A vers, Petőfi Sándor Vándordalok címet viseli. Az irodalomtudományi szempontból végzett elemzés során figyelembe kell venni a vers szerkezetét, stílusát, hangulatát, motívumait, valamint a verselési és képi eszközöket.
A vers két részből áll, melyek külön is értelmezhetőek, de egymással is összefüggésben állnak. Az első részben a költő távol szeretteitől és a hazától vándorol a végetlen útakon. Itt látszik az a motívum, mely a magyar irodalom sok alkotásában megjelenik, a távolba való vágyakozás, az utazás motívuma. A vers kiemeli a költő fáradtságát és a nehézségeket, amiket az úton hordoz magával. A "Butyornak terhivel" kifejezésben a hátán cipelt terhekre utal, ami szintén motívum lehet, jelképezve a mindennapi nehézségeket és terheket, melyeket a költő életútja során hordoz magával.
A második részben az égi út és a táj motívuma jelenik meg, mely a természet és az égi világ jelképes jelentését hordozza. A "szerelem forró honából jégsír felé" sorban a szerelem és a halál ellentétei jelennek meg. Ez a motívum nem csak a magyar irodalomban, hanem a nemzetközi irodalomban is gyakran megjelenik, például a romantika korában. Ezen kívül a versben megjelennek képi eszközök, például a szív és az óriás teher képe, amelyek tovább erősítik a vers jelentését és hangulatát.
A vers hangulata melankolikus, a költő magányos érzéseit és a nehézségeket fejezi ki. A költői nyelvezet egyszerű és közvetlen, jellemző a személyes hangvétel. Az így megteremtett atmoszféra szinte minden irodalomterületen megtalálható, mivel az emberi érzelmek és tapasztalatok közvetítése szépirodalmi művek lényege.
A vers Petőfi Sándor korai művei közé tartozik, amely a magyar romantika korszakában íródott. Az ilyen típusú romantikus versekre jellemzőek az érzelmek intenzitása, a természet és az égi világ szerepe, valamint az utazás és vándorlás motívuma.
A nemzetközi szépirodalom területén is találhatunk hasonló motívumokkal dolgozó alkotásokat. Ilyen például Lord Byron romantikus költészetében gyakran megjelenő távoli utazások és a természet szerepének hangsúlyozása. A melankolikus hangulat és az emberi érzelmek megragadása szintén megtalálható más romantikus alkotók műveiben, mint például Friedrich Hölderlin vagy William Wordsworth.
Az elemzés során tehát a következőket vehetjük figyelembe: a vers szerkezetét, motívumait, stílusát, hangulatát, verselési és képi eszközeit. Mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén hasonló motívumokkal találkozhatunk, melyek mélyebb értelmet adnak a műveknek és hozzájárulnak az irodalmi élményhez.