Istenhegyi jegyzetek



RÖVIDEN

Barátaim, ha rövid a papír
az ember akkor apró verset ír;
higgyétek el, a rövid is elég,
meghalok, s úgyis minden töredék.

HAJNAL

A szálló porban az úton
még csak a hajnali szél kanyarog.
Övig mezítlen férfiak
állnak a fényben arany patakok
partján s aranyban mosdanak.
Csattan a víz, tele füttyel a táj
s fenn a hegyen tüzeket rak a nap.

A HÁZ ELŐTT

A világot már nem érted,
s nem tudod, hogy téged itt ki értett.
Esni kezd s a sarkon egy
kövér asszonnyal trécsel egy
kisértet.

LAPSZÉLRE

Fejem fölött a vén tetőben
szú gondolkodik, majd rágni kezd.
S finom fehér fapor pereg
a versre, melyhez ép
egy-egy szállongó sort vetek.

GYERMEKKORI EMLÉK

Hogy kínáljanak itt, azt sose várd,
jobbra a konyha, kérj magadnak, -
bíztat rokonom, a jó Eduárd.
S én kérek, ujra kérek s nagy kerek,
zsírba mártogatott kenyerekkel
settengek és a konyha-némberek
szivét lágyítva hangosan nyelek.

NYOLC ÓRA

Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz
s máris jön a hold.
Hintázik az alma sötéten az ágon,
szél söpri a port.
Készülj. Egyedül, egyedül esel át
a halálon.

KÉSŐBB
(SÍRFELIRAT)

Csak éltem itt, szegényen s jámboran,
míg végül elástak ide.
Sosem feledtem el, hogy meghalok:
ime.

S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM...?

Éltem, de élni mindig élhetetlen voltam és
előre tudtam, eltemetnek végül itt,
s hogy évre év rakódik, rögre rög és kőre kő,
hogy lenn a test megárad és a férges, hűs
sötétben fázik majd a csont is meztelen.
Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő,
s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt,
mind tudtam én. De mondd, a mű, - az megmaradt?

ESTE LETT

Este lett, a vén tető aszú
fájában alszik most a szú.
S a ringató homályban ringó
virágon dongat még a dongó.
Szárnyukba rejtik csőrük a libák,
szagosat fú felém egy jázminág.

BŰNTUDAT
Ringóra dongó.

                Leírtam s nem merek
felnézni most. Csak várok és sunyítok;
kezemre ütnek-é a régi mesterek?

ÉJI MOZGOLÓDÁS

Halálra rémiti
a rég alvó fasort
egy felriadt kuvik.
A tócsa loccsan és a hold
a víz alá bukik.

ÉJFÉLI VIHAR

Szél tombol a kertben, egy ág leszakadt, a sikongás
felhallik egészen a házig.
Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas
gyorslábu kis őzre vadászik.

1938




Elemzések

A vers irodalomtudományi elemzése részekre bontva:

1. Formai elemzés:
- Az alábbi vers Radnóti Miklós "Hajnaltól éjfélig" című kötetében található.
- A vers 1938-ban került kiadásra.
- A versben nem találhatóak rímek, de ritmikai egységek jól megkülönböztethetőek.

2. Tematikai elemzés:
- A versben Radnóti olyan hétköznapi témákat dolgoz fel, mint az élet múlása, az idő múlása, a halál.
- A versek általában rövid, tömör formában fejezik ki ezeket a témákat.

3. Stilisztikai elemzés:
- A vers stílusa egyszerű és közvetlen, de mégis sokatmondó.
- A szerző főleg természeti motívumokat használ, hogy kifejezze az érzéseit és gondolatait.
- Gyakran használ szimbólumokat és metaforákat, hogy mélységeket sugalljon.

4. Történelmi és politikai elemzés:
- Radnóti Miklós versgyűjteménye jelentős időszakban (1938) jelent meg, amikor az európai politikai és társadalmi viszonyok felfordulás alatt álltak.
- A versben felfedezhetőek a korabeli kihívások és aggodalmak nyomai, amelyeket a szerző közvetlenül vagy szimbolikusan fejez ki.

5. Összefüggések a magyar irodalom területén:
- Radnóti Miklós a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője.
- A versben megjelenő stílus és témaválasztás nagy hatással volt a kortárs és utókor magyar költészetére.
- Radnóti Miklós költészete erősen kapcsolódik a múlthoz, és népünk sorsához kötődik.

6. Összefüggések a nemzetközi szépirodalom területén:
- Radnóti Miklós költészete univerzális témákkal foglalkozik, amelyek nemzetről vagy kultúráról függetlenek.
- Az egyszerűség, a természeti motívumok és a szimbólumok használata néhány nemzetközi költészet is jellemző.
- A versben megjelenő halál és múlás témákat más országok költői is feldolgozták, és ezzel a versek általános érvényt kaptak.

A vers természettudományos elemzése a következők szerint is kifejthető:

1. A hajnali szél és az arany patakok leírása: A vers kezdetén a szerző leírja a hajnali szél kanyargását a szálló porban, valamint az arany patakok partján álló férfiakat, akik a napfényben aranyban mosnak. Ezek az elemek arra utalnak, hogy a természet és az ember kölcsönhatása és együttélése központi téma a versben. Emellett a férfiak állása az arany folyókat megidézheti, amelyeket a modern geológia és a földtörténet kutatásai közelebb hoztak hozzánk.

2. A tetőben szú gondolkodik: A versben található kép a vén tetőben gondolkodó szúról a természeti rendszerek és az élőlények közötti kapcsolatról szólhat. A szú által végzett cselekedet és a fehér fapor, amely a versre hullik, a természetben jelenlévő apró részecskékkel és azok körforgásával hozható összefüggésbe.

3. A hold és a Vénusz megjelenése: A versben megjelenik a hold és a Vénusz látható égi jelensége is. Ez az égitestek mozgása és a természeti jelenségek közötti kapcsolatot mutatja. Továbbá, a hold megjelenése az éjszakai halál és a természeti ciklusokat is jelképezheti.

4. A tócsa és a vihar leírása: A versben megjelenik egy tócsa, amelybe a hold belebukik, valamint egy vihar, amelyben az ágak leszakadnak és a farkasok vadásznak az őzekre. Ezek a képek a természeti jelenségek erejét és hatását tükrözik, és utalhatnak az ember és a természet közötti feszültségre és egyensúlyra.

5. Az idő múlása: A vers végén a szerző gondolatokat fogalmaz meg az idő múlásáról és a művészet öröklétről. Ez a téma összekapcsolódik az elmúlással és a természet változásaival, amelyeket a mai természettudomány is tanulmányoz.

Összességében, a vers számos természettudományos elemet tartalmaz, amelyek a természet jelenségeire, az emberi élet ciklusára és az idő múlására utalnak. Ezek az elemek többféle természettudományos diszciplínával, például geológiával, meteorológiával és asztrofizikával is összefüggésbe hozhatók.

A vers teológiailag számos értelmezést és összefüggést felvethet. Először is, a cím "Istenhegyi jegyzetek" utalhat a költészetben megjelenő transzcendensre és a hitre, valamint a költő személyes vallásosságára.

A "Hajnaltól éjfélig" című részben a költő megemlíti a "napot", amely a keresztény teológiában Isten megjelenésének szimbóluma lehet. Ez az utalás arra enged következtetni, hogy a költő Isten jelenlétét és gondviselését tapasztalja meg a mindennapi életben.

A "Hajnal" részben a költő leírja a hajnali szélt és az aranyban mosdó embereket. Itt az arany lehet az isteni vagy spiritualitás jelképe, és a szél lehet az isteni jelenlét vagy Isten Szellemének egyik formája. A víz csattanása és a tüzek gyújtása a hegyen további utalások lehetnek az isteniség vagy isteni tevékenység jelenlétére.

A "Ház előtt" részben a költő arról beszél, hogy nem érti a világot, és találkozik egy kövér asszonnyal a sarkon, akivel beszélgetni kezd. Ebben a részben a költő talán az emberi értelem és a vallás közötti megértés hiányát jelzi. Az asszony lehet az istennel vagy a transzcendenciával való beszélgetés metaforája.

A "Lapszélre" részben a költő a vén tetejű épületről beszél, ahol egy szú gondolkodik és rágni kezd. Ez lehet az emberi elmére és a lélek szellemi harcára utaló metafora.

A "Gyermekkor emlék" részben a költő gyermekkorára emlékszik, amikor úgy kínálták az ételt, hogy ő kérte. Ez lehet a kegyelem és kegyelem kérése Istentől.

A "Nyolc óra" részben a költő szembesül a halállal, de készül rá. Itt a Vénusz és a hold a természet csodálatos jelenségei, amelyek Isten művének tekinthetők.

A "Később" részben a költő szembenéz az elhalálozásának és az idő múlásának tényszerűségével, de egyben azt is kérdőjelezi, hogy a műve fenmarad-e a múltban.

Az "Este lett" részben a vén tetőre és a virágra utalva a költő az idő múlására és az elhalt életre irányítja a figyelmet, míg a "Bűntudat" részben a költő kisajátítja a halott mesterek tapasztalását és a belső árnyékával küzd.

Az "Éji mozgolódás" részben a költő leírja egy felriadt kuvik rémisztő hangját, amelyből az állatok egymásra reagálnak. Ez lehet az ember életének és a természet törékenységének emlékeztetője.

Az "Éjféli vihar" részben a költő a természet erejét és a veszélyeket jeleníti meg. Itt a hófogú farkas a gonoszt, míg az őz a védtelen és ártatlan személyt jelölheti.

A vers végén a költő csak annyit mond, hogy "1938", ami egy időpont lehet, de a metafizikai vagy történelmi jelentését a vers többi részéből kellene keresnünk.

A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjából nézve, a vers összefüggéseket és utalásokat tartalmazhat a Szentírásra, az egyházatyáknak a keresztyén teológiára fektetett hangsúlyára, valamint a skolasztikus filozófiára és teológiára, amely az értelem és a hit viszonyát kutatja. Azonban egy részletesebb elemzéshez további kontextusra és mélyebb ismeretekre lenne szükség.