Szent a költő lantja.
A föld működését
Csillagtáborából
Őrszemekkel néző
Isten adománya;
Ő beszél a rezgő
Húrok énekében,
Majd vigasztalólag,
Majd pedig fenyítve.
Mint a nép erénye
Elvetett magvából
Vagy konkolyt arat, vagy
Tántorodva lép a
Nemesebb törekvés
Tiszta ösvényéről
A lealjasúlás
Iszapos gödrébe.
Szent a költő lantja,
És nekem nagyon fájt
Látnom, hogy van olyan,
És hogy nem kevés van,
Aki e szentséghez
Nem fél vakmerően
Nyúlni szennyes ujjal,
S hogy csak fényes álarc
Sok költő beszéde,
Mely sötét szivének
Foltjait takarja.
Szebb örömeimnek
Napja volt azon nap,
Melyben a te kebled
Rejtekében láttam,
S láthatám, hogy benned
Egy a költő s ember,
Hogy dalod s dalodnak
Kútforrása, szíved,
Tiszta egyaránt, mint
A nap és sugára.
Bizalommal adtam
Kezemet baráti
Szorításra, és te
Vissza nem taszítád;
S ha Etelke meghűlt
Szíve ott alant nem
Porlanék a sírnak
Hold- és csillagatlan
Éjjelében: ah, ugy
Tán nemcsak barátod
Lettem volna egykor.
Megtörtént!... a multat
A jelen keserve,
A jelen siralma
Vissza nem teremti.
Enyhítsd legalább te,
Enyhítsd a barátság
Balzsamolajával
Veszteségem sebjét,
És ne bánd, ha olykor
Elmerengve csüggök
Bámuló szemekkel
Hitvesednek arcán,
Oh, ne bánd, barátom!
Hamvadó testvére,
A szegény Etelke
Elvesztett vonásit
Keresem csak ottan;
S ha lelek közűlök
Bárminő kevést is:
A reménynek eldőlt
Tündércsarnokából
Szent ereklyeképen
Tartom emlékimnek
Drága kincstárában,
S őrzöm a felejtés
Eltörlő kezétől,
Mint a megfagyástól
Őrzi a világot
A meleg verőfény.

Pest, 1845. január


Elemzések

A vers természettudományos szempontból a következő témákat érinti:

1. Föld működése: A versben említik, hogy Petőfi Sándor szerint a költő lantja isteni adomány és a föld működését figyeli meg a csillagtáborból. Ezzel kapcsolatban a mai természettudományban tudjuk, hogy a Föld egy összetett rendszer, amely különböző földtani folyamatokon keresztül működik, mint például a lemeztektonika, vulkanizmus vagy az időjárás.

2. Rezgések és rezgő húrok: A versben megemlítik, hogy a költő lantjának rezgő húrjain keresztül beszél a rezgések énekében. A rezgések és rezgő húrok a mai természettudományban az akusztika területéhez kapcsolódnak, amely a hang és hangrezgések tanulmányozásával foglalkozik.

3. Növények és nemes törekvés: A versben az ismertetik, hogy a nép erénye elvetett magvából vagy konkolyból arat, és tántorodva lép a nemesebb törekvés tiszta ösvényéről a lealjasulásba. Ez a rész a növények életciklusára és a természetes szelekcióra utal, amikor a növények és fajok küzdenek a fennmaradásért és a megfelelő környezetbe való alkalmazkodásért.

4. A költő lantja és a költő maszkja: A versben megemlítik, hogy sok költő beszéde mögött egy sötét szív foltjait takarja. Ez a rész a költészet és a vágyakozás misztériumára utal, amikor a költői szavak és kifejezések mögött mélyebb érzések és érzelmek rejlenek.

A versben a természettudományos felfedezések és ismeretek nem központi elemek, de néhány utalás található rájuk. Azonban az időbeli és érzelmi hatások, valamint az emberi kapcsolatok és tragédiák dominálnak a versben.

A vers teológiai szempontból azt mutatja be, hogy a költészet szent és isteni adomány, amelyen keresztül az ember képes kapcsolatba lépni Istennel. A versben megjelenik az isteni inspiráció és a költői küldetés összefüggése, amely az Isten és ember közötti kapcsolatot jeleníti meg.

A bibliatudomány szemszögéből a vers a művészet és a vallás kapcsolatára utal. Az Isten adja a költőnek a lantot, amelyen keresztül az ember beszélhet Istenhez. Ez arra utal, hogy a művészet Isten adománya, és a költőknek a vallásos szolgálatot kell ellátniuk. A versben megjelenik az erkölcsi és etikai probléma is, amikor a költő erkölcsileg romlott vagy hibás üzenetet közvetít.

A patrisztika (korai keresztény gondolkodás) nézőpontjából a vers hangsúlyozza a költői lant szentségét és az Isten általi inspirációt. A költői tehetség Istentől kapott ajándék, amelyet arra kell felhasználni, hogy Isten dicsőségét és szeretetét hirdesse. A vers arról is beszél, hogy egyes költők hamis álarcot viselnek, amelyek mögött a sötét szív rejlik, ami a hamisság és a keresztény értékek elutasításának szimbóluma.

A skolasztika (középkori teológiai irányzat) nézőpontjából a vers hangsúlyozza a költő és az ember közötti kapcsolatot. A költői lant szimbolizálja a költő különleges képességeit és inspirációját az Isten által. A vers említi azt is, hogy a költőnek képesnek kell lennie vigasztalni és fenyíteni is a rezgő húrok énekében, vagyis felemelni és tanítani az embereket Isten üzenetével.

Egy másik értelmezés szerint, a vers arra utal, hogy a költészet és az emberi kapcsolatok közötti elmélyült szembenézést és megértést jelenti. A költő a versben fájdalmat érez, amiért sokan nem tisztelik és nem értik meg a költészet szentségét. Ez arra utal, hogy a költészet és az emberi kapcsolatok között nehéz egyensúlyt találni.

Összességében az alábbi vers teológiai szempontból azt mutatja be, hogy a költőnek a költészetben készült műveivel meg kell tisztítania, inspirálnia és oktatnia kell az embereket. Az isteni adományt jelképező költői lant az Istenből való inspiráció és a vallásos üzenet közvetítője. A vers említi, hogy sok költő csak álcázza a valódi, szent üzenetet, ami arra utal, hogy fontos az erkölcsi és etikai tisztaság a művészetben.

A vers Petőfi Sándorhoz címzett, ahol a költő a költők szerepéről és fontosságáról beszél. A vers első része a költői lant szentségét és erejét emeli ki, amely Isten adományának tekinthető. A költő ereje abban áll, hogy képes a rezgő húrok énekén keresztül vigasztalni és fenyíteni is.

A második rész a költő és a nép kapcsolatát mutatja be. A költő dalai, mint egy magvető, különböző hatásokat gyakorolhatnak a népre. Lehet, hogy konkolyként arat, vagy megorrolva lép le a tiszta ösvényről. A költői szerep tehát nagy felelősséggel jár, és fennáll annak a veszélye, hogy sok költő csak fényes álarc mögé rejtett sötét szívvel beszél.

A következő részben a költő személyes érzelemvilágával találkozunk. A költő fájdalmat érez, amikor látja, hogy vannak olyanok, akik nem tisztelik a költészet szentségét és vakmerően szennyes ujjal nyúlnak hozzá. Azonban a költő talál egy kivételt, egy embert, akiben egyaránt megvan a költő és az ember. Ez a személy képes a költő szavainak szívből fakadó forrásává válni. A költő bizalommal nyújtja felé a kezét, és elfogadja a barátságát. Ha a szívétől eltávolodna a boldogság, akkor sem csak barátja, hanem talán szeretője is lehetne.

Az utolsó részben a költő visszatekint a múltra, és keserűséget és szomorúságot lát a jelenben. A költő a barátság balzsamával enyhíteni kéri a veszteség fájdalmát, és kérik, hogy ne bánja, ha néha elmerengve bámuló szemekkel néz a hitvese arcára. A költő emlékét Etelke arcjavából próbálja keresni, és bár csak keveset találhat belőle, azokat szent ereklyeként őrzi meg a felejtés kezétől, mint a meleg verőfény őrzi a megfagyástól a világot.

A vers magyar irodalmi összefüggéseket mutat Petőfi Sándor életművével és költői jellemzőivel. A költő ebben a versben is megszólítja az olvasót, és fontos témákat boncolgat, mint a költői lét, a barátság és a múlt.

Nemzetközi szépirodalmi összefüggésekben a vers általában a romantikus költészeti mozgalom keretében helyezhető el, amely a 19. században jelent meg Európában. A romantikus költészet hozta létre a költői lant szerepének és erejének megemelését, valamint a költői szerep és felelősség kiemelését. A költő középpontba helyezése és az érzelmi világ kifejezése is a romantika jellegzetességei.