Petőfi Sándor "Vizen" című versében irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggés figyelhető meg mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Elsőként érdemes megvizsgálni a vers formai jellemzőit. A költemény négy négy soros szakaszokra tagolódik. Ez a versszabályos forma a klasszikus magyar líra hagyományaihoz kapcsolódik, amelyeket bevezetett Vörösmarty Mihály az "Ünnepi költészet" című művében. A négy soros szakaszokban található verslábak megegyeznek a magyarosan nyolcas, illetve tizenkettes vers mértékével. Ez a versforma tehát a magyar líra hagyományos szerkezeteit követi.
A versben központi szerepet kap a víz metaforája, amely több jelentést is hordoz magában. A víz itt nem csak a költő által megélt fizikai környezetet jelképezi, hanem az élet és a halál határmezsgyéjét is. A vízmellett jelen van a szereplők mondanivalója is, amelyek két generáció, az apa és az anya, hangján szólalnak meg. Az apa a veszélyre figyelmezteti a költőt, míg az anya aggódik érte. A vers tehát az emberi kapcsolatokat, a generációk közötti kommunikációt és az állandó változásokat jelképezi.
A vers helyszínének megjelölése ("Dunavecse, 1844. április-május") szintén sok érdekes jelentést rejt magában. Az adott időpontban és helyszínen történt események kölcsönhatásban vannak a vers tartalmával. Dunavecse a költő szülőfalvája, és a versben megjelenített vízesés és folyó található itt. Ez a megjelölés tehát személyes és történeti szempontból is jelentőségel bír.
A versben használt költői nyelvezet és képek már nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szépirodalomhoz is kapcsolhatók. Az elvont metaforák és a lírai hangvétel a romantika korábban felfedezett stílusjegyei közé tartozik. Az északi romantika jeles képviselői, mint például William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge, hasonlóan költötték meg a természetet és az emberi érzelmeket a verseikben.
Összességében Petőfi Sándor "Vizen" című verse több szinten értelmezhető irodalomtudományi szempontból. A formai jellemzői és a verselemek hasonlóságai más versformákkal és más irodalmi mozgalmakkal kapcsolatba hozhatók, míg a tartalom és a helyszín personalitásra és történeti kontextusra utalnak.