(FŐTÁRGYALÁS)
Dr. Melléky Kornélnak
|
Előttem Müller, a nyomdász Aztán kiürítették a termet, hogy Pattogni s köpni szerettem volna, Köpködtem volna, mint a tűz, kinek és sütöttem mégis, mint pisla parázs Nem észleltetett enyhítő körülmény Védőmmel álltam s beszélt köröttem |
A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét információkat vagy utalásokat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatban. A vers elsősorban a költő személyes tapasztalatait és érzéseit fejezi ki. Az első részben a költő egy Müller nevű nyomdászt említ, aki a mérleg előtt áll, és hat hónapot kap. Ez a rész nem kapcsolódik a természettudományhoz.
A második részben a költő maga kerül sorra, és elmeséli, hogy kiürítették a termet, mert féltették a népet a ragályos verseitől. Ez a rész sem jelent kapcsolatot a természettudománnyal.
A harmadik részben a költő elmondja, hogy szeretne fujtani és köpni, mint a tűz, és hogy szeretné sütöttetni magát, mint pisla parázs. Itt találhatunk egy metaforát a tűzzel kapcsolatban, de nem hozza kapcsolatba a természettudományos felfedezésekkel.
A negyedik részben a költő arról beszél, hogy fujtak rá az ügyészre, és nem kaphatott enyhítő körülményeket. Ez sem kapcsolódik a természettudománnyal.
Az utolsó részben a költő elmondja, hogy védője mellett áll és beszél körülötte néhány barát és mesemondó. Ez a rész sem tartalmaz természettudományos elemeket.
Összességében a vers nem tartalmaz olyan részleteket vagy utalásokat, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatóak lennének. A vers inkább egy személyes vallomást és érzelmeket fejez ki, nem pedig az objektív tudományos ismereteket.
A vers elején Müller, a nyomdász szerepel, aki a mérleg előtt áll, és hat hónapot kap valamilyen büntetésre. Ezt követően a sor következik a költőre, akitől óvni akarják a népet ragályos versei miatt. Ebben a részben a vers egyfajta tárgyiasságot, ridegséget sugall, amely a büntetési és elítélési folyamatot jelképezi.
Bibliatudományi nézőpontból érdekes lehet megfigyelni a vallási szimbolizmust a versben. A mérleg például az ítéletet, a mértéktartást és a feltétel nélküli elfogadást szimbolizálhatja. A költőt pedig az emberi bűnök és hibák megtestesüléseként lehet értelmezni, amelyeket el kell ítélni és büntetni kell. A nép pedig a hitetleneket, akiket a költő versei veszélyeztetnek, és akiket meg kell óvni az "ragályos" hatásától.
A patrisztika, azaz az ókori egyházi atyák nézőpontjából vizsgálva a verset, érdekes lehet a "bűnbánat" kérdése. A költő nyilvánvalóan bűnöket követett el, amelyekért büntetést kapott, de vajon megbánták-e ezeket a bűnöket, és készek-e megtérni? Az ókori egyházi atyák hangsúlyozzák az emberi bűnökből fakadó bűntudat fontosságát és a megtérés és megbocsátás lehetőségét. Tehát a versben is fellelhető lehet az emberi bűnbánat kérdése és az elkövetett cselekedetek feletti személyes lelkiismereti gyötrődés.
A skolasztika, azaz a középkori keresztény filozófia nézőpontjából a versben az emberi szabad akarat és az emberi felelősség tematikája is megjelenhet. A költő döntéseinek és tetteinek következményeit a költő maga viseli, és így személyesen is felelős azért, amit tett. Ebben az értelemben tehát a vers arra is figyelmeztet, hogy minden embernek felelősnek kell lennie a döntéseiért és cselekedeteiért, és vállalnia kell ezeket a következményeket.
Ezen kívül a versben is megfigyelhetőek a lírai én belső érzelmei és küzdelmei. A vers mondanivalója a költő érzéseit és gondolatait tükrözi, amelyeket kontrasztot alkotva állít a körülötte lévő világgal. A vers többféle értelmezése és értelmezési síkon való megközelítése is lehetőséget teremt a különböző teológiai szempontok és interpretációk megfogalmazására.
A vers címe és a dátum jelzése, hogy Radnóti Miklós mikor és milyen alkalomból írta a verset. Valószínűleg egy főtárgyaláson történt eseményeket dolgozza fel a költő. A vers formaileg egyszerű, rímtelen struktúrával rendelkezik, ami a modernista költészet jele lehet.
A versben látható, hogy Radnóti egy tárgyalási helyzetben találja magát, ahol az ügyész személye érdekes módon "fujt rám", így a költő egyfajta támadhatatlanságot sugall személyével kapcsolatban. Az "óvták a népet ragályos verseimtől" sor azt mutatja, hogy a költő szóban is erős jellemzést ad a saját műveinek, amikről úgy tűnik, hogy komoly hatást gyakorolnak az emberekre.
A versekből kiderül, hogy a költő helyzetével kapcsolatban körülötte voltak a barátai és támogatói. Ez a sorrendiség azt mutatja, hogy akármilyen nehéz helyzetben is van, mindig számíthat bíztató környezetre.
A versben nem jelennek meg előzmények, tehát nem tudjuk, miért kerül sor a főtárgyalásra vagy miért "óvták a népet ragályos verseimtől". Azonban a versben megjelenő témák és hangulat némely összefüggést mutathatnak a korabeli politikai vagy társadalmi problémákkal vagy az elkülönözés és kirekesztés érzékelésével.
Ha a magyar irodalomhoz hasonlítjuk, a versben megjelenő tárgyalási helyzet és az ügyész általi támadás a totalitárius rendszerrel kapcsolható össze, amely tiltásokkal és üldöztetéssel járt mindenféle szabad kifejezés és kreativitás ellen. Az "óvták a népet ragályos verseimtől" sor arra is utalhat, hogy a költő szembefordult az állami elvárásokkal szemben, és ezért tartják veszélyesnek.
A nemzetközi szépirodalomban a költő élete és művei más híres költőkhöz vagy írókhoz hasonlíthatók, akik hasonló problémákkal és üldöztetéssel szembesültek. Többek között Franz Kafka vagy Osip Mandelstam juthatnak eszünkbe, akik a totalitárius rendszer ellenében írtak vagy szenvedtek.
Összességében a vers elemzése azt mutatja, hogy Radnóti Miklós egy tárgyalási helyzetben találja magát a versben, ahol a személye és a művei elleni támadásnak van kitéve. A vers a kirekesztés, az üldöztetés és az elnyomás érzetét sugallja, ami a totalitárius rendszerekre és a politikai környezetre utalhat. A versek példaként szolgálnak a magyar és a nemzetközi irodalomban a költőknek és íróknak a személyes kihívásokkal és a politikai háttérrel való küzdelemben.