A Kolozsvári Református Kollégiumnak,
Alma Materemnek ajánlom szeretettel

Ősz mosolyog a nagyudvar felett,
Amelyen most gyakorta átmegyek,
Ha nem is négyszer Isten egy napjába,
Mint hajdanába.
Az udvaron métázó gyerekek,
Zsongító, édes lárma...
Behúnyom a szemem... még meglehet,
Valamiből szekundát fogok máma.

Aztán mégsem az emelet emel...
Elnyel a pince szája.
A nyomdába megyek.
Apokaliptikus vasszörnyeteg
Bömböl ott lenn: a nagy rotációs,
Ítéletes idők titánja,
Vértelen harcunk negyvenkettese,

Vele van beszédem, vele.
Reá akarok bízni valamit,
A lelkem titkait,
És megfésülni őket utoljára,
S megáldani, mint a mesék királya
Búcsúzó fiait,
És úgy bocsátni el a nagyvilágba.

Ősz mosolyog a nagyudvar felett,
S a hűvös, késő őszi nap sugára
Megilletődve, elfogódva száll
Egy kis diáklány aranyos hajára.
Egy percre megszűnt minden földi átok,
Az Inferno halkabban dübörög -
Irígyelik a napfényt a diákok.

1923 október


Elemzések

A vers elején Reményik Sándor leírja, hogy átmegy a nagyudvaron, ami egy nagy épülethez tartozik. Azt is megemlíti, hogy korábban Isten négyszerű napjával szokott egy napot összehasonlítani, ami arra utal, hogy a világ tökéletesen működik és minden a helyén van. Ez összhangban van a természettudományos felfedezésekkel, amelyek azt mutatják, hogy a világban lévő dolgoknak és folyamatoknak rendszert és struktúrát köszönhetően működnie kell.

A következő részben a versben a gyerekekről és az udvaron zajló tevékenységükről mesél. Ez a rész megemlíthető a modern gyermekpszichológia kutatásaival, amelyek azt mutatják, hogy a gyerekek fejlődése és tanulása fontos szerepet játszik az oktatásban és a személyes fejlődésben.

A következő sorokban a versben az író a pincébe megy. Azt mondja, hogy a nyomdában beszél egy "apokaliptikus vasszörnyeteggel", ami a rotációs nyomdagépet jelenti. Ez az utalás a modern nyomdaiparra, a technológia fejlődésére és a gépi munkára, amely ma már nélkülözhetetlen az információ terjesztésében.

A vers további részében a költő a rotációs géppel szeretne beszélni és rá akarja bízni a lelkének titkait. Ez összekapcsolható a modern pszichoterápiával és az egyéni önismeret fontosságával. Az író szeretné megérteni és elfogadtatni az érzelmeit és gondolatait a géppel, ami a lelki szükségletek és az önkifejezés terén a modern korban egyre nagyobb figyelmet kap.

A vers végén a költő arról ír, hogy egy diáklány haja megszólaló napfénybe loccsan. Ez a rész arra utalhat, hogy a természet szépsége és az emberi lények közötti kapcsolatok öröme a természettudományos kutatásokban is felfedezhető. A természet megértése és tisztelete az emberi létünk alapvető vonatkozása képviselheti, ami a mai természettudományban is fontos értéket jelent.

A vers összességében a természettudományos szempontból azt fejezi ki, hogy a világ működése, a technológiai fejlődés és a természet szépsége mind összekapcsolható és megérthető a modern természettudományos felfedezések és kutatások által.

A vers teológiai analízise lehetőséget ad arra, hogy megvizsgáljuk a vallásos, isteni dimenziókat, amelyek jelen vannak a költeményben. A következőkben a bibliai tudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira szorítkozunk, hogy felfedezzük a vers teológiai többletjelentéseit.

A bibliai tudomány perspektívájából vizsgálva a verset, fontos megjegyeznünk, hogy a bibliai idézetek vagy referenciák hiányoznak, azonban a versben jelen lévő elemek és motívumok által mégis felvillannak a vallásos tartalmak. Az "Isten egy napjába" kifejezésre utalva a Teremtés könyvére gondolhatunk, ahol Isten hat napon keresztül teremtette meg a világot, majd az hetedik napon megpihent (1Mózes 1:1-2:3). A versekben bemutatott kontrasztok, mint például az "ős mosolyog a nagyudvar felett" és "az Inferno halkabban dübörög" is felidézhetik a teremtés és a bukás, a menny és a pokol ellentétét.

A patrisztikus szempontból érdemes megvizsgálnunk a vershez kapcsolódó gondolatokat a korai keresztény egyházatyák szemszögéből. A versben felmerült, hogy az "apokaliptikus vasszörnyeteg bömböl" a pincében, és a költőnek van beszéde vele. Ez lehetőséget ad arra, hogy rámutassunk az antikrisztusra és a gonosz erőkkel való küzdelemre vonatkozó patrisztikus teológiára. Az antikrisztusról szóló gondolatok a Jelenések könyvében találhatók meg, amelyek részletesen leírják az utolsó időket és a harcot a Jó és a Gonosz között.

A skolasztikus teológia nézőpontjából a vers olyan vallásos és filozofikus gondolatokat vet fel, mint a lelkünk titkainak átadása és megáldása, amint azt a költő a "nagyvilágba" búcsúzó fiaitól mondja. Ez összhangban áll a skolasztikus teológia gondolatával a lelkünk természetéről és az emberi életek értelméről. Ebben az értelemben a költő a lelkének utolsó megformálását és áldását várja, hogy a világba bocsássa.

Emellett a versben megjelenő időhöz kapcsolódó motívumok, mint az "ős mosolyog" és a "késő őszi nap sugara" is felidézhetik a teológiai gondolatokat az idő múlására és az elmúlásra vonatkozóan. A teológia és vallási filozófia területén a múlás és elmúlás gyakran kapcsolódik a halálhoz és a végtelenhez, és mélyebb filozófiai és vallásos kérdések felvetésére ad alkalmat.

Összességében a vers teológiai szempontból számos elemet tartalmaz, amelyek a bibliai tudomány, patrisztika és skolasztika hagyományaival kapcsolatba hozhatók. A bibliai, vallásos és filozófiai motívumok, valamint a kontrasztok és az időhöz kapcsolódó gondolatok mind hozzájárulnak a vers teológiai többletjelentéséhez és szélesebb értelmezéséhez.

Reményik Sándor "Amíg a nagy kúrián átmegyek" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük. Először is érdemes megfigyelni, hogy a vers egy ajánlás formájában kezdődik, a szerző a Kolozsvári Református Kollégiumnak, az Alma Materének ajánlja a művét. Ez arra utal, hogy a verse az intézményhez kötődik, és esetleg az ottani élményeket, érzéseket fejezi ki.

A verse emellett erőteljesen jeleníti meg az őszt, amely az udvar felett mosolyog. Az őszi motívumok gyakran előfordulnak a magyar irodalomban, mint például Babits Mihálynál vagy Ady Endrénél. Az ősz itt megkülönböztető jellegű, hiszen arra is utal, hogy a szerző már a nagy udvaron átmegy valahonnan, hogy talán visszatekintsen valamire vagy búcsút vegyen valakitől vagy valamitől.

A versben megjelennek gyerekek az udvaron, akik "zsongító, édes lárma"-val vannak jelen. Gyakran a gyerekek jelenléte pozitív, energikus hangulatot sugall irodalmi művekben, itt azonban a gyerekek zaját azonosítják a szerzővel a nyomdába menet, ami kissé negatívabb ábrázolás.

A versben a pince szája is megjelenik, amely elnyelődő, sötét erőt sugall. Szimbolikus jelentőséggel bírhat, utalhat a tudás, az alkotás mélyebb rétegeire, ahova a szerző belép, hogy elhelyezze, megossza a lelki titkait. A nyomda maga lehet az alkotás, a mű létrehozásának helye.

A "vasszörnyeteg" a nyomdai rotor nyomdagépet jelölheti, amelyhez a szerző viszonyít. Megjelenik ebben a részben a rotáció és az idő metaforája is, amelyre az elvágyódást, a változást jelképezheti. Az időben való elmozdulás, a változás lehet a vers egyik centrális témája.

A versekben gyakran találkozhatunk az önkifejezés, az intimitás ábrázolásával. A szerző itt is átadná a lelki titkait, és el szeretne búcsúztatni valamit vagy valakit. Szintén jelen van a mesés világ képe, ahol a búcsúztató királyként a szerző áldja, bocsájthatja el a szavait, gondolatait.

A vers utolsó részében ismét megjelenik az ősz motívuma, amely most a nap sugárával érinti meg a diáklány haját. Ebben a részben egy pillanatra megszűnnek a földi átok és az Inferno, ami azt jelzi, hogy egy kis időre átmenetileg megszűnik a szenvedés, és a napfényre irigykednek a diákok. Ez is felfogható metaforaként az életöröm, a boldogság pillanatainak, az elragadtatásnak.

Ez a vers több jelentést hordozhat magában, és számos összefüggést fedezhetünk fel a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. Az őszi motívumok, a gyerekek jelenléte, az önkifejezés és a mesés világ képe mind olyan elemek, amelyek más irodalmi művekben is hasonlóan megjelennek.