Ha menni kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét, meg másét,
Sok holt betűbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
Megüzenném a hulló leveleknek.

Vinném az erdőt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legelőször szálltam,
A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni,
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
Az utca kövét küszöbünk előtt!

Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
Gyötrődő lelkem alagútjain -
Olvasgatnám az ablakok sorát,
Simogatnám a fecskefészkeket,
S magamba színék minden verkliszót,
Mint bűbájos, mennyei éneket...

Utánam honvággyal tekintenének
Az ajtók mind, és mind a pitvarok,
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -
És mindent itt hagyok.

Kolozsvár, 1916 szeptember


Stílusok

Ha indulni kell, magammal mindent hordanék,
Az egész megszokott és drága világot,
Rajta kívül sok-sok drága emléket,
És néhány préselt virágot,
Vinnék sok írást, sajátomat és másét,
Sok életet, mit holt betűkbe zártam,
Hogy a hulló levelek ott nyomban rám találjanak:
Tudatom velük, hogy elindultam.

Vinném az erdőt, melyben jártam örökké,
A hintóm, amelyen először lentem,
Keszkenőmet, amire másba már nem sírnék,
Tollamat, amely önmagában írni mente,
Vinném a házunkat, amely hátam mögött nőtt,
Az utca kövét, mely küszöbünk előtt áll!

Vinném... oh Istenem, mi mindent vinnék én!
Oh Istenem, mennyi átszaladna
Gyötrődő lelkem sötét alagútjain!
Olvasnám az ablakok sorát,
Paskolnám a fecskefészkek felett,
S elveszülne minden verklis szó bennem,
Mint bűbájos, mennyei ének...
Hazavágyva néznének utánam
Az ajtók, a pitvarok,
Szeretnék vinni mindent, mindent,
De mindent így itt hagyok.

Zajlik a menekülés, minden futásra késztet,
Eltávozom, magammal sokat vinnék,
Az édes otthont, megszokott világot,
Jószággal, képekkel tele a táska,
Más levegőn tán szívem megpihenne,
Vinnék sok írást, saját és másét,
Sok eltemetett életet a betűkben,
Hogy mindenütt szálljanak utánam,
Megüzenjék a lehulló levelek.

Az erdőt is vinném, melyet annyiszor jártam,
Hintám, melyen boldogan szálltam,
A zsebkendőm, melyben másba könnyezek,
A tollam, mert mással nem írhatok én,
Vinném a házunkat, mely mögém nőtt,
Az út kövét, küszöb előttünk áll!

Nem bírnám el, o Istenem, mi mindent vinnék,
Átjárnám üdén gyötrődő lelkem mélyesen,
Ablakokból olvasnám sorjában,
Megráznám a fecskefészkek mellett az égéretlen kéz,
S magamban eltenném minden szót,
Mint mennyei dallam, elbűvölő ének...

Visszasurranó hazasóvárgással néznék utánam,
Az összes ajtó, a pitvarok közül is,
Mindennel magamhoz ölelném a szeretettet,
Mély sebzéssel csak magam hagyom el mindent.

Kolozsvár, 1916 szeptember


Elemzések

A vers Reményik Sándor tollából származik, és elnevezése "A menekülő". Az irodalomtudományi vizsgálat során több lehetséges összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Témák és motívumok:
- Menekülés: A vers központi témája a menekülés, az elhagyott otthon és az elszakadás érzése. Ez egy olyan motívum, amely nemcsak magyar irodalomban, hanem a nemzetközi irodalomban is gyakran megjelenik. Például J. R. R. Tolkien Gyűrűk Ura trilógiájában, Frodó és a hobbitok menekülésében, vagy Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című művében, amikor a kis herceg otthagyja a rózsáját és elhagyja a bolygót.
- Honvágy: A meneküléshez kapcsolódóan a versben fellelhető a honvágy motívuma is. Ez a választott otthon és a gyökerek iránti vágyakozás érzését jelenti. Ez sok irodalmi műben központi téma, például Alighieri Dante Isteni színjátékában a Földről a Paradicsomba vezető út során a honvággyal küzdő lélek kérdéseivel.
- Az elhagyott otthon emléke: A versben a menekülés során az otthon és a mindennapi tárgyak emlékeit viszi magával a költő. Ez olyan motívum, amelyet több irodalmi műben is felfedezhetünk, például Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényében, ahol a főszereplő a gyermekkori otthonának emlékei felidézésével tölti a regényt.

2. Stílus és költészeti elemek:
- Metaforák és képek: A versben sok költői kép és metafora található. Például "sok, sok kedves drága kép" és "sok holt betűbe zárt eleven lelket". Ez a költői stílus jellemző a romantikus irodalomra, és több művészeti mozgalomban is felfedezhető.

3. Költői hang és érzelmek:
- Melankólia és szomorúság: A vers áthatja a melancholikus hangulat és a veszteség érzése. Ez az érzés sok irodalmi műben, például William Shakespeare drámáiban vagy József Attila költészetében is megjelenik.

4. Helyszín és idő:
- Kolozsvár: Az időpont és a helyszín, amelyet a vers említ, hozzájárul a vers kontextusához. Kolozsvár a magyar irodalomban és a történelemben is fontos helyszín, és a versben is érezhető a válság és a konfliktusok környezete.

Ezen összefüggések és elemzések bemutatása segít megérteni és értékelni a verset irodalomtudományi szempontból mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers természettudományos értelmezése a legfrissebb természettudományi felfedezéseket és ismereteket összekapcsolja a verselemekkel. Az alábbiakban részletesen tárgyaljuk azokat a természettudományos összefüggéseket, amelyek a versben felfedezhetők:

1. Kedves drága képek és préselt virágok: Ezek a sorok arra utalnak, hogy az emberi emlékek és a természet szépsége szoros kapcsolatban állnak. A modern idegtudomány ma már azt is megtudta, hogy az emlékek társítódnak az érzékszervekkel és az agyunkban tárolódnak, ezért az emlékekkel való fizikai kapcsolat vonatkozásában az agy és a test közötti kapcsolat is fontos szerepet játszik.

2. Holt betűkbe zárt eleven lelkek: Ez a sor arra utalhat, hogy az írott szövegek, a könyvek és más dokumentumok képesek hordozni az élő emberi gondolatokat és érzéseket. Mélyebb értelemben ez az idegdoktrináris memória- és tanulása) megerősítheti, hogy az emberi tudat és az információ közvetítése között szoros kapcsolat van.

3. Az erdő, a hinta, a keszkenő és a toll: Ezek a természeti elemek és tárgyak kiemelik az ember és a természet kölcsönhatását. A környezeti pszichológia azt vizsgálja, hogy az emberi lények és a természeti környezet közötti kapcsolat hogyan befolyásolja az érzelmeket és a viselkedést. Az erdő, a hinta és más természeti tárgyak tapasztalása elengedhetetlen az emberi fejlődés és jólét szempontjából.

4. Az ablakok sorának olvasása és a fecskefészkek simogatása: Ezek a részek azt sugallják, hogy a természeti jelenségek és az állatok megfigyelése pozitív hatást gyakorolhat az emberi lélek egészségére és jólétére. A modern pszichológia kutatásai azt igazolták, hogy a természeti környezetben való tartózkodás és a természet megfigyelése csökkenti a stresszt, javítja a hangulatot és növeli az emberi jóllétet.

5. Utánam honvággyal tekintenének az ajtók és a pitvarok: Ez a sor arra utalhat, hogy az ember mély kapcsolatban áll a városi környezetével, és vágyik vissza a természethez. Az urbanisztika azt vizsgálja, hogy az emberi lények számára milyen környezeti feltételek és tervezési elvek javítják a városi környezetet, hogy az emberi jólét és boldogság optimalizálható legyen.

Összességében tehát a vers természettudományos szempontból bemutatja az ember és a természet közötti szoros kapcsolatot, amely modern területeken tapasztalható, mint például az idegtudomány, a környezeti pszichológia, az urbanisztika stb.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és számos összefüggés van a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával is.

A Bibliátudomány szempontjából a versben megjelenik az emberi szenvedés és a menekülés témája. A költő elmondja, hogy minden földi javat és emléket magával vinnék, még a személyes tárgyakat és lelki tartalmakat is (írások, képek). Az emberek hozzáférésük és nyomkövetésük lehetőségére utalnak, hiszen az írások és a képek ott tartalmazzák az élő lelket, és üzennek a hulló leveleknek. Ez a menekülés képe inkluzív, összekapcsolta az embert a világgal, valamint azt a bennünket körülvevő természettel.

A Patrisztikus nézőpontból a versben megjelenik az ember és Isten közti személyes kapcsolat és a remény témája. A költő fordul Istenhez, és őt szólítja az "én Istenem" megszólítással. Ez kifejezi a személyes közeledést és kapcsolódást Istenhez, valamint a menekülés közepette megtartó és vigasztaló Istent, aki számára minden értéket jelent és akihez visszatérhet. Az ablakok sorának olvasása és a fecskefészkek simogatása a természeti képekbe helyezett Isteni jelenlétet és védelmet jelképezik. A verkliszók pedig a mennyei éneket szimbolizálják.

A Skolasztikus nézőpontból a versben megjelenik az emberi vágyakozás, elszakadás és a földi javakhoz való ragaszkodás témája. A költő kiemeli a földi javak fontosságát és azokhoz való ragaszkodást, amit magával vinné, mint a képeket, a tollát, a házat stb. Ugyanakkor a vers végén a költő mindent itt hagy (mindent a földön), ami arra utal, hogy mégis van valami magasabb érték, ami felülírja az anyagi tulajdonokat. Az ember elhagyja mindent és a menekülés közben rácsodálkozhat a lényegre, ami Istentől való.

Ezenkívül a versben az emberi menekülés és elszakadás MOTÍVUM t a központi téma. A költő a városát, Kolozsvárt hagyja el, amely egy szilárd otthon és stabil környezet volt számára. Ennek elhagyása a bizonytalanságot és a küzdelmet jelzi, de egyben az új úton való haladást és a szabadságot is. A menekülés témája lehet az emberi élet minden aspektusára is utalni, a szellemi és lelki menekülésre is.

Összességében a vers teológiai megközelítése kiemeli az ember és Isten kapcsolatát, valamint az emberi elszakadást és menekülést az anyagi világból az Istennel való találkozás és remény érdekében. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika megközelítése további mélységet és összefüggéseket ad ehhez a témához, és elképzelhető, hogy más nézőpontok is megközelítése elősegíthetik a vers teológiai értelmezését.