Vasárnap volt. Nem felejtem én el
E napot. Lenn a kertben valánk.
Néztelek.. te bokrétát kötöttél,
A nap jókedvvel mosolyga ránk.

És midőn elkészült a bokréta,
Általadtad - oh, meglepetés! -
Általadtad azt nekem, leányka...
E gyönyörre minden szó kevés!

Általadtad nekem a bokrétát,
Most is itt van az szivem felett;
S ha fölhajtod egykor szemfedőmet,
Akkor is még szívemen leled.

Higgy nekem, hogy szívem és bokrétád
Egy időben, együtt hamvad el...
Milyen édesen fog majd pihenni
Ő alatta e fáradt kebel!

S amig élek, addig paizsom lesz.
Oly szükséges nekem a paizs!
Most merészen állok ki, ha mindjárt
Az egész föld ostromolna is.

Rágalom, gúny, ármány, balszerencse
Szórhatnak rám millió nyilat:
Szánakozva nézem ellenségim
E tündér virágpaizs alatt.

Buda, 1845. augusztus


Elemzések

A vers Petőfi Sándor tollából származik, aki a 19. század legnagyobb magyar költője volt. A vers irodalomtörténeti szempontból az romantikus líra jellegzetes példája.

A vers első négy sora leírja a kertben való találkozást és a jókedvében kötött bokrétát. Ez a rész a magyar szépirodalomban az idillikus, természetközeli hangulatot tükrözi, ami a romantikus költészet egyik jellemzője.

A vers második részében a lírai én kifejezi a meglepetését és boldogságát amiért a leányka átadja neki a bokrétát. Ez a szerelmi vonal jelenik meg, ami szintén tipikus a romantika korában. A gyönyör leírása és a szavak kevés volta a boldogság kifejezésére a romantikus líra jellemző vonása.

A vers központi motívuma a bokréta, amit a lírai én kap a leánykától, és amit szimbolikusan a szíve felett hord. Ez a bokréta a szerelmet, a boldogságot jelképezi, és a lírai én számára egyike lehet a végső boldogság pillanatainak. Ez a motívum és annak jelentése nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi romantikus líra területén is hasonlóan megjelenik.

A vers végén a lírai én a bokrétához hasonlítja magát, és azt mondja, hogy mindaddig védelmet kap tőle, amíg él. Ez a rész a védelem, az önidentitás és önállóság fontosságának megjelenítése a romantikus költészetben. Az ellenségek támadásaira való válaszként a lírai én a bokréta alatt érzi magát védve és erősnek.

Összességében a vers magyar romantikus líra jellegzetes példája, amelyben megjelenik az idillikus természeti környezet, a szerelmi vonal, a boldogság, az önazonosság és az önállóság fontossága. Ezek az összetevők a nemzetközi romantikus irodalomban is gyakran előfordulnak.

A vers teológiai szempontból úgy értelmezhető, mint egy szerelmi vallomás, melyben a szerelem isteni dimenzióját, az öröklétet és az isteni védelmet hangsúlyozza.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik a teremtés témája, ugyanis a verselemzés kezdetén a természetbe helyezi el a történéseket ("Lenn a kertben valánk"). A bokréta az isteni teremtő művének, a virágoknak a szimbóluma lehet, melyeket a lány megkötött a versek szerzőjének, mint egyfajta ajándék, ami az isteni rendelkezés része. Az idő múlása által a bokréta nemcsak testi emléke, hanem lelki kincs is lesz, amely az öröklétet, az isteni szerelemet hordozza magában.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik az isteni gondviselés és védelem témája. A szerelem és az öröklét kapcsolódik egymáshoz, amit a bokréta jelképez. A szerelem isteni vonatkozása az, hogy az isteni kegyelemből adatik az embernek és ezáltal a védelem is biztosított. Az isteni védelem mellett a szerző megemlíti az ellenségek támadásait, akik "Rágalom, gúny, ármány, balszerencse" formájában próbálnak beavatkozni az isteni rendbe, de a szerelem és az isteni védelmező erő mindezt legyőzi.

A skolasztikus nézőpontból a versben megjelenik az ember és a természet kapcsolata, valamint az emberi érzékek szerepe is. Az ember a természetben él és az emberi szem képes észlelni a természet szépségét. A bokréta átadása pedig az emberi szeretet, az érzések átadásának jelképe.

Ezen kívül más szempontból is értelmezhető a vers. Például a romantikus nézőpontból a szerző mély szerelmet vall a lány iránt, amelyet az isteni dimenzióval átsző, hangsúlyozva annak magasztosságát és örökkévalóságát.

Összességében a vers teológiai szempontból számos értelmet hordoz magában és különböző nézőpontokból is megközelíthető.

A vers első sorában Petőfi Sándor megemlíti, hogy vasárnap volt, ami nem kapcsolódik közvetlenül a természettudományhoz, de a mai napig ismert dolog, hogy a hetek napjai a Naprendszert összeóvó szimbólumokhoz kapcsolódnak. Ez a nap nekünk a Földön azt jelenti, hogy a földi forgásunk eredményeként a Nap ránk süt, ami a versben is fel van tüntetve: "A nap jókedvvel mosolyga ránk." Ez a szövegrész utal a Nap energiájára és a napsütés pozitív hatásaira.

A versben szerepel egy kert, ahol Petőfi Sándor és valaki más tartózkodik. A kert a természet része, tehát a természettudományhoz is kapcsolódhat. Az emberi lények és a természet közti kapcsolatot vizsgáló tudományág az ökológia. Az ökológia a környezet és az élőlények közötti kölcsönhatásokat tanulmányozza, így abból is következtethetünk, hogy a kertben való tartózkodásra és a bokrétakötésre utaló részek összekapcsolhatóak az ökológiai tudománnyal.

A költő megemlíti, hogy a lány köt egy bokrétát. A növényekkel való foglalkozás a botanika, vagyis a növénytan területéhez kötődik, ami a mai természettudomány egy fontos ága. Megfigyelhetjük, hogy Petőfi arról ír, hogy a bokrétát kötötték, ami azt jelenti, hogy a növényeknek megvolt a funkciója egy eseményen belül, ez pedig kapcsolódhat a növényeket és virágokat vizsgáló kutatásokhoz az evolúciós biológiában vagy az ökológiában.

A versben a költő megemlíti, hogy a lány átadja a bokrétát neki. A költő nagy örömét fejezi ki, ami a boldogság és a boldogságtudomány témáihoz kapcsolódhat. Az emberi boldogság témájában a pszichológia és az agykutatás is jelentős felfedezéseket tett az elmúlt években.

A versben szerepel egy szimbolikus jelentőséggel bíró mondat is, miszerint a költő szíve és a bokrétája "együtt hamvad el". Ez a mondat a románc és az érzelemkutatás területéhez kapcsolódhat, hiszen az emberi szíve és érzelmei máig rejtélyesek és kutatásra szorulnak.

A költő említi, hogy szíve és a bokrétája egy időben és együtt "pihen el" és hogy a bokréta pihen az ő fáradt kebelén. Ez a rész a halandóság, a halál és az elhunytak emlékének témájához kapcsolódhat, amihez az orvostudományban és a biológiában az élettan és az anatómia fontos területei.

A vers végén a költő egy paizsra utal, ami egyfajta védelmet és biztonságot jelent számára. Ez az állítás hozzákapcsolódhat a védelem tudományához, amely includes a fizikai védelem (pl. páncélozott járművek vagy fegyverek fejlesztése), valamint a kiberbiztonsághoz is, ahol a védelmi mechanizmusokat és a támadások ellen támasztott követelményeket kutatják és fejlesztik. A védelemmel és biztonsággal kapcsolatos tudományos kutatások mindig aktuálisak és fontosak a XXI. században.

Összességében a versben több olyan elem található, amelyek kapcsolódhatnak a mai természettudomány legújabb felfedezéseihez és kutatásaihoz, mint például a napsütés és az energiája, az ökológia, a növények, a boldogság, az érzelmi és életfolyamatok, a halandóság vagy akár a védelem és biztonság. A természettudományok fejlődése és a felfedezések pontos képet adnak a világról és segítenek megérteni a természeti jelenségeket és a világunk működését.