1
Odakinn már setteng a reggel, és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak.
Így fekszem, ringó félhomály van, a körtében alszik az áram, de fölébred és felkél a nap;
végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés, zengő négyszög, tüzes csobogó, futó fényben lengő lobogó.
2
Figyelj csak, hármat jobbra lépeget az asztalon, hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép,
s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat.
3
Tegnapi ujság fekszik a földön, alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika.
Már figyelem a távol híreket, már egy-egy szó ritmusra lépeget, hogy tagjaim az álmot levessék,
s ujjamig szalad az idegesség.
1937
|