Ejnye, mi az istennyila!
Üres már a ládafia?
Üres ám -
Jaj pedig be ihatnám!

Száraz kút a gégém csapja,
Süti a szomjuság napja;
Még meggyul,
Ha rá boreső nem hull.

Hm, biz a nem tréfa volna,
A felhőből hogyha folyna
Boreső -
Volna! itt a bökkenő.

Volt a szőlőben határom,
De eladtam tavaly nyáron,
S az ára
Garatomon lejára.

A kocsmából meg már régen
Kikopott az emberségem;
"Addsza - ne!"
Ilyen szépen főznek le.

...Valami jutott eszembe!
Zálogúl majd azt teszem be.
Előre,
Hitvesem fejkötője!

Jaj de hisz már sírba zártam
Szerelmetes hitestársam,
S ott véle
Nyúgoszik fejkötője.

Oh miért is emlékezem
Halálodra, én kedvesem?
Könny gördül
Azonnal két szemembül.

Hátha könnyeimnek árja,
Uram bocsá'! borrá válna:
Akkor még -
Hej, akkor többet sírnék!

Debrecen, 1844. január-február


Elemzések

A vers irodalomtudományi szempontból egy lírai költemény, amely önreflexív módon beszél a szerző személyes érzéseiről és gondolatairól. Petőfi Sándor SZOMJAS EMBER című versét az 1840-es években írta Debrecenben.

A vers számos magyar irodalmi összefüggést mutat. Petőfi Sándor a 19. századi magyar irodalom egyik meghatározó alakja, és művei erősen hozzájárultak a romantikus irodalom fejlődéséhez Magyarországon. Ebben a versben is a romantikus lírára jellemző érzelmek és az egyéni hangvétel dominál.

A versben megjelennek a nemzetközi szépirodalomban is megtalálható motívumok. A szomjúhozás, a központi témája a versnek, egy olyan általános emberi tapasztalat, amelyet számos irodalmi mű és költő megjelenített. A szomjazó ember metaforikusan is értelmezhető, mint a vágy, az elérhetetlen, hiányzó valami utáni kutatás jelképe. Ebben az értelemben a vers kapcsolódik az emberi létezést és szenvedést bemutató művek széles köréhez.

Az utolsó négy sor különösen érdekes, hiszen személyes, emocionális megtapasztalást ábrázolnak. A felesége halála és az abban rejlő veszteség és fájdalom a gyász és a sajnálat tematikáját hordozza. Ez az alapvető emberi élmény és a gyász fájdalma általános és időtálló, így kapcsolódik az ún. universalitási elvéhez, amely a nemzetközi szépirodalomban is megtalálható.

Összességében a "Szomjas ember" vers számos irodalmi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Petőfi Sándor érzelmekkel teli lírai költeményt alkotott, amelyben az emberi szenvedés és hiányzó valamik utáni vágy megjelenik. Ezek az alapvető emberi tapasztalatok univerzálisak és általánosabb értelemben is érthetőek, ami lehetővé teszi, hogy a vers a magyar irodalom nagy hagyományaihoz kapcsolódva a nemzetközi szépirodalom részévé váljon.

A vers címe: "Szomjas ember tűnődése". A vers elején a költő panaszkodik, hogy nincsen több víz a ládafiában, és nagyon szomjazik. Ez összefügghet a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, amelyek a vízkészletek elpazarlódását és fenntartható vízgazdálkodást hangsúlyozzák. A vízhiányra adott válaszként például tudományos kutatások folynak, hogy hatékonyabb víztisztítási és -tárolási módszerekkel tegyék lehetővé a szomjúság csökkentését vagy megoldását.

A versben szereplő száraz kút és a szomjúságot okozó napfény arra is utalhat, hogy a természeti erőforrások kimerülése és az éghajlatváltozás miatt egyre nagyobb kihívást jelent a vízfogyasztás és az erőforrások fenntarthatósága.

A versben megjelenő áhítat a boreső iránt szintén kapcsolódik a természettudományhoz. A kutatók folyamatosan vizsgálják az időjárási jelenségeket és az esőzések okát, valamint próbálják megérteni, hogyan alakulhat ki az eső vagy boreső, és hogyan hat ezek a változások az ökoszisztémára.

A költő utal arra is, hogy a szomjúság enyhítésekor a legjobb megoldás a szőlőben termő, zamatos borkivitel lenne. Ez a rész a modern szőlőtermeléssel és a borászattal kapcsolatos lehet, ahol kutatások folynak a szőlőfajták genetikai diverzitásának fenntartására, az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére és a fenyegető betegségek elleni védelemre.

A költő említi, hogy az emberisége már régen elhagyta emberi kapcsolatait és inkább a kocsmába járja, ahonnan emberi méltóságaét kikopott. Ez a társadalomtudomány és a pszichológia terén vizsgálódó szakemberek munkájára utalhat, akik az emberi kapcsolatok változásait és az egyének közötti távolság növekedését kutatják.

A vers végén a költő arra gondol, hogy a hitvese fejkendőjét zálogként beadja, hogy tudja fedezni az italfogyasztását. Ez a pénzügyi és gazdasági szempontokkal kapcsolatos lehet, ahol a záloghitel és a pénzügyi nehézségek a társadalom egy részét érintik.

A vers összességében úgy értelmezhető, hogy Petőfi Sándor a költészetén keresztül érzékelteti a természettudomány és az emberi élet közötti kapcsolatot.

Petőfi Sándor "Szomjas ember" című versében egy olyan ember önvallomásáról olvashatunk, aki nagyon szomjas és szeretne inni. A vers sorai teológiai szempontból is érdekesek, hiszen számos bibliai és vallásos elemet tartalmaznak.

A vers első soraiban az istennyila kifejezés az ember csodálkozását fejezi ki, milyen csoda lenne, ha bármi elérhető itallal rendelkezne. Ez az istennyila kifejezés bibliai múltra utal, amikor Isten Mózesnek istennyila formájában vizet csapott a kősziklából a szomjazó izraelita népnek (2Mózes 17:4-7).

A második versszakban a szomjúság tovább erősödik, a száraz kút a gégé csapja. Ezzel az allegóriával az ember lelkének szomjúságára utal, melyet csak Isten képes eloltani (Zsoltárok 42:2). A "süti a szomjuság napja" kifejezés tovább erősíti a vágyat az ital után.

A harmadik versszakban a felhőből folyni kéne boresőnek, ami a remény szimbóluma lehet. A felhő és az eső bibliai képek, amik Isten áldását jelképezik (1Királyok 18:41-45).

A negyedik versszakban a szőlőhöz és annak eladásához kötődik a szöveg. Ez bibliai szőlőparcella képét hozhatja szemünk elé (Ézsaiás 5:1-7), amely szimbolikus értelmezésben Isten népét jelenti. A szőlő eladása miatt az embernek már nincs tartaléka. Ezzel összefüggésben láthatjuk az embernek a kocsmából való elvesztését is, mely az erkölcstelenség, szenvedélyek és kísértések jelképe lehet. Ebben a kontextusban az "Ilyen szépen főznek le" kifejezésre lehet akár a bűnbeesést és a hitvesre irányuló hűtlenséget is értelmezni.

Az ötödik versszakban az emlékezés egy olyan személyre, akit már nem lehet szeretni vagy megszólítani, aki már a sírban nyugszik. Ez az emlékezés a hitvesre és a fejkötőre utal, melyek bibliai képek lehetnek a hitves és a házasság szimbólumaihoz (Efézus 5:22-33).

A hatodik versszakban az ember vallásos lehetőségként felveti a könnyeket és a bocsánatot, amely lehet borral egyenlő, ami a megtisztulást vagy megújulást jelentheti. Ez a kép a bűnbánathoz és a megtéréshez kapcsolódik, melyet Isten megadhat az embernek (Zsoltárok 51:17).

A vers utolsó sorában az időpont és helyszín említése is érdekes lehet. Debrecen egy olyan város, ahol a református hagyományok erősen meghatározóak, és valószínűleg ez is hozzájárul ahhoz, hogy a vallásos elemek jelen vannak a versben.

A Petőfi Sándor "Szomjas ember" című vers tehát számos teológiai elemet és képet tartalmaz, melyek a bibliai és vallási tematikát jelenítik meg. A verselemzés során ezeket az elemeket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjából is lehet értelmezni. A bibliatudomány segíthet az egyes bibliai idézetek és képek megértésében, míg a patrisztika és skolasztika segíthet a teológiai kontextusban való helyezésükben. Ezen túlmenően, a verselemzés során más teológiai iskolák, például a reformáció vagy a liberalizmus nézőpontja is megfontolandó.