1

Némúl a hangszerek zenéje,
A függöny felrepűl,
S az arcokon kiváncsiságnak
Csendes figyelme űl.

És ékes színpadon a múzsa
Kegyelt papnéja áll,
Bájlóbb a kikelet kertjének
Minden viráginál.

És oh midőn szavak születnek
Az ajkak bíborán,
Nem, így nem énekel tavaszkor
Pacsírta s csalogány.

S mit benne látsz megtestesűlve:
Erény és szerelem;
S a néptömeg, varázslatánál
Kéjtengerré leszen.

Hódolva a dicső müvészet
Magasb hatalminak,
Éljenzaj és örömkiáltás
És tapsok hangzanak.

De a zajongó nép között áll
Az ifju mereven,
Ah érzeményi zavarának
Nyelvet, szót hol vegyen?

Egy új világ nyilik szivében,
Egy új édenvilág,
És benne lángoló szerelme
Az illatos virág.

              2

A barnaleples éj
Nyugalmat osztogat,
De ah! az ifjunak
Nyugalmat az nem ad.

Zajló küzdés szivén,
Szerelmi, égető,
Mely tarka gondolat-
Füzért tünődve sző.

"El, el! meglátni őt,
Az égi szép szemet.
Amelynek e kebel
Imádó rabja lett;

Meglátni a szelíd
Angyalvonásokat,
Melyeknek bájain
Szív és ész elakad;

S a tündértermetet,
S a hullámzó kebelt,
Hol a kecs istene
Két rózsatrónt emelt.

Meglátni, asszonyok
Legszebbje tégedet,
Minőt az ég csupán
Egyszer teremthetett!"

S az ifju elsiet
Szerelme vágyiban
A kedves hely felé,
Hol istennője van.

"Ti ablaki fölött
Irígy őrkárpitok!
Pillantanom reá,
O kérlek, hagyjatok."

Rejtsétek a szobát
Hiven, o kárpitok!
Szivszaggató, miket
Az ijfu látni fog.

Csók és édes szavak...
S szerelmi jelenet...
S o bűn, o förtelem...
Szerelmet.. pénz vehet!

              3

Színházba seregesen tódúl a nép,
Csudálni a müvésznő érdemét;

S míg hangja lelkesűlt szivekbe hat:
Új és új érdemkoszorút arat.

S az ifju? ... Az ifju tetszés-zaja
Fel-felzeng bájoló játékira;

De ah! titkon folyó könyűiben
Kihalt a néma, kínos szerelem.

Pápa, 1842. június


Elemzések

A vers első része a színházhangulatot, a hangszereket és a függöny felrepülését írja le, amelyek összefüggenek a zenei és színészeti előadásokkal. Ez a rész nem igazán kapcsolódik a mai természettudományhoz.

A második rész a főszereplő ifjú gondolatait és érzelmeit mutatja be, amint vágyakozik a szerelme iránt. Itt a természettudományokhoz köthető elem a szem és az arc szépsége, amit az ifjú imád és szeretne látni. Ezeket a szépségeket a vers természetesben helyezi el, például a rózsatrón emelés, amelyek a környezetből vannak kölcsönözve. Ez kapcsolható a mai természettudományhoz, amely kutatja a szépség megjelenését a természetben és az emberek arcán.

A harmadik rész a színházban zajló nézői tapssal és elismeréssel foglalkozik, ami itt a nép tetszését jelképezi. Amíg az ifjú szeretné látni a szerelmét, de a titokban zokog, mert a szerelme titokban tartott, és a szenvedését nem lehet megérteni a külvilág számára. Ez a rész nem tartalmaz konkrét kapcsolódást a természettudományhoz.

Összességében a versben található természettudományos elemek korlátozottak, és inkább a szerelem és érzelmi állapotokra összpontosítanak.

A vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvethet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Stílus és szerkezet: A vers hagyományos versformában íródott, rímelése és ritmusa is követi a klasszikus versírást. Ez a formai megjelenés a magyar romantika hatására utal, amely a 19. században volt jellemző. Ugyanakkor a versben is tetten érhető az európai romantikus versírás jellemzője, mint az érzelmek és az intimitás kifejezése.

2. Tematika: A versben megjelenik a színház világa, ahol a művészek és a közönség találkozik. Ez a tematika jól illeszkedik az európai közép- és késő-romantika színházi és művészi jelenségeihez, amelyekben a művészet és a szerelem fontos szerepet játszik.

3. Az érzelmek kifejezése: A versben a szerelem és a vágy erőteljesen megjelenik. Petőfi Sándor az érzelmeket nagyon expresszíven és passionáltan fejezi ki, ami az európai romantikus költészetet jellemzi. Az ifjú szenvedélyes, vágyakozó szerelme az egyéni érzelmeket és az intim kapcsolatot hangsúlyozza.

4. Vallomásos líra: A versben egy egyéni élmény és belső érzés van középpontban, ami a vallomásos lírát jeleníti meg. Ez a lírai tulajdonság jellemző az európai lírában, például a német költészetben, ahol a költő személyes érzéseit és tapasztalatait közvetíti a versen keresztül.

5. Az élet és művészet kapcsolata: A versben megjelenik az élet és a művészet szoros kapcsolata, amely szintén jellemző a romantikus szépirodalomra. Az ifjú tehetséges művész küzd az érzéseivel és a tömeg közönyével, miközben a művészetben és a színpadon talál menedéket.

6. Szimbolikus motívumok: A versben megjelennek olyan szimbolikus motívumok, mint a bíbor ajkak, a tavasz, és a virágok, amelyek a romantika szimbolikájára utalnak. A színek és a természeti elemek megjelenése a romantikus költészet gyakran használt eszköze, amelyek segítenek az érzelmek és képek kifejezésében.

Ezen összefüggések alapján a vers egyértelműen kapcsolódik a 19. századi romantikus irodalomhoz mind a helyi, mind pedig az európai kontextusban.

A vers teológiai szempontból vizsgálva több értelmezési lehetőséget is kínál. Az alábbiakban különböző nézőpontokat végigvezetve vázolom a lehetséges összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira, valamint egyéb lehetséges értelmezésekre.

A Bibliatudomány nézőpontja szerint a vers az isteni teremtő művészetének egyik megnyilvánulását tükrözi. Az első versszak a zene, a függöny felrepülése és az arcokon ülő kiváncsiság a teremtés szépségére és varázsára utalhat. A múzsa és az általa megtestesített művészet a teremtés folyamatának lenyomata lehet, amelyben az isteni kegyelem és a szépség megjelenik. A második versszakban kiemelhető az ajkak bíborának jelentése, amely az isteni inspirációra utalhat, és azt jelzi, hogy az itt született szavak különböznek a természetes hangoktól. A harmadik versszakban az erény, a szerelem és a néptömeg összefüggése egy isteni eredetű műalkotás észlelését mutatja, amely hatással van az emberek érzékszerveire és indulataira.

A Patrisztika nézőpontja szerint a vers a lélek és a test, valamint az égi és földi szerelem ellentétes vonzalmait is tükrözheti. Az ifjú lelkében új világ nyilik meg, az édenvilág, amely a szerelem és az isteni szeretet forrása lehet. Az ifjú képes lesz az égi szépet, a tündértestet és az istennőt megpillantani és szerelmét ennek az eseménynek az elősegítésére használja fel. Azonban a következő részek a bűnt, a szerelmet és az anyagiasságot is bemutatják, amelyek távolodásnak jelenthetik az isteni szeretettől. Ez a patrisztikus nézőpont elismeri a versben megjelenített vágyak igazságát és mélységét, ugyanakkor óvatosságra int az emberi szenvedélyek és kísértések tekintetében.

A Skolasztika nézőpontja szerint a vers a vágy, az imádás és a tökéletesség keresésének dinamikáját mutatja be. Az ifjú vágyakozik a szépséges istennő után, és olyan helyre vágyik, ahol az istennő található. Azonban a környező akadályok, mint az irigy őrkárpitok, és a szerelmet ábrázoló jelenet megtapasztalása ráébreszti az ifjút arra, hogy a földi vágyak és szenvedélyek korlátoltak és elcsábítóak lehetnek. A skolasztikus nézőpont hangsúlyozza a szabad akarat és az emberi vágyak irányításának fontosságát az isteni tökéletesség felé, valamint a kísértések és az illúziók felismerését, hogy hűségesek maradhassunk az isteni akaratnak.

Ezen túlmenően, más értelmezésekre is van lehetőség. Például, a vers értelmezhető egy művészeti alkotás és az azt megfigyelő közönség közötti kapcsolat bemutatásaként. Az ifjú az alkotás szépségére, a művészi teljesítményre való vágyát fejezi ki, miközben az új világ és a szerelme jelképezi az alkotást.

Összességében a vers széles körben értelmezhető az egyéni vallási vagy filozófiai meggyőződésektől függően. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjai mellett más interpretációk is lehetségesek.