrészt az emberi érzelmekkel foglalkozik, amelyeket a természettudományos ismeretekkel is összekapcsolhatunk. A szerelem, égés és egyéb természeti jelenségek metaforikus alkalmazása együttesen segít megérteni és kifejezni a szerző érzéseit.