Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.

Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat.

Kínok égtek a szülőkebelben,
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának.

Mint ölelt át reszkető karával!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztott volna tán hiába.

Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll,
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.

Engem is hogy csillogó reményem
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott.

...Szép hazámba ismerősök mennek;
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Útazástok háza közelében.

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse - -
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szive szegények!

Pozson, 1843. május


Elemzések

A Petőfi Sándor "Távolból" című versét természettudományos szempontból is értelmezhetjük. A versben nem találhatók konkrét utalások a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseire, azonban számos elemmel összekapcsolhatók a természeti jelenségekkel és az emberi élményekkel, amelyek a természettudományos kutatások során is szerepet játszanak.

A versben megjelenő Duna folyó természetes jelenség, amely mélyen belemetszi a tájba. A folyó és a Duna menti falu egyfajta kapcsolatot jelent a természet és az ember között. A természettudományban fontos szerepet játszanak a folyók és a víztömeg mozgása, így a Duna is sokféle kutatási területet kínál a hidrodinamikától az ökológiáig.

A versben említett pillák könnyben való úszása a költő érzelmi állapotát jeleníti meg. Napjainkban a könnyek összetételével és funkciójával kapcsolatban is zajlanak kutatások. A könnyekben található anyagok és a könnyek által közvetített érzelmi reakciók komplex tudományterületekhez kapcsolódnak, mint például a biokémia vagy a neuropszichológia.

A versben az embernek a vágyai vezérlik a döntéseit, amelyek sokszor elvezetik a külső világba. Az emberi vágyak, motivációk és döntéshozatalát kutató szakemberek a pszichológia és a kognitív tudományterületek keretében dolgoznak. Ma már tudományosan is kutathatók ezek a belső motivációk és döntési folyamatok.

A költő anyjához való viszonya és a költő által elszenvedett kínok, emlékek és remények mind a humán kutatások témaköreibe tartozhatnak, például a pszichológia, a szociológia és az antropológia területére. Az emberi érzelmi és szociális kapcsolatok, a gyermeki és anyai viszonyok az ember természeti világának fontos elemei.

A versben említett "tömkeleg" vagyis az embertömeg, valamint a tévedések megfigyeltetése szociológiai és társas kutatásokat is felvethet. Az emberek tömeges cselekedeteit, társadalmi struktúrákat és a társas kötődéseket vizsgáló kutatások ma már a szociálpszichológia és a társadalomtudományok területén folynak.

Összességében a versben megjelenő elemek és élmények számos természettudományos területtel összekapcsolhatók. Míg a 19. századi Petőfi még nem ismerte ezeket a legfrissebb felfedezéseket, a költői képek és élmények természetszerűen áthallásokat és kapcsolódási pontokat teremtenek a mai természettudományos kutatásokkal.

A vers, Petőfi Sándor "Távolból", egy személyes jellegű költemény, amelyben a szerző a távoli otthonra és az elszakadás fájdalmára reflektál. Teológiai szempontból az alábbiakat lehet megfigyelni:

1. Bibliai összefüggések:
- Az elszakadás és a vágyakozás témája a Biblia számos részében megtalálható. Például József története, aki elhagyta az otthonát és vágyott vissza a családjához (1Mózes 37-50).
- A versekben megjelenő szülői szeretet és az utazás fájdalmas hatása emlékeztethet az elveszett fiú példabeszédére (Lukács 15:11-32), amely arról szól, hogy az elszakadás milyen fájdalmat okozhat mindazoknak, akik hagyják el otthonukat.
- A vers utalhat a Szentírásban is található vágyakra és reményekre, valamint a bűn és következményeinek témáira, amelyek megragadják az embereket és elvezetik őket az elszakadáshoz (például Ádám és Éva kizárása Éden kertjéből, Mózes elvesztése Egyiptomban stb.).

2. Patrisztika nézőpontjai:
- A patrisztika korában, amikor a keresztény gondolkodók az újszövetségi tanításokat és a korai keresztény hagyományokat fejlesztették ki, a szerző által megjelenített otthoni vágy és az elszakadás fájdalma számos teológiai témát érint. Például a patrisztika vezetői, mint Aurelius Augustinus, John Chrysostomos vagy Cyril of Alexandria, többször beszéltek a földi otthon elvesztéséről és a mennyei otthon vágyaikról.
- A vallásos szülői szeretet és az elszakadás témája szintén fontos volt a patrisztika korában. Az isteni szeretet és a földi szeretet közötti kapcsolat, valamint a bűn és a megtérés kérdései is előfordultak a korabeli teológiai gondolkodásban.

3. Skolasztika nézőpontjai:
- A skolasztika időszakában, amikor a középkori filozófiai és teológiai gondolkodást fejlesztették ki, a szerző által képviselt otthoni vágy és az elszakadás tapasztalata kapcsolatba hozható az emberi vágy és boldogság témájával, amelyeket a skolasztikus gondolkodók, mint Aquinói Tamás vagy Bonaventura, részletesen tárgyaltak.
- Az emberi vágy óhaj és szeretet közötti kapcsolatát is boncolgatták a skolasztika képviselői, és megpróbálták ezeket összekapcsolni az isteni szeretettel és a végső boldogsággal.

Összességében a Petőfi által megfogalmazott otthoni vágy és az elszakadás fájdalma számos teológiai téma és összefüggés szempontjából érdekes lehet, beleértve a Biblia tanításait, a patrisztika és skolasztika hagyományait, valamint a vágy és boldogság kérdéseit.

A vers a magyar szépirodalom területén elemzett mű, melynek szerzője Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő. Petőfi gondolatai, hangulata és mintái a nemzetközi szépirodalomból ismerhetők fel.

A vers első sorai egy szép kis lakról szólnak, amely a Duna mellett áll. Az első négy sorban az érzelmek, az emlékek feldolgozása jelenik meg. Ez alapján a vers gyakorlatilag egy nosztalgikus emlékezés, melyben a lírai én egy távoli helyre és időbe utazik vissza.

Az ominózus negyedik sor "Valahányszor emlékszem reája" rész az időbeliséghez, amit később is megfigyelhetünk a versben.

A második versszakban a lírai én sajnálja, hogy elhagyta a lakóhelyét és az anyját, hiszen a vágyai irányították. Ez a vágy olyan erősen hatott rá, hogy még a megszokott környezetet és a családját is otthagyta. Ez az elem a versekben gyakran előforduló távolság és elszigeteltség motívumát idézi.

A harmadik és a negyedik versszakban a lírai én az otthoni viszonyokról és az elhagyott szeretteiről emlékezik. Arról ír, hogy mennyire fájdalmas volt az anyja számára a búcsú pillanata és hogy a kínok égtek a szülői szívben. Ezzel a motívummal gyakran találkozunk a világirodalomban is, ahol az otthontól való elválás, az elszigeteltség, vagy az egyedüllét kifejezése az irodalmi művek fontos eleme.

A következő versszakban a lírai én visszaemlékszik egykoron talált szeretett lényére, aki sokat jelentett számára. Itt az elszigeteltség és a magány is megjelenik.

A hatodik versszak kiemelkedik, mivel a remény motívuma jelenik meg benne. Az új remények, a jövőbeni tervek, álmok és vágyak a kert metaforájával jelennek meg, de amikor megvalósulnak, csalódást okoznak. Ez a motívum a romantikus irodalomból és a világirodalomból is ismert.

A hetedik versszakban a lírai én a saját életútjáról és a nehézségekről beszél. Ez a versszak az életutazás és az életkudarc motívumára épül, amelyek gyakoriak a világirodalom klasszikus műveiben is.

A vers befejeződik a lírai én kérésével, hogy az ismerősök mondják anyjának, hogy ne oltassa el a közeli út miatt a könnyeit, mert szerencsében részesült a fia, miközben ő elnyomorodott és nehéz helyzetben él. Ez a motívum a szülői szeretet és az áldozatvállalás ábrázolása, amely több irodalmi műben is megtalálható.

Összességében a vers tartalmazza a nosztalgikus emlékezés motívumát, az otthontól való elválást, a magányt , az új reményeket, az élet útjának nehézségeit és az áldozatvállalást. Ezért az alapmotívumokat tekintve a vers kapcsolatban áll mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom különböző műveivel.