Reményik Sándor "Amíg a nagy kúrián átmegyek" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük. Először is érdemes megfigyelni, hogy a vers egy ajánlás formájában kezdődik, a szerző a Kolozsvári Református Kollégiumnak, az Alma Materének ajánlja a művét. Ez arra utal, hogy a verse az intézményhez kötődik, és esetleg az ottani élményeket, érzéseket fejezi ki.
A verse emellett erőteljesen jeleníti meg az őszt, amely az udvar felett mosolyog. Az őszi motívumok gyakran előfordulnak a magyar irodalomban, mint például Babits Mihálynál vagy Ady Endrénél. Az ősz itt megkülönböztető jellegű, hiszen arra is utal, hogy a szerző már a nagy udvaron átmegy valahonnan, hogy talán visszatekintsen valamire vagy búcsút vegyen valakitől vagy valamitől.
A versben megjelennek gyerekek az udvaron, akik "zsongító, édes lárma"-val vannak jelen. Gyakran a gyerekek jelenléte pozitív, energikus hangulatot sugall irodalmi művekben, itt azonban a gyerekek zaját azonosítják a szerzővel a nyomdába menet, ami kissé negatívabb ábrázolás.
A versben a pince szája is megjelenik, amely elnyelődő, sötét erőt sugall. Szimbolikus jelentőséggel bírhat, utalhat a tudás, az alkotás mélyebb rétegeire, ahova a szerző belép, hogy elhelyezze, megossza a lelki titkait. A nyomda maga lehet az alkotás, a mű létrehozásának helye.
A "vasszörnyeteg" a nyomdai rotor nyomdagépet jelölheti, amelyhez a szerző viszonyít. Megjelenik ebben a részben a rotáció és az idő metaforája is, amelyre az elvágyódást, a változást jelképezheti. Az időben való elmozdulás, a változás lehet a vers egyik centrális témája.
A versekben gyakran találkozhatunk az önkifejezés, az intimitás ábrázolásával. A szerző itt is átadná a lelki titkait, és el szeretne búcsúztatni valamit vagy valakit. Szintén jelen van a mesés világ képe, ahol a búcsúztató királyként a szerző áldja, bocsájthatja el a szavait, gondolatait.
A vers utolsó részében ismét megjelenik az ősz motívuma, amely most a nap sugárával érinti meg a diáklány haját. Ebben a részben egy pillanatra megszűnnek a földi átok és az Inferno, ami azt jelzi, hogy egy kis időre átmenetileg megszűnik a szenvedés, és a napfényre irigykednek a diákok. Ez is felfogható metaforaként az életöröm, a boldogság pillanatainak, az elragadtatásnak.
Ez a vers több jelentést hordozhat magában, és számos összefüggést fedezhetünk fel a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. Az őszi motívumok, a gyerekek jelenléte, az önkifejezés és a mesés világ képe mind olyan elemek, amelyek más irodalmi művekben is hasonlóan megjelennek.