Nem úgy van, amint volt. A földön
Minden mindegyre változik.
Multam s jelenkorom két testvér,
S egymást tán meg sem ismerik.

A tenyeremben hordtam egykor
Szivem, barátsággal tele;
Nem volt szükség, hogy kérjék tőlem:
Magam kináltam mást vele.

Mostan ha kérik szívemet sem
Adom, nem adom senkinek.
Azt hazudom, ha jőnek hozzám:
"Nincsen szivem, eredjetek!"

Egykor ha szerelemre gyúltam:
Plátói szerelem vala.
Oly szentül hittem, hogy minden lyány
A mennyországnak angyala.

Azt hittem!... most tudom, hogy inkább
Ördög, mint angyal a leány;
S nem sírok, ha nem kellek egynek,
Akad helyette akarhány.

A hazaszeretet napom volt,
Mely melegíté lelkemet;
S mi mostan? holdvilág, mely sárga
Hideg sugárt arcomra vet.

Egykor ha a világ megbántott,
Kivánkozám a sírba le;
Most, épen mert bánt, élni vágyok,
Dacolni van kedvem vele.

Agyag voltam, hig, engedékeny,
Egy ujjal is átszúrható;
Márvány vagyok... ki rám lő: rólam
Rá visszapattan a golyó.

Fehér bor, szőke lyány, fényes nap
Hatottak egykor lelkemig;
Vörös bor, barna lyány, sötét éj,
Kedvem most bennetek telik!

Szalkszentmárton, 1845. október 8-16. között


Elemzések

A vers egyéni élményeket és érzéseket fogalmaz meg, melyek összekapcsolhatók a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első sorban Petőfi arról beszél, hogy a világ nem állandó, folyamatosan változik. Ez összefüggésbe hozható a modern fizika és kozmológia fejleményeivel, amelyek bemutatják a világegyetem dinamikus és változékony természetét.

A második sorban a múlt és a jelen összehasonlításáról van szó, amely kapcsolódhat az antropocén korszakhoz és az emberi tevékenység okozta klímaváltozásokhoz. Az emberi tevékenység hatása jelentős átalakulást hozott a Földön, változást eredményezve a klímában, a biodiverzitásban és az életfeltételekben is.

A következő sorokban Petőfi a szívéről beszél, amelyet egykor barátságtalant adott másoknak, de most nem adja oda senkinek. Ez a személyes változás kapcsolódhat az élet és az evolúció szereleménél a tudatállapotváltozásához, illetve az emberek általános társas kapcsolatainak változásához.

Aztán a következő részben Petőfi a szerelemről beszél, amelyet egykor szent eszmeként tartott, de most felismeri, hogy az illúzió volt. Ez összekapcsolható az evolúcióelmélettel, ami arra tanít bennünket, hogy a szerelmünk, partnered iránti vonzódás mögött biológiai és pszichológiai tényezők teszik ezt.

A hazaszeretet és a világot érintő megváltozott attitűd az emberiség által okozott környezeti problémákkal és a globális politikai változásokkal kapcsolatos lehet.

Az utolsó részben az agyagból való átalakulásról beszél, ami egyértelmű utalás a biológiai evolúcióra és a szervezetek testi változásaira. A versben említett borfajták és a lyányok színe pedig arra utalhat, hogy a változás és változékonyság minden aspektusát érinti az emberi tapasztalatokban.

Összességében a vers a változás és a múlt és jelen szembenállásáról szól, amely összekapcsolható a modern természettudomány által vizsgált változékonysággal és az emberiség jelenlegi kihívásaival.

Petőfi Sándor "VÁLTOZÁS" című verse teológiai szempontból számos érdekes összefüggést mutat. A vers első sorában már megjelenik a változás fontossága és mindenek állandó változása. Ez a teológiai értelemben is egy fontos témakör, hiszen a keresztény hit szerint a világ és az emberi élet állandó változáson megy keresztül.

A versben megjelenik a múlt és a jelen egymáshoz viszonyított változása. A patrisztika, a keresztény tanítás korai időszaka a múltban kereshető. Az embereknek fontos volt az istenekkel és az örökkévalósággal való kapcsolat, emellett a szív és az érzelem fontossága kiemelkedő volt. A versben megfogalmazott múltbeli érzések és hitek is ezt az időszakot tükrözik. A jelenkor viszont a földi és időbeni dolgokra koncentrál, és az emberek elfordulnak az isteni szférától. Ez a szemlélet a skolasztikus hagyományban jelenik meg, melyben a racionális gondolkodás és a tárgyiasult világ érvényesül.

A versben megjelenik a szeretet változása is. A korai időszakban a szeretet főként az előítéletekkel és előfeltevésekkel nem terhelt plátói szerelem formájában jelent meg, melynek legfőbb célja az önazonosság megőrzése volt. Ez a fajta szemlélet a patrisztika és a korai keresztény gondolatvilág jegyeit hordozza. A versben azonban megjelenik a változás, és a szeretet elveszíti tiszta és szent jellegét. Az ember felismeri, hogy nem minden szerelem az angyali és tiszta mennyországnak szentelt, hanem az Ördög is jelen lehet. Ez a megközelítés a bibliai megértésben is megtalálható, hiszen a Bibliában is sok helyen szól arról, hogy a szeretetnek egy hiteles és tiszta forrásból kell fakadnia.

A versben megjelenik emellett a hazaszeretet változása is. Az előző korokban a hazaszeretet melegítette a lelket, és az ember igazi boldogságát abban találta, hogy bizalommal és szeretettel viseltetett haza iránt. Azonban a versben ez a melegség és szeretet hideggé és sárgává változik, aminek jelentése lehet az emberi lelket hűvössé változtató világiasság és távolságtartás.

A versben általában a változás iránti dacolás, az öntudatos viselkedés és a megszilárdult személyiség jelenik meg. Ez a karakter vonás a skolasztika hagyományába illeszkedik, ahol a racionális és logikai gondolkodás, valamint az egyén önállósága és a filozófiai érvelés fontos szerepet játszik.

Összességében a vers teológiai szempontból is érdekesnek tekinthető, hiszen számos olyan elemet mutat, ami kapcsolatban van a bibliatudománnyal, a patrisztikával és a skolasztikával. Emellett az emberi élet változásának, a szeretet és a hazaszeretet jelentőségének átértékelése is észlelhető a versben.

A vers Petőfi Sándor tollából származik, és "Változás" címmel jelent meg. Az alábbi elemzés során a verset irodalomtudományi szempontból vizsgáljuk meg, figyelembe véve mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalmi összefüggéseket.

A vers első versszakaiban Petőfi leírja, hogy minden a földön változik. Ez a gondolat magába foglalja a romantikus irodalom fő témáját, az elmúlást és a múló időt. Az idő múlásával a múlt és a jelen összefonódik és elválik egymástól. Ez is egy tipikus romantikus gondolat, amelyet számos más romantikus író is felfedezhető, például a német Sturm und Drang mozgalomban.

A második versszakban Petőfi arról beszél, hogy egykoron barátsággal teli szívét a kezében hordta. Ez a kép arra utal, hogy a költő egykoron szívből jövő szeretettel közelítette meg az embereket. Ez megegyezik a romantika eszmeiségével, amelyben az egyéni érzéseknek és az emberi kapcsolatoknak kiemelt szerepük van.

A következő versszakokban Petőfi leírja, hogy mára már nem adja oda a szívét senkinek, és inkább hazudik az embereknek. Ez ellentmond a romantikus eszmeiséggel, amelyben az őszinteség és az emberi kapcsolatok tisztelete központi szerepet játszik. A költő részéről ez a változás a szív megkeményedését jelenti, amely az emberektől és a szerelmektől való elidegenedést mutatja.

A vers egy másik aspektusa Petőfi romantikus érzelmekhez való viszonya. Először Plátói szerelemről beszél, amelyet isteni és tiszta érzésnek tart. Azonban később rájön, hogy ez a hit téves, és hogy a nők nem mindig angyalok, hanem gyakran ördögök is lehetnek. Ez a romantikus irodalomban ismert téma, amelyben az érzelmek gyakran becsapódnak és végső soron fájdalmat okoznak.

A vers következő része a hazaszeretetről szól. A költő elmondja, hogy egykor a hazaszeretet melegítette a lelkét, de most csak hideg színét veti rá. Ez egy tipikus romantikus gondolat, amelyben a hazaszeretetet a múlt szépségével és a jelenbeli hidegséggel azonosítják.

A vers utolsó részében a költő a saját változását és átalakulását írja le. A korábban engedékeny és sebezhető fickóból keményebbé és ellenállóbbá válik. Ez egy újabb romantikus téma, amelyben a költő az egyén és az identitás újjászületését és átalakulását mutatja be.

Az idősorrend szerint Petőfi ezt a verset 1845-ben írta Szalkszentmártonban. A versben megjelenő romantikus gondolatok és témák már korábban is megtalálhatók voltak a nemzetközi irodalomban, például a német romantikában és a Sturm und Drang mozgalomban. Petőfi azonban egyedi módon használja és kombinálja ezeket a gondolatokat a saját érzéseivel és tapasztalataival.

Összességében a vers irodalomtörténeti szempontból fontos mű, amely a romantika eszméivel, témáival és stílusával kapcsolatban elemzést igényel. A költő jeleníti meg a saját érzelmi változását és a világ átalakulását. A versben felfedezhetők a romantikus irodalom nemzetközi összefüggései, például a német romantika és a Sturm und Drang mozgalom gondolatai.