Homályos, titkos pincegádor,
Nyugtalan fény a falakon...
Tégelyek, üstök, báj-szerek közt
Búsan, balgatagon, vakon
Gunnyaszt a fejedelmi agyrém
Az engedetlen anyagon.
Virraszt a százszor bukott szándék,
Virraszt az őrült akarat:
Ólomból, rézből, porból, sárból
Átlényegítni aranyat.
Nemtelen fém, közömbös oldat:
A falat füsttel feketítve,
Táncos tűztől hevítve olvad.
Albertus Magnus, Trismegistos
Ködben és gőzben tűnnek el -

Csak az a napsugárszín csillám
A tűzpróbálta tégely alján
Nem dereng soha, soha fel...

Királyibb ábrándom van nékem,
Míg nemtelen fémek között
Vergődöm a vak sötétségben,
Kétségbeesve magamon:
Az engedetlen anyagon.
Elkésve tán, de egyre mégis
Feszül bennem az akarat:
Látszat-életből, tetszhalálból,
Vak indulatból, sötét sárból
Kicsikarni az aranyat.

Mondd Istenem, csakugyan úgy van:
Aranyat nem lehet csinálni,
Csak véletlen csákánycsapással
Te irgalmadból - megtalálni?
S ha nincs bennem rejtett arany,
Rejtett arany, rendelt arany:
Lelkemnek mért kell vívnia?
Minek a bús királyi agyrém,
Reménytelen alchimia?
Mért vagyok mindig üres tégely,
A sok jó szellem mért fut széjjel,
Mért szorongok szívtépő éjjel,
Mért vonz a tündér Lehetetlen,
Mért gunnyasztok a tehetetlen,
Az engedetlen anyagon?
S mért lidérclik a nyugtalan fény
Pincém homályos, titkos mélyén
A füstfekete falakon?

1934 január 1


Elemzések

Ez a vers nem közvetlenül a mai természettudományos felfedezésekhez kapcsolódik, de mégis érdekes módon megjeleníti az alkimista gondolkodását, amely a természet átalakítására és az értékes anyag, az arany előállítására törekedett. Az alkimisták a középkorban és a reneszánsz korban tevékenykedtek, és hitték, hogy az alapanyagokat, például ólmot és rézet általakíthatják át arannyá a megfelelő eljárások és anyagok felhasználásával.

A versben megjelenő homályos pincegádor és a titkos tevékenységek, valamint a tégelyek, üstök és báj-szerek utalnak az alkimisták laboratóriumára és az ott végzett kísérletekre. A versben leírt kísérletek célja az arany előállítása, amelynek átváltoztatása az anyagok esszenciájára és a természeti törvények megismerésére utal. A versben megemlített Albertus Magnus és Trismegistos nevek is híres alkimistákat és a mágikus tudás szimbólumait jelentik.

Az "engedetlen anyag" kifejezés arra utal, hogy az alkimisták számára a természet nem volt elég, és próbálták manipulálni, átírni a következményeket. Ez egy szempontból ellentmond az általunk ma elfogadott természettudományos törvényeknek. A versben megjelenő "táncos tűz" és az anyagok olvadása az alapanyagok átváltoztatásának folyamatára utal, amelyben az alkimista hisz, hogy átalakíthatja ezeket az anyagokat, hogy aranyat kapjon.

Az utolsó részben a költő megbirkózik a kétségbeeséssel és a bánatos hiánnyal, amit az alkimista tapasztalhatott az arany előállítási kísérletei közben. Kérdéseket tesz fel a mindig üres tégelyre és az őt körülvevő homályos pincegádorra vonatkozóan. Ez a rész kifejezi a reménytelenséget és a hiúságot, amely az alkimista munkáját és törekvéseit jellemezte.

Összességében a vers olyan alkimista képek és gondolatok felidézésével foglalkozik, amelyek már az elmúlt évszázadokban megszűntek a természettudomány fejlődésével. Míg a mai természettudományok központjában a tudományos módszer és a kísérletek ismételhetősége áll, az alkimisták inkább a titokzatosságra, a mágikus elven alapuló kísérletekre, és az anyagok átalakítására koncentráltak.

Reményik Sándor "Alchimia" című verse az alkimisták törekvéseit és az aranykészítés vágyát fejezi ki. A versben megjelennek az alkimia alapjai, mint például az anyag transzformálása, a fémek próbája és az arany elérhetetlen keresése.

Egy lehetséges elemzési szempont az irodalmi műfaj. A vers sorai költői képekkel és megszemélyesítéssel vannak tele. A poéta itt az alkimia szimbolikus világába kalauzolja az olvasót, ahol egy titkos pincegádorban próbál kézzelfoghatóvá tenni valamit, ami nem létezik. A verse kérdéseket vet fel, hogy miért érdeklődik az alkimista az "engedetlen anyag" iránt, és miért van szüksége az aranyra. A költő morális kérdéseket feszeget, amik arról szólnak, hogy miért keres az ember olyan dolgokat, amik esetleg elérhetetlenek, és miért küzd olyan lehetőségekért, amik talán sosem valósulnak meg.

Egy másik szempont a többi irodalmi trenddel való összefüggés. A versben megjelennek az alkimista hagyományok és az ezoterikus gondolatok, amik nemcsak a magyar irodalomban, hanem a nemzetközi szépirodalomban is gyakran előfordulnak. Az alkimista szimbólumok és a visszatérek a sárba, a porba, az éjszakába és a homályba ismerős motívumok lehetnek más irodalmi művekben. Az alkimia gyakran kapcsolódik a hermetikus művekhez és a reneszánsz irodalomhoz, ahol a természet titkainak felfedezése, a létet kétségekkel átszőtt filozófia, a transzcendens és a spiritualitás jelenik meg.

A versben szereplő szereplők és momentumok, mint Albertus Magnus vagy Trismegistos, is lehetnek referencia az irodalmi vagy filozófiai kánonban található alakokra és koncepciókra, például az azonos nevű középkori filozófusra vagy az egyiptomi történelem legendás alakira.

A kibontakozó kérdések és téma aversek lehetnek a nemzetközi szépirodalomban is, ahol más alkotók is foglalkoztak az emberi vágyakozással, az álmok és a valóság közötti határokkal, és az emberi természetben rejlő paradoxonokkal. Az emberi vágyakozás és az elérhetetlen keresése olyan témák, amelyek szinte minden kultúrában megjelennek az irodalom és a művészet területén.

Összességében a "Alchimia" egy olyan vers, amely magában hordozza a magyar irodalom hagyományait, ugyanakkor összekapcsolható más nemzetközi irodalmi és filozófiai művekkel is. Az alkotás az emberi vágyakozás és célkitűzések kérdéseivel foglalkozik, valamint a természet és a világ misztériumával.

Reményik Sándor "Alchimia" című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A vers gondolatmenete a következő: az ember a fejedelmi agyrém hatására próbál arannyá változtatni nemtelen fémeket, ám ez meglehetősen reménytelen vállalkozásnak tűnik. Az alkotó elgondolkodik azon, hogy vajon Isten teremtéséből lehet-e valóban arannyá változtatni valamit, vagy csak véletlenszerű csábító események révén lehetséges ez. Megjelenik a kérdés, hogy miért kell az embernek a reménytelen alkimista kísérleteiben, az "engedetlen anyagon" vívnia hajthatatlan küzdelmeket.

A vers bibliatudományi szempontból értelmezhető a bűnös emberi természet problémájával kapcsolatban. Az emberi szándék és akarat korlátozott és bukásra ítélt tényezők. Az "elkésve tán, de mégis feszül bennem az akarat" ezt a korlátozott és hajtható emberi akaratot fejezi ki. A "látszat-életből, tetszhalálból" valóban nem lehet valódi változást elérni, csak Isten kegyelme és irgalma által lehetünk átformáltak. A vers az aranymegtalálás képével is a lelki transzformáció igényét tükrözi.

A patrisztika, a korai keresztény gondolatvilág szempontjából értelmezve, a vers Isten általi átalakulás igényét és lehetőségét hangsúlyozza. Az ember önmagában képtelen az arannyá változásra, de Isten segítsége által képes lehet az átalakulásra. A reménytelen alchimia fogalom is utalhat arra, hogy az ember önmagában tehetetlen, csak Isten segítségével változhasson.

A skolasztika, a középkori filozófia irányzata, szintén értelmezheti a verset. A skolasztikus gondolkodásban az engedetlen anyagoknak, a bűnös emberi természetnek nem lehet arannyá változniuk saját erőből. A versben megjelenő kísérletek és reménytelenség azt a skolasztikus gondolkodást tükrözi, hogy az emberi képességekből önmagában nem lehet a boldogság és a teljesség elérése.

Más szempontból is meg lehet közelíteni a verset, például a modern pszichológiában elterjedt pozitív gondolkodás vagy önmegvalósítás elleni kritikaként. A vers arra is figyelmeztet, hogy az ember önmagában korlátozott, és csak az Istennel való kapcsolatban érheti el valódi és tartós boldogságát.

Összességében Reményik Sándor "Alchimia" című verse a reménytelenség és az emberi korlátok témáját dolgozza fel teológiai, bibliatudományi, patrisztika és skolasztika nézőpontok felhasználásával, de más szempontból is értelmezhető, például pszichológiai vagy filozófiai aspektusok figyelembevételével. A vers megkérdőjelezi az emberi képességeket és az önmegvalósításnak vagy materiális átalakulásnak hajszolt társadalmi-kulturális vágyakat, és rámutat arra, hogy ezekhez az Isten segítsége és kegyelme szükséges.