"Viseld egyformán jó- s balsorsodat!"
Igy szól, kit a bolond világ bölcsnek nevez.
Az én jelszóm nem ez;
Én örömimet és fájdalmimat
Érezni akarom... kettősen érezem.
Lelkem nem a folyó leszen,
Amely egykedvüleg
Ragadja magával a rózsalevelet,
Melyet tavasszal szép lyány vet bele,
S a száraz fűveket,
Miket
Árjára sodort az ősz szele.

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt


Elemzések

A vers irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést és elemet tartalmaz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. A vers gondolata, miszerint a világ bolondnak tartja azt, aki egyformán viseli a jó és a balsorsot, hozzákapcsolódik a Sokratisztól származó bölcsességhez: "Ismerd fel magadat". Ez a gondolat számos irodalmi műben visszaköszön, például Shakespeare Hamletjében és Oscar Wilde Dorian Gray arcképében.

2. Az én jelszóm más, mint amit a világ vár. Ez az öngondoskodás és önazonosság kifejezése a romantika és a modernizmus kezdetén nagyon fontos volt. Kifejezésre juttatja az egyéni önmegvalósítás szükségességét és fontosságát. Hasonló gondolatokat találunk Goethe Faust-jában, valamint a romantikus írók, például Victor Hugo és Lord Byron műveiben.

3. A versben megjelenő kettős érzés, ami az öröm és a fájdalom egyidejű megélése, szintén fontos motívum a szépirodalomban. Az emberi érzelmek ilyen módon történő átélésének ötlete már a buddhizmusban is megtalálható, és a romantikus írók, például Heinrich Heine és Emily Dickinson is folyamatosan játszanak a fájdalom és a boldogság kontrasztjával.

4. A vers lezárása a természeti elemekre utal, beleértve a folyót, a rózsalevelet és a száraz füvet. Ez a természeti elemekkel való azonosulás, és a természeti világba való beolvadás romantikus témája. Az emberi lélek és a természet közötti kapcsolat és harmónia gondolata megtalálható William Wordsworth költeményeiben és Walt Whitman műveiben is.

5. A versben megjelenő helyszín, Szalkszentmárton, vonatkozása Petőfi életrajzához és a magyar néplélekhez kapcsolódik. A magyar irodalomban és népköltészetben nagyon fontos a vidéki táj és a falu motívuma, ami a néplélek és a nemzeti identitás megtestesítője. A magyar irodalom nagy alakjai közül Petőfit, Jókait és Adyt is a vidéki táj és a falusi élet ihlette.

Ezen összefüggések és elemzések alapján a vers jól illeszkedik a magyar irodalom kontextusába és számos hasonlóságot mutat a nemzetközi szépirodalommal is.

A vers első sorában a "Viseld egyformán jó- s balsorsodat!" kifejezés arra utal, hogy a szerző arra ösztönzi az embereket, hogy elfogadják az életben felmerülő jó és rossz eseményeket egyaránt. Ez a gondolat az emberi pszichológia és a pozitív pszichológia tanulmányozásához kapcsolódik, ami az elmúlt években egyre népszerűbbé vált a tudományos közösségben. Az emberek hajlamosak elfogadni és boldogan fogadni a jó dolgokat, azonban a rossz dolgokat gyakran elutasítják vagy szomorúságot éreznek miattuk. A pozitív pszichológia célja olyan technikák és módszerek kifejlesztése, amelyek segítségével az emberek jobban kezelhetik a nehéz élethelyzeteket és boldogabbak lehetnek.

A vers második sorában a szerző utal arra, hogy a világ ostoba módon a bölcsesség nevében címkézi az embereket. Ez arra utalhat, hogy a tudomány világában is vannak olyan esetek, amikor egy adott elmélet vagy felfedezés hirtelen népszerűvé válik, és a kutatókat vagy tudósokat "bölcsnek" nevezik. Azonban az idő múlásával ezek a elfogadott igazságok megkérdőjeleződhetnek vagy kiegészíthetők a legújabb kutatási eredmények alapján. Ez a felfogás változást hoz a természettudományok területén, ahogy egyre többet tudunk meg a világról és az emberi tudás határait kitágítjuk.

A vers többi része a szerző személyes érzéseire és élményeire fókuszál, de az egyedi megfogalmazási módok és a természeti képek használata kapcsolatot teremt a természettudományhoz és az ökológiai folyamatokhoz. A "folyó leszen" kifejezés például egy olyan természeti jelenséget idéz fel, ahol az életjelenségek és az évszakok változása befolyásolja a folyók és a természetet. Ugyanakkor a "rózsalevelet" és a "száraz füvet" is felidézi, hogy a természet szintén átalakul és az évszakok és az időjárási változások hatással vannak rá.

Összességében, bár a vers nem közvetlenül hivatkozik a legfrissebb természettudományos felfedezésekre vagy elméletekre, a természeti képek és a gondolati minták kapcsolatot teremtenek az ember és a természet között, valamint a változásokkal és felfedezésekkel, amelyeket a természettudomány ma is folytat. Ez a kapcsolat és a gondolati tartalom a versben hangsúlyozza az emberi tapasztalatok és az emberi természet összekapcsolódását a természettudománnyal.

A versben található gondolatoknak megfelelően, teológiai szempontból azt mondhatjuk, hogy az ember jó-és balsorsának elfogadása fontos keresztény eszmerendszer része. A vers első sorában található idézet arra utal, hogy a világ gyakran azokat tartja bölcsnek, akik folyamatosan elfogadják a jó- és balsorsukat, és nem hagyják, hogy a sorsuk befolyásolja boldogságukat és életminőségüket. Ez a gondolat elvezethet bennünket a bibliai tanításokhoz, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy elfogadják Isten akaratát az életben, legyen az jó vagy rossz.

A bibliatudomány nézőpontjából megfigyelhetjük, hogy a bibliai tanítások is arra hívnak bennünket, hogy elfogadjuk a jó- és balsorsunkat, és bizalommal forduljunk Istenhez mindkét helyzetben. Például a Zsoltárok könyvében több alkalommal is találkozhatunk olyan versekkel, ahol az író Istenhez fordul szenvedése vagy nehézségei közepette, és kiállítja elfogadását az Isten kezében.

A patrisztika nézőpontjából pedig a versben található gondolatok felidézhetik a korai keresztény atyák gondolatait a szerénységről és az elfogadásról. Augustinus Szent Ágoston például azt tanította, hogy az embernek elfogadnia kell azokat a dolgokat, amelyeket Isten a számára rendelt, és nem szabad önző kérdéseket feltennie a sorsával kapcsolatban. A Szent Ágostonhoz hasonlóan a korai keresztény atyák felismerték az elfogadás fontosságát az emberi életben, és ezt az elfogadást Isten szeretetére és bölcsességére alapozták.

A skolasztika nézőpontjából a vers arra is rámutat, hogy az embernek mind az örömét, mind a fájdalmát meg kell élnie, és mindkettőt méltósággal kell elfogadnia. Az Aquinói Szent Tamás nyomán a skolasztikus teológia a méltóságról beszél, mint olyan erényről, amely megnyilvánul az emberi cselekedetekben és érzelmekben. Az elfogadás, fájdalom és öröm méltósággal való megélésével az ember a saját valóságában létezik, és Isten teremtett világával harmonikus kapcsolatban van.

Összességében, a vers teológiai szempontból arra hív bennünket, hogy elfogadjuk mind a jó- mind a balsorsunkat, és méltósággal viseljük őket. Ez összhangban van a bibliai tanításokkal, a korai keresztény atyák gondolataival és a skolasztikus teológia erényeivel.