Hogy játszottak? ne is kérdezzétek!
Vétek volt ma őket nézni, vétek.
Ily kontárkodás mégis gyalázat;
Csaknem megszalasztották a házat.
Semmi tűz egyben sem, semmi lélek!
Mint fajankók, úgy álltak s beszéltek.
A darab is rosz, silány végképen,
Untató a legnagyobb mértékben.
Ásitottam, hányat és minőket!
S oly sötét volt, tán világ sem égett.

              *

(Hol maradhatott az a kislyány? hol?
Üres volt, amelybe jár, a páholy.)

Pest, 1844. június


Elemzések

A vers egy színházi előadásról szól, amelynek kritikáját Petőfi Sándor fogalmazza meg. Teológiai szempontból az alábbiakat figyelhetjük meg a versben:

1. Bibliai nézőpont: A versben megjelenik egy szentimentális kérdés arról, hogy hol maradhatott az a kislány, akinek a helye üres volt a páholyban. Ez a kérdés ironikusan utalhat arra, hogy a színház nem olyan fontos, mint a lelki vagy vallásos ügyek. Az üres páholy a hiábavalóságot és ürességet is jelképezheti, amelyet a színház és az élvezetek keresése hoz magával.

2. Patrisztikus nézőpont: A patrisztikus gondolkodásban a világi élvezetekre való törekvés gyengeségnek és hanyagságnak számított. A versben megjelenő vád mind a színészekre, mind a színdarabra vonatkozik, ami a profán és alacsony színvonalt jelzi. A versben Petőfi érződik az elutasító attitűd és az elmarasztalás a világi szórakozás és élvezetek iránt.

3. Skolasztikus nézőpont: A skolasztikus teológiában az emberi cselekedeteket szigorúan ítélik meg erkölcsi normák alapján. A versben Petőfi ítéletet mond az előadás minőségéről és az ott jelenlévők viselkedéséről. Az előadás végképp silány és rossz, ami az erkölcsi értékek figyelmen kívül hagyására utal. A színházi közönség pedig felelősséggel tartozik azért, hogy csak az értékes és jó minőségű előadásokat támogassa.

A versben tehát megjelenik Petőfi Sándor kritikája a színház világi és profán jellegével szemben. Az üres páholy és az előadás minőségének alacsony színvonala arra utal, hogy a színház nem képes elérni a bibliai, patrisztikus és skolasztikus értékeket. Az ironikus kérdés pedig arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon a színházban való részvételnek és a világi élvezeteknek a helyességéről és fontosságáról.

A fenti verset természettudományos szempontból vizsgálva, nehéz lenne találni olyan direkt kapcsolatot a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Azonban, a versben felvetett problémák és panaszok egyfajta párhuzamot mutathatnak az emberi élményekkel és a modern természettudományos tudással.

A versben említett "fajankók" (agykisebbségű személyek) és "kontárkodás" (szerencsétlenkedés) kifejezések olyan emberi jelenségekre utalnak, amelyeket a modern pszichológia és neurológia vizsgál. Az emberi viselkedés és gondolkodás mélyebb megértése, valamint az agy működésének kutatása minden bizonnyal új fényt vethet Petőfi kritikájára a játékosok tevékenységével kapcsolatban.

A versben említett "ontató a legnagyobb mértékben" panasza arra utalhat, hogy a darab unalmas volt és nem képes elérni a nézők érdeklődését. Az emberek, akik a mai korban szórakozást keresnek, gyakran magasabb elvárásokkal rendelkeznek, ami a modern szórakoztató ipar, beleértve a filmeket, zenét és színházat, fejlődéséhez vezetett. A művészet és szórakozás területén elért technológiai és kreatív fejlődés lehetővé teszi a jobb és színesebb élmények nyújtását a közönség számára.

A versben említett "oly sötét volt, tán világ sem égett" rész azért kiemelendő, mert a versben megjelenő sötétség és világosság különbsége a modern világítástechnikához és világítási forrásokhoz köthető. A mai világban, a mesterséges világítás és az elektromos energia könnyedén elérhetővé teszi, hogy a sötét helyek is megfelelően megvilágítva legyenek, ezáltal a látás még sötétben is könnyebbé válik.

Bár a vers inkább a színházi előadások rossz minőségével és a közönség csalódottságával foglalkozik, az emberi élmények és a modern technológiai fejlesztések egyértelműen kulcsfontosságúak a mai világban. A természettudományok fejlődése folyamatosan hozzájárul az emberi élmények és a világ jobb megértéséhez.

A vers egy színészekről szóló bírálatot tartalmaz, ahol a szerző Petőfi Sándor a bemutatott előadást kritizálja. Az első szakaszban a versben megjelennek a színházi előadás gyenge pontjai, például a játék minősége, a szereplők viselkedése és a darab silány volta. A második szakaszban a költő azt is megjegyzi, hogy a páholy üres volt, tehát a versben szereplő kislyány, aki ott ül, nem jelenik meg. A vers a pesti, 1844. júniusi dátummal zárul.

A vers irodalomtudományi szempontból vizsgálva több összefüggésre lehet találni a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. Először is, a vers az irodalomban gyakran előforduló bírálat és kritika témáját dolgozza fel. Sok szerző használja az irodalmi művekben a kritikát azért, hogy megfogalmazza véleményét más művekről vagy az adott korszak irodalmi irányzatairól.

A versben megjelenő kritikai hangnem és az előadás negatív értékelése szintén kapcsolódhat a realizmus irodalmi irányzathoz. A realizmus az 19. században megjelenő irányzat volt, amely a valósághű ábrázolásra törekedett. Petőfi Sándor is a valóságot és a valósághű ábrázolást részesítette előnyben a költészetében, tehát a versben megjelenő élettelenség és a színházi előadás negatív élménye kapcsolódhat ehhez az irányzathoz.

A versben szereplő kritikai hangnem és a színház negatív ábrázolása az időtálló témák közé tartozik a nemzetközi irodalomban is. Számos szerző használja a színházat és a színpadi előadásokat ahhoz, hogy ábrázolja a társadalomhibákat, vagy értelmezze a valóságot. Például William Shakespeare műveiben gyakran mutat be színházzal, színészekkel és előadásokkal kapcsolatos történeteket, amelyek hátterében gyakran megtalálhatóak a társadalmi és erkölcsi problémák.

Végeredményben a vers széleskörű kapcsolódásokat mutat a magyar és a nemzetközi irodalom területén. Alapvető témáinak és a bírálatnak a művekben való jelenléte lehetővé teszi, hogy összehasonlítsuk a költészetet és a színházat más korszakokban és országokban írt művekkel.