El-elnézlek, ti hontalan fenyők,
Ti erdő-testből kitépett tagok.
Hányan mondhatják el ma veletek:
Ó én is, én is hontalan vagyok!

Piacra vitték a testem, s a lelkem,
És alkusznak az életem felett.
És fehér vattát aggatnak reám:
Mű zuzmarát a zuzmara helyett.

Tudom: elszárad a levágott kar,
Tudom: én vissza nem jutok soha
Az ősrengeteg anyakebelére.
Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe.
S a végtelen helyett egy szűk szoba.


Elemzések

A vers a hontalanság és elszakadás motívumát dolgozza fel, a karácsonyfa szimbolikus szerepet tölt be ebben a kontextusban. Az eltaposott, kitépett fenyőfák arra utalnak, hogy elvesztették eredeti otthonukat és most hontalanok. Ez a kép általános és általánosított jelenségként jelenik meg, egy tágabb értelemben vett emberi állapotként, amelyet azért választ a vers, mert a szerző saját magára vetíti a hontalanság élményét.

A vers tablóképet fest a hontalanságról, ahol a fenyőfák megszólalnak és panaszkodnak a sorsukra. Ez a megszólalás metaforikus módon az emberi hangot is jelentheti, aki szintén hontalan és elveszett érzi magát a világban. Az elműveltek így váltak azok láthatóvá, közvetítve mindazt, amiért ők maguk nem beszélhetnek, de amit mégis megtapasztalnak.

A versben megjelenő elemek kapcsolatban állnak a nemzetközi szépirodalommal is. A hontalanság motívuma sok irodalmi műben előfordul, például Charles Dickens A karácsonyi énekében, amelynek központi szereplője, Az ünnepi ének fantomja is hontalan és elveszett. Emellett a hontalanság motívumának jelentősége a posztmodern irodalomban is hangsúlyos, ahol a világ globalizációja következtében egyre több ember érzi magát elveszettnek és otthontalannak.

A vers másik érdekes összefüggése a magyar irodalom területén a nyelvhasználat jelensége. Reményik Sándor a versben a hontalanság érzését nyelvi eszközökkel is kifejezi, például a sorokban játékosan játszik a szavak hangzásával (pl. "fényők", "tagok", "hontalan vagyok"). Ez a nyelvi játékosság megjelenik más magyar költőknél is, például Tamási Áronnál, vagy költőnemzedékekben, mint a negyvenes évekbeli Nyugat csoport tagjainak költészete.

Összességében a vers számos fontos összefüggést rajzol ki mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A hontalanság motívuma és annak kifejezése, a nyelvhasználat és a poétikai elemek, valamint a szimbolikus jelentések mind hozzájárulnak a vers irodalomtörténeti értékének és sokrétűségének.

A vers teológiai szempontból a karácsonyfa panaszát fejezi ki, ami a hontalanságát és meghurcoltatását jelképezi. A hontalanság itt metaforikusan utal az ember hontalanságára, azaz arra a spirituális állapotra, amikor az ember elveszítette kapcsolatát Istennel vagy amikor a világi dolgok irányítják az életét.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik az ember és a természet viszonya, ami az isteni teremtés rendjéhez kapcsolódik. A fenyőfa kitépése az erdőből az emberi erőszakot és befolyást mutatja a természetre. A hontalan fenyők panasza pedig arra utal, hogy az ember elveszítette az eredeti otthonát, a teremtés rendjét. Egy új helyre van kiszolgáltatva, ahol alkukat kell kötnie és mű dolgokkal helyettesítenie az eredeti természetes létét.

A patrisztika nézőpontja szerint a versben megjelenő hontalanság és meghurcoltatás az eredendő bűn következménye. Az ember elveszítette a paradicsomi otthonát és kitépett a szent állapottól. Az erdő elhagyása mögött ott rejlik a bűnbeesés és az emberi kapcsolat megszakadása Istennel. A karácsonyfa panasza tehát a bűnbocsánat hiányára, az elszakadásra és az Úr elhagyására utal.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik az ember és a teremtett világ közötti kapcsolat. Az ember itt mint a teremtett világ része jelenik meg, és a hontalanság a teremtett világ elidegenedését jelképezi. A fenyőfákat elviszik a piacra és ott "alkusznak az életem felett", ami a világi dolgok általi befolyásolást mutatja, ami elidegenít az isteni rendtől. Az erdő elhagyása után a fenyőfa elveszti kapcsolatát a teremtés isteni forrásával és egy szűk szoba falai között találja magát, ahol a végtelen helyett csak korlátozott lehetőségei vannak.

Egy másik értelmezés szerint a versben megjelenő hontalanság a modern világban tapasztalható vallási válságra és a hit elvesztésére utal. A karácsonyfa magányosan áll a szűk szobában, ami jelképezi az emberi világ bezártságát és a spirituális szűkösséget. A mű zuzmara pedig az emberi alkotásokat jelképezi, amiket az ember próbál a spirituális igényeinek kielégítésére használni, de azok csak helyettesítik az eredeti, természetes kapcsolatot Istennel.

Összességében a vers teológiai szempontból a hontalanság és kapcsolatvesztés témáját mutatja be a bibliatudomány, patrisztika, skolasztika és a modern vallási válság kontextusában. A karácsonyfa a hontalanság és az emberi kapcsolatok elidegenedése miatti elveszett állapotot szimbolizálja, amit az emberi erőszak, bűnbeesés, világi befolyások vagy a hit elvesztése okoz.

A vers első sorának természettudományos kontextusban történő elemzése nem igényel friss felfedezéseket, mivel a hontalan fenyők egyszerűen az erdőkből kivágott, elültetett karácsonyfákat jelöli. Azonban a második sorban megjelenő "erdő-testből kitépett tagok" a fa megvágott részeire utal, amelyeket a karácsonyfakészítés során levágnak a törzsükről. Ez kapcsolatba hozható a faiktorizmusnak nevezett filozófiai irányzattal, amely szerint mind az élő szervezetek, mind pedig nem élő dolgok rendelkeznek életképességgel és személyiséggel.

A következő sorokban a vers főszereplője panaszkodik az emberi tevékenységre, amely kivágja és eladja őket. Ez a gondolat kapcsolatba hozható a modern fenntarthatósági és környezetvédelmi mozgalmakkal, amelyek felhívják a figyelmet az erdők védelmére és az illegális fakivágás elleni küzdelemre. A "piacra vitték a testem, s a lelkem" sorban az emberi fogyasztás által okozott környezeti károkat is érzékeltetheti, amelyek a fakitermeléssel és az erdők pusztításával járnak.

A következő sorok a fa dekorálására utalnak, amikor a fehér vattát aggatják rá helyettük. Ez kapcsolatba hozható a modern műszaki újításokkal, amelyek lehetővé teszik a karácsonyfák díszítését új anyagokkal és technológiákkal. Ugyanakkor az is fontos gondolatkör, hogy ezek a díszítések mesterségesek és nem természetes anyagokból készülnek, ami az emberi beavatkozást és az átalakított természeti környezetet jelképezi.

A vers következő része a levágott fa elhalt sorsára irányítja a figyelmet. A levágott fák természetesen megszáradnak és életüket vesztik. Ez kapcsolatba hozható a modern növénykutatással, amely tanulmányozza a növények vízmegtartó képességét és túlélési mechanizmusait, valamint a sejtszintű folyamatokat és az anyagcserét. Ezen túlmenően, a sorokat úgy is értelmezhetjük, hogy a levágott fa nem tér vissza az erdőbe, ami azt mutatja, hogy az emberi beavatkozás által a természeti környezetben okozott változások visszafordíthatatlanok lehetnek.

Végül a vers utolsó sorai arra a helyzetre utalnak, hogy a fa sorsa a karácsonyt nevelő szoba, ahol szűk térben találhatja magát. Ez a gondolat kapcsolatba hozható a modern városi környezettel és a természetes élőhelyek csökkenésével, amelyek helyett egyre több ember él zsúfolt városi környezetben. Ez a probléma jelenleg is a környezeti politika és az urbánus tervezés fő kérdése.

Ez a részletes elemzés bemutatja, hogy a vers számos értelmet hordoz és összekapcsolja a természettudomány legfrissebb felfedezéseit az emberi beavatkozás környezetre gyakorolt hatásaival.