Ujonnan visszajött a régi baj,
Amely a másvilágnak követe,
S hozzám így szól: szedd össze magadat,
El fogsz utazni a föld mélyibe. -
Erőm fut, mint a gyáva hadsereg,
Itt hágy magamra, gyöngén, egyedűl,
És vérem, a vég-búcsuzásra tán,
Elhagyván arcomat, szivembe gyűl.

Mit tétovázol úgy, halál, miért
Meg nem halok? vagy mért vagyok beteg?
Félsz hozzám nyúlni, te hatalmas úr?
Vagy csak ijesztesz?... meg nem ijedek.
Ki az élettel, mint én, szembeszállt,
Az bátoran néz a halál szemébe!
Az élet rövid béke s hosszu harc
És a halál rövid harc s hosszu béke.

De még kár lenne érettem talán.
Oh keblemben még annyi dal szunyad,
Egész egy erdő magva, mely ha felnő,
Sok fáradt útasnak hüs árnyat ad.
S eddig csak írtam, hol van még a tett?
Piros betűk az ünnep napjai,
S így életemnek nincs még ünnepe,
Hogy az legyen, vérem kell ontani!

Megérem-e ezt én? vagy mielőtt
Rivalgó zaj közt harci paripára
Pattanhatnék föl: tán szép csendesen
Ráfektetnek majd szent Mihály lovára?
Ha meg kell halnom, hogyha most halok meg,
Jőj el sietve, kedves kikelet,
Jőj el hamar, hadd láss még egyszer engem,
Hogy lássalak még egyszer tégedet.

Kettőztesd meg lépésid, szép tavasz,
A déli tájról gyorsan jőj elő:
Ha már az élet oly borús vala,
Legyen halálom napján jó idő.
Jőj, drága vendég, s hozz virágokat,
- A föld most olyan rideg puszta rom -
Ha már virágtalan volt életem,
Legyen virágos legalább sirom!

Pest, 1847. március 1.


Elemzések

A versben található természettudományos szempontból érdekes elemek:

1. Az alvilág: A vers első sorában említett "másvilág" utalás a halálra és az alvilágra. A mai természettudomány legfrissebb felfedezései az alvilággal, mint például a vulkánok mélye vagy az óceáni mélységek, illetve a kutatások a halál utáni élettel kapcsolatban, ezen a területen nem hoztak jelentős fényt.

2. Az emberi test: A versben megjelenik a testi lét kérdése, például a "vérem kell ontani" kifejezés. A modern természettudományban az emberi test működését és szerkezetét az anatomia, a biokémia és a genetika területein vizsgálják. Az orvostudomány fejlődése lehetővé teszi a betegségek gyógyítását és az emberi test megértését.

3. Élet és halál: A vers többször is foglalkozik az élettel és a halállal. A mai természettudományban a biológia és a genetika területén sokat tudunk az élet keletkezéséről és a sejtműködésről. A halál folyamatát pedig a törzskönyvezett haláleseti okok és az orvostechnikai eszközök segítségével vizsgálják.

4. Az időjárás: A versben szerepel az időjárás megváltozásának vágya, a "legyen halálom napján jó idő" kifejezéssel. A modern meteorológiai kutatások lehetővé teszik az időjárás előrejelzését és az időjárási jelenségek megértését.

5. Természet: A versben megjelenik a természet, például a virágok képe és a tavasz vágya. A növénytan, a környezetkutatás és az ökológia területein folyó kutatások segítenek megérteni a természet működését és védelmét.

Összességében a versben található természettudományos elemek arra utalnak, hogy a természettudomány legújabb felfedezései és kutatási eredményei segítenek a természet és az emberi test működésének jobb megértésében, valamint a halál és az élet fogalmának vizsgálatában.

A vers irodalomtudományi elemzése során figyelembe vesszük a műfaji jellemzőket, a versfelépítést, a nyelvi eszközöket, a tematikát, valamint az esetleges irodalmi utalásokat és összefüggéseket.

A mű a lírai költészet műfajába tartozik, hiszen egyéni érzelmeket, gondolatokat fejez ki. A versszakok egymástól való elkülönülése, a rímek és ritmusok használata meghatározóak az alkotásban.

A tematika tekintetében a vers fő témája a halál és az élet közti dilemmák, az ezzel kapcsolatos szembenállás és küzdelem. A költő a saját halandóságát és az elmúlás tudatát fejezi ki a versen keresztül. Ez a téma általánosan jelen van az irodalomban, hiszen az emberiséget örökké érdekli a születés és halál kérdése.

A nyelvi eszközök közül fontos megemlíteni a hasonlatokat, amelyek segítenek érzékeltetni a költő által kívánt hangulatot (például: "Erőm fut, mint a gyáva hadsereg"). A megszemélyesítés jellemző az első versszakban, ahol a régi baj megszólal és instrukciókat ad a költőnek. A szójátékok és az ellentétek is gyakoriak a versben.

Az irodalmi utalások és összefüggések kapcsán Petőfi Sándor lírája sok esetben hivatkozik a magyar népballadákban és népdalokban rejlő hagyományokra és motívumokra. A költő rendszeresen reflektál a magyar történelemre és szabadságharcra is. Ez a vers azonban egyetemesebb kérdést jár körül, és nem kapcsolható szorosan egy konkrét történelmi eseményhez vagy időszakhoz.

Nemzetközi összefüggéseket tekintve a versben található lírai megfogalmazások és a halál és az élet közti konfliktusok általános témái és kérdései nemzetközi mértékben is megjelennek az irodalomban. Az emberi léttel, az elmúlással és a halállal kapcsolatos gondolatok a világirodalom számos művében jelennek meg.

Összességében a vers erős lírai hangvételű, műfajilag a líra területére tartozik. A költő az egyéni érzelmek közvetítésén keresztül megfogalmazza az emberi léttel kapcsolatos alapvető kérdéseket, szembesítve az olvasót az élet és halál örök ellentétével. A mű magyar és nemzetközi szépirodalmi összefüggésekben egyaránt értelmezhető és vizsgálható.

A vers teológiai szempontból az emberi létezés távoli régi és folyamatosan jelenlévő problémáját, a halált és az élet értelmét boncolgatja. Az első négy sorban a költő bevallja, hogy egy régi baj, vagyis a halál érzése visszatért hozzá, és ez az érzés az élet utazását jelenti a föld mélyibe, vagyis a sírba. Ezt a képet erősíti a sorrendiség is, hiszen a halál előbb megérkezik hozzá, mielőtt mielőtt ő az utazást elkezdhetné.

A következő bekezdésben a költő felteszi a kérdést, hogy miért nem hal meg, vagy miért beteg, és megjegyzi, hogy a halál mintha félne hozzányúlni, vagy csak ijesztgetni szeretné őt. A költő az élettel szembeszállva bátran néz a halál szemébe, és azt mondja, hogy az élet csak rövid béke, és hosszú harc, míg a halál rövid harc, de hosszú béke. Ez egy metafizikai elképzelés, amely szerint az élet földi létünkben folyamatos küzdelmet jelent, míg a halál után megtörténik a nyugalom és béke.

A következő részben a költő megtorpan, és felteszi a kérdést, hogy talán kár lenne érte, ha most meghalna. Megjegyzi, hogy még annyi dal szunyad a kebelében, amely egy egész erdő magvetője lehet, és ha ezek a dalok megnőnek, akkor azok sok fáradt vándornak nyújtanak majd hűvös árnyékot. Eddig csak írt, és várja a cselekedetek mezejét. Megállapítja, hogy az élete még nem ünnep, mert annak a vérrontásnak kell megtörténnie, amely a cselekvésből adódik. Ez azt jelenti, hogy a költő szerint az életének jelentőségét és ünnepét csak akkor éri el, ha vért ont. Ebben a gondolatban tetten érhető a vallásos érzésvilág, ahol a véráldozatnak és a szenvedésnek van vallásos szignifikanciája.

A következő részben a költő arról szól, hogy ha el kellene jönnie a halálnak, akkor azt kéri, hogy gyönyörű tavaszi időben következzen be, hogy a halál is egyfajta szépséget és megkönnyebbülést hozzon számára. Arra kéri a tavaszt, hogy vegyen dupla ütemet, és gyorsan közeledjen hozzá, hogy jól érezze magát az utazása utolsó percében. Azt kéri a tavasztól, hogy hozzon virágokat, hiszen az élete virágtalan volt, a sírja legalább legyen virágos.

A vers tehát a halál, az élet értelme és az ünnepek vallásos és teológiai összefüggéseit boncolgatja. A költő arra vágyik, hogy az élete ne csak egyszerű földi küzdelem legyen, hanem legyen örömteli és ünnepi is, és hogy a halál után eljöjjön a valódi béke és nyugalom. A bibliai kontextusban a vers kifejezi a halál előtti bizonytalanságot és az emberi vágyat a végső megtisztulásra és örökre való otthonra. A patrisztika szemszögéből értelmezve a vers drámai hívószó a térdezésre és megtérésre, valamint a vértanúságra, ahogy a költő követeli, hogy a cselekvésében és élete végén vért ontson. A skolasztika perspektívájából a vers az emberi élet rövidségét és az életciklus természetes rendjét fejezi ki, az élet és a halál váltakozásával.

Ezen kívül a vers általános emberi érzéseket és félelmeket is kifejez, mint például az élet rövidségét, a halálhoz való viszonyt, a vágyakat és reményeket, amelyek az emberben felmerülhetnek.