A vers teológiai szempontból is érdekes megközelítést nyújt. Az első részben a Göncöl tengelye hasonlítva van egy égi óramutatóhoz, mely a nyár végére már az ősz felé mutat. Ez az analógia a változásra és az idő múlására utal. A roppant égi óramutató szimbolizálhatja az isteni teremtő műveletet és a világ folyamatos változását, melyet az ember figyel, vagy éppen nem vesz észre.
A következő részben a szemlélődő, szorongó szívű személy a fagyos, zuzmarás ajakkal az égboltban megjelenő csillagokat figyeli. A csillagokra rálehelő ajkak azt a képet keltik, mintha a csillagok hullanának, mint a falevelek az őszi időszakban. Ez a kép a múlásra és a halálra utal, melyet a csillagok hullása szimbolizál.
A vers harmadik részében a szemlélő továbbra is figyeli a kigyúlt hajókat az égbolt tengerén, melyek jelek és csodák lehetnek. Erre utal a "Jeek, csodák" kifejezés. A szemlélő észleli, hogy valami új teremtés közeledik, és arra gondol, hogy talán ez az Isten vajúdó, szent láza. Az "Isten vajúdó, szent láza" kifejezés azt az érzést kelti, hogy Isten valahogyan megújítja a világot, új teremtést hoz létre. Ugyanakkor a szemlélő rájön, hogy itt lenn nincs senki, aki ezt megmagyarázza vagy értelmezné.
A versben tehát megjelennek az idő múlása, az élet változása, a halál és a teremtés motívumai. Ezek teológiai és vallási kérdéseket vetnek fel. Az idő jelentősége és az idő múlási sebessége, valamint az ember egyes pillanatokban megfigyelhető Isteni jelenléte és működése a központi témák. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika a versben megjelenő motívumokat és témákat különböző nézőpontból közelítik meg.
A bibliatudomány a Bibliában található szövegek elemzésével és értelmezésével foglalkozik. A versben megjelenő képek és motívumok, mint például a csillagok hullása vagy az új teremtés képe, párhuzamba állíthatók bibliai szövegekkel, melyek az idő múlására, az örök életre vagy a teremtő Istennel kapcsolatosak.
A patrisztika a keresztény egyház atyái által hozott teológiával és gondolkodással foglalkozik. A versben megjelenő képek és motívumok reflektálhatnak a patrisztikus gondolkodásra, mely az Isten jelenlétét és cselekedeteit vizsgálja a teremtésben és a világban.
A skolasztika, a középkori filozófiai irányzat, a tudomány és teológia által alkotott rendszerre utal. A versben megjelenő motívumok és képek a skolasztikus gondolkodásban az isteni cselekedeteket és a teremtett világban megnyilvánuló törvényeket elemezhetik.
A fentebb leírtak mellett más megközelítések is lehetnek. Például a vallásfilozófiában vagy a misztikus teológiában is lehetne a vershez kapcsolódó elemzést folytatni.