Végre megtörtént a
Rég várt viszonlátás!
Nincs köszönet benne,
Nincsen istenáldás.
Láttam jó atyámat... vagy csak koporsóját,
Annak sem látszott ki csak az egyik széle,
Ezt is akkor láttam kinn a temetőben,
Mikor jó anyámat tettük le melléje.

Sem atyám, sem anyám
Nincs többé, nem is lesz,
Kiket szoríthatnék
Dobogó keblemhez,
Akiknek csókolnám még lábok nyomát is,
Mert engemet szivök vérén neveltek fel,
Mert körűlöveztek, mint a földet a nap
Lángoló sugári, szent szeretetökkel!

Oh atyám, oh anyám,
Miért távozátok?
Tudom, hogy áldás a
Sír nyugalma rátok,
De mi nektek áldás, az átok énnékem,
Melytül szegény szívem csakhogy nem reped meg!
Ha így bántok velem, ti kik szerettetek,
Mit várjak azoktul, akik nem szeretnek?

Itt hagytak, elmentek,
Nem is jőnek vissza!
Omló könnyeimet
Sirjok halma issza.
Folyjatok, könnyeim, folyj, te forró patak,
Szivárogj le hideg orcáikra halkan,
Hadd tudják meg rólad: árva gyermeköknek
Elhagyott lelkén mily égő fájdalom van!

De nem, de nem, inkább
Eltávozom innen,
Hogysem könnyem árja
Hozzájok lemenjen;
Mentsen isten tőle!... édes jó szülőim
Hogyha megéreznék fiuknak keservét,
Szerető szivök a sírban sem pihenne,
Egy bú lenne nékik a hosszú öröklét.

Isten veletek hát...
Csak egyszer még, egyszer
Ölelkezem össze
Sírkeresztetekkel...
Olyan a két ága, mint két ölelő kar,
Mintha apám s anyám nyujtaná ki karját...
Tán fölemelkedtek halotti ágyokból,
Fiokat még egyszer ölelni akarják!

Pest, 1849. május 19-20.


Elemzések

A versről irodalomtudományi szempontból számos értelmezést lehet alkotni. Először is, a vers a XIX. századi magyar romantika jegyeit viseli magán, ami a korabeli magyar irodalom egyik meghatározó irányzata volt. A romantika jellemzője a visszahúzódó lírai én, mely a saját érzéseit és gondolatait fejezi ki a versben. A romantika jellemzője az is, hogy a költő személyes élményeit és fájdalmait magasztos tárgyakhoz és eszmékhez kapcsolva ábrázolja.

A versben a lírai én személyes veszteségét és bánatát fejezi ki szülői haláluk miatt. A sírjuknál érzett fájdalom és a hiányuk világossá teszi a lírai én mély érzelmi kötődését a szüleihez, valamint a család fontosságát. Ez a motívum a világ irodalmában is gyakran előforduló, általános emberi érzésekből kiinduló témája.

A versben megjelenik az isten és az átok motívuma is, ami vallási és morális kérdéseket vet fel. A lírai én keserűsége és haragja érzékelhető azon, hogy a szülei halála miért történt meg, miért nem hagyta el őket az Isten.

Az idő és az elválás motívuma is jelen van a versben. A lírai én nemcsak a szülők halálával veszítette el őket, hanem az idő múlásával is távolodott tőlük. Az elválás és az elhagyatottság érzése általános emberi szituáció, amely a világirodalomban is megtalálható.

A versben megjelennek az elváláshoz és a szülők iránti szeretethez kapcsolódó képek és szimbólumok is. A sírfelirat, amit az én ölelésként értelmez, azt jelzi, hogy a lírai én még egyszer szeretne találkozni és összeölelkezni a szüleivel. Ez a kép a gyász, a veszteség és az utóbbi időkben megjelenő temetkezési szokások hatására jelent meg az európai irodalomban is.

Ezenkívül, a vers felveti a költő szerepét és a költészet erejét. A költészet az a műfaj, amely segítséget nyújt a lírai énnek érzéseinek kifejezésében és a fájdalom kezelésében. Ez a motívum költőként Petőfi Sándor művészi küldetését hangsúlyozza.

Összességében a vers meghatározó motívumai és érzéseinek univerzális volta miatt a magyar irodalmi hagyományokon túlmenően számos nemzetközi irodalmi műben is visszaköszönhetőek ezek a témák és képek.

A vers, Petőfi Sándor "Szüleim halálára" címet viseli. A teológiai szempontból való elemzéshez néhány fontos fogalom és összefüggés felvetődik.

A vers első soraiban a következők olvashatók: "Végre megtörtént a Rég várt viszonlátás! Nincs köszönet benne, Nincsen istenáldás." Ebben a részben megjelenik a hiány, a veszteség érzése. Az "istenáldás" hiánya pedig arra utalhat, hogy a szerző elveszítette a kapcsolatát Istennel. Ez a hitvesztés egy fontos teológiai szempont is lehet, hiszen a bibliai áldás és isteni segítség fontos szerepet játszik a hívő ember életében. Ezzel párhuzamosan megjelenik a bibliai kontextus, amikor a szerző koporsóban látja az "atyját", ami az "egykénpénzek" (két hátsó emberi koponya) motívumára utalhat, melyek Bibliai jelképek. Az "istenáldás" hiánya ellenben azt sugallhatja, hogy Petőfi elvesztette hite/vallásossága.

A következő versszakban a szerző arról panaszkodik, hogy elvesztette szüleit, akiket szorítást és szeretetet adhattak volna neki. Ebben a részben érződik az elhagyatottság, a magányosság és az elveszettség érzése. Patrisztikus nézőpontból vizsgálva, a szerető és törődő szülők képét a Krisztusi anya (Szűz Mária) képmotívuma juttathatja eszünkbe. A szülők szent szeretete, szeretetteljes törődése fontos elem a hívő ember életében a patrisztikus gondolkodásban.

Az utolsó versszakokban a szerző az elhagyatottságnak és a fájdalomnak ad hangot. Az őszinte fájdalom és veszteség miatti könnyek, valamint a szerző csalódása mutatja, hogy Petőfi elvesztette a hitét az emberi szeretetben. Ez szintén az isteni gondviselés hiányát mutatja.

Fontos kiemelni a skolasztikus teológia vonatkozását is, amely hangsúlyozza az isteni törvény és a természet törvénye közötti kapcsolatot. A versben megjelenő hitvesztés és elhagyatottság érzése rámutathat arra, hogy a szerző elvesztette a kapcsolatát Istennel és az emberi szeretet törvényei sem tarthatóak. A sírkereszt motívuma pedig arra utalhat, hogy a szerző még egyszer össze akarja ölelni szüleit, feléleszteni a kapcsolatot velük, ami a skolasztikus teológia szempontjából egyfajta halottakhoz való kapcsolódást jelent.

Összességében a vers az elhagyatottság, az isteni segítség hiánya és a szeretet elvesztésének fájdalmával foglalkozik. A bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika szempontjai segítenek a vers jobb megértésében és az abban megjelenő teológiai gondolatok mélyebb vizsgálatában.

A Petőfi Sándor "Szüleim halálára" című verse egyszerűen olvasható, de mégis mély érzelmeket közvetítő mű. Természettudományos szempontból azonban kevés olyan elem található benne, amely a mai legfrissebb felfedezésekhez kapcsolódik.

Egy lehetséges kapcsolódási pont a versekben említett temető lehet. A modern archeogenetika és az őstörténeti genetika kutatásainak köszönhetően a mai természettudomány új ismeretekhez jutott az emberi őstörténet területén. A temetők és síremlékek vizsgálata során a régészeti leletekből nyert DNS minták vizsgálatával kideríthetőek a temetkezések és az egyes emberek rokonsági kapcsolatai. Ez új információkkal szolgálhat az őseink életéről és a családi kapcsolatokról, amelyeket a versekben megörökített érzelmekkel párhuzamban lehetne vizsgálni.

A versekben említett apja és anyja halála lehetőséget ad arra, hogy a gyászfolyamatot és az emberi érzelmi reakciókat természettudományos szemszögből vizsgáljuk. Az elmúlt években a pszichológia és az idegtudomány területén végzett kutatások új információkkal szolgáltak a gyász és a veszteség megélésével kapcsolatban. Az agyi működés vizsgálata során például bebizonyosodott, hogy a veszteség okozta fájdalom az agyban ugyanazokat az idegi útvonalakat és azonos területeket aktiválja, mint a fizikai fájdalom. Tehát a versekben megjelenített érzelmi fájdalom biológiai alapokon nyugszik.

Ezenkívül a természet összekapcsolása az emberi kapcsolatokkal és érzelmekkel a természettudományban is gyakran előfordul. A versekben említett természeti képek - a nap, a sugárzó fény és a patak - az emberi érzelmekhez való kapcsolódást erősítik. Az idegtudomány kutatásai rámutattak arra, hogy az emberek erős kapcsolatot éreznek a természettel, és hogy a természetben való tartózkodás elősegítheti az érzelmi jóllétet és a stressz csökkentését. Tehát a természeti képek a versekben nemcsak érzelmi szimbólumok, hanem valóságos hatással vannak az emberi pszichére és az érzelmi reakciókra.

Összességében a Petőfi Sándor "Szüleim halálára" című vers természettudományos megközelítése a mai legfrissebb felfedezésekhez kapcsolódik az őstörténeti genetika és az idegtudomány területén. Az emberi rokonságon és az érzelmi fájdalmon keresztül kötődik a természethez, amelynek hatása érződik az emberi érzelmi és közérzeti állapotokban.