A borbereki templom falára írom

Fölötte égig ér a szirt.
Olyan törékeny, oly kicsi.
Harangja elhaló szavát
Ezer gúnyos harangvirág
Az erdőn túlcsilingeli.

Fenn Isten jár a csúcsokon.
Amerre fényben elhalad:
Testőrei: dárdás fenyők
Állnak titáni sorfalat,
A szirt felett, s az ég alatt.

Dördül az ormok orgonája,
Az Ünőkőre ború száll.
A mérhetetlen szikladómban
A kis fatemplom félve áll.
Belőle félve száll az ének,
A dícséret a dóm urának:
A magasságok Istenének.

Mert emberkéz emelte csak.
Fenn az Úr lépked hallgatag,
A maga-építette dómban.
Önnön művében elmerül:
Az örök-szépben, örök-jóban.

Fenn az Úr lépked hallgatag.
A fenyők némán szalutálnak.
Ő néha-néha fölriad,
S visszaköszön testőrhadának,
A sok sötét, szurkos titánnak.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból is érdekes gondolatokat és képeket tartalmaz, amelyek kapcsolódhatnak a mai tudomány legfrissebb felfedezéseihez. Az alábbiakban részletesen kifejthetők ezek a kapcsolódások:

1. A szirt és a templom méretei: A versben említett szirt és a templom méretei kontrasztban állnak egymással. A szirt égig ér, míg a templom törékeny és kicsi. Ma is tudjuk, hogy a földkéregen olyan hegyek és sziklák találhatók, amelyek nagy magasságok elérésére képesek, hatalmas méretekkel. Ugyanakkor a templom mérete, amit emberkéz emelt csak, az ember alkotása, ami aprócska, gyengébb anyagból készült.

2. A természet és Isten kapcsolata: A versben Isten jelenléte van jelen a természetben. Az "Isten jár a csúcsokon" sorok arra utalnak, hogy a természetet Isten alkotja és uralja. Az idézett sorok azt is sugallják, hogy Isten a természeti jelenségekkel és a természet szépségével az emberi szemlélődésnek is káprázatos látványt nyújt.

3. A természeti jelenségek hatása a templomra: A versben a természeti jelenségek, mint az ormok orgonája és az Ünőkőre ború száll, hatással vannak a templomra. Ez a kapcsolat az ember építette és az őt körülvevő természeti környezet között az ember és a természet kölcsönhatására utal, ami a kutatások szerint fontos tényező a környezettudatos építésben és tervezésben.

4. Az ember tevékenysége és a természet közötti egyensúly: A versben az ember által emelt templom és az Isten által alkotott természet közötti egyensúly is megjelenik. Az ember építette csak a templomot, míg Isten jár a csúcsokon és az ég alatt. Ez a kép arra hívhatja fel a figyelmet, hogy az ember tevékenysége és az őt körülvevő természet egyensúlya elengedhetetlen a fenntartható fejlődés szempontjából.

Ezeken kívül a versben megjelenő témák és képek még tovább is hozhatók a természettudományhoz kapcsolódó témákhoz, mint például a teremtéstudomány, a Geológia vagy a Földtörténet kutatások. Az érdeklődők biztosan felfedezhetnek még több kapcsolódási pontot a mai tudományos ismeretekkel.

Reményik Sándor "A kis templom a nagy dómban" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük. A versben megjelennek olyan motívumok és jelenségek, amelyek összefüggésbe hozhatók mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalommal.

Az első sorokban a költő azt írja, hogy a kis templomnak a borbereki templom falára írja a verseit. Ez a motívum összekapcsolható például a versek, költemények írásának hagyományával a lírában. A költő mint alkotó megjelenik a versben, és itt elhelyezi a saját gondolatait a templom falára. Ez párhuzamba állítható a híres költők, mint például Petrarcához vagy Rilkéhez, akik szintén alkotásaikat a természet vagy a ház falára írták.

A következő versszakban a költő azt írja, hogy a templom törékeny és kicsi. Ez a képzet összefüggésbe hozható a romantikus irodalommal, amelyben gyakran megjelenik a kis, sérülékeny lény vagy tárgy, amely a nagy, erős világ közepén található. Ezt a motívumot például a német romantikus költők, mint Novalis vagy Goethe műveiben is megtalálhatjuk.

Az erdőn túli gúnyos harangvirágok a haranghangra reagálnak. Ez a jelenség összefügghet a természet és az ember által alkotott világ közötti kontraszttal, amely megjelenik a szimbolizmusban. A művészi alkotásokban gyakran találkozunk olyan motívumokkal, amelyek a természeti elemeket az emberi vagy kulturális világgal kontrasztba állítják.

A következő versszakban a költő a fenyőfákra utal, mint Isten testőreire. Ez a motívum összefüggésbe hozható a természeti vallásokkal, amelyekben a természeti elemeknek isteni jelentősége van. Például az indián őslakosoknál a természet, beleértve a fenyőfákat is, természetfölötti erőkkel és lényekkel van összekapcsolva.

Az utolsó két versszakban a költő a kis templomot és Isten nagy művét állítja szembe. Ez a motívum összekapcsolható a vallásos irodalommal, amelyben a kis templom vagy az emberi képzőművészet művei a felsőbb hatalomhoz vagy isteni alkotáshoz viszonyítva jelennek meg. Például a reneszánsz korban sok művész ábrázolta kis léptékű műveiken a nagyobb vallási témákat, hogy ezáltal megjelenítse az ember és az isteni közötti viszonyt.

Összességében Reményik Sándor "A kis templom a nagy dómban" című verse számos olyan motívumot és jelenséget tartalmaz, amelyek kapcsolhatók mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területéhez. Ilyen motívumok közé tartozik a költő mint alkotó megjelenése a versben, a kis és nagy közötti kontrasztok, a természeti elemek szerepe, valamint az ember és az isteni közötti viszony bemutatása.

Reményik Sándor "A kis templom a nagy dómban" című versének teológiai szempontból történő elemzésekor számos összefüggést találhatunk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai között.

A vers kezdődik azzal a megállapítással, hogy a kis templom falára írják a sorokat. Ez az első ismertetőjegy a biblikus szempontból nézve, hiszen a templom a szent hely, ahol az Isten jelen van és imádják. Az a tény, hogy a sorok a falra íródnak, arra utalhat, hogy a versköltészet által a költő az isteni jelenlétet képviseli.

A vers továbbá megemlíti, hogy a borbereki templom a nagy dómban áll. Ez egyfajta kontrasztot jelent az egyszerre vélt kicsiség és nagyság között. Ez az ellentét a bibliatudomány és a patrisztika nézőpontjával is összefüggésbe hozható, mivel mindkettőben hangsúlyozzák Isten méltóságát és nagyságát a teremtéshez képest. A templom kicsiségét és törékenységét az emberi erőfeszítésekhez viszonyítva mutatja meg, miközben hangsúlyozza, hogy Isten jelen van és nagyon magas a hely, ahol az istentisztelet történik.

A vers tovább folytatódik azzal, hogy Isten a csúcsokon jár, testőrei pedig a fenyőfák. Ez a kép egyfajta párhuzamot von az Ószövetségben szereplő Isten és az ember között. A patrisztikus nézőpont szerint Az Ószövetség Istenének megnyilatkozásai, akik a választott népét vezeti és az emberi történelem fontos pillanatait irányítja.

A kilencedik versszakban megemlített "ormok orgonája" kifejezés a zavarosság és a fenyegetés hangulatát kelti. Ezt a skolasztika nézőpontjával is össze lehet kapcsolni. A skolasztika az a teológiai irányzat, amely a középkorban a logikát és a filozófiát hozzáadta az egyházi dogmákhoz. Az orgonája dörgése ezért lehet tekinthető annak a zavarosságnak és nehézségeknek, amelyeket a hitben és a vallásban el kell fogadnunk.

A vers végén láthatjuk, hogy az Úr hallgatagon jár a saját építette templomban, összeolvadva az örök-szépben és az örök-jóban. Ez az állapot valószínűleg az isteni imádatot és az isteni dicséretet jelenti. Ez a kép arra utal, hogy a kis templom a nagy dómban nem kizárólag az emberi alkotás eredménye, hanem Isten jelenlétét is magában hordozza.

Összességében az "A kis templom a nagy dómban" vers teológiai szempontból kifejezi az emberi erőfeszítés és a vallásos tapasztalat közötti kapcsolatokat. A bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaihoz való összefüggések azt sugallják, hogy az emberi alkotás és az isteni jelenlét kölcsönhatásban van egymással, és mind az emberi teremtőerő, mind pedig az isteni befolyás fontos szerepet játszik a vallásos tapasztalat kialakulásában.