Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenből, - csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.

Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlők a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben.

Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvény betűje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.

S ha egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk egy nekünk idegen,
Ismeretlen istenség templomára:
Oltárát virággal szórtuk tele,
És szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék meg mégis a neve.


Elemzések

A vers elején az emberiség hozzáállását és szándékát fejezi ki, amikor a végtelenből elindulnak nem hódításra, hanem találkozásra. Ez a gondolat a modern űrkutatással és azzal a felfedezéssel kapcsolható össze, hogy az emberek nemcsak a Földön szeretnének élni és kutatni, hanem érdeklődnek a világűr és más bolygók iránt is. A mai természettudomány szerint a találkozás és az ismeretlen felfedezése a kulcs a tudás bővítéséhez.

A következő részben a szeretet fontosságáról beszél a vers, ami szintén releváns a természettudományban. A tudományban annak az elve, hogy megértsük és tanulmányozzuk a természetet és a világot, a szeretet és az elfogadás kulcsfontosságú. A kutatóknak szeretettel kell viszonyulniuk a világhoz és azon dolgozniuk, hogy megőrizzék a természetet, megértsék a környezetüket és folyamatosan fejlesszék a tudományt.

A vers harmadik részében a törvények tiszteletéről és az ismeretlen istenség tiszteletének szép kifejezését olvashatjuk. Ez kapcsolódhat a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, amelyekkel megpróbáljuk megérteni az univerzum törvényeit és működését, valamint az ismeretlen rejtélyeket, amelyek a világot és az istenséget körülveszik. A kutatók elszántsága és a szépség iránti tiszteletük a természeti törvények iránt az ismeretek folyamatos továbbfejlesztéséhez és a többet megtudásához vezethet.

Összességében a vers az emberi elhatározást, szeretetet és tiszteletet hangsúlyozza a természettudomány felfedezéseivel kapcsolatban. Rámutat, hogy a szabad és szeretetteljes megközelítés, valamint az ismeretlen és az isteni tisztelete szükséges a tudás és az elme folyamatos bővítéséhez.

A vers Teológiai szempontból történő elemzése:

A vers első sorában az "elindulás" és a "találkozás" közötti különbség állapítható meg. Az "elindulás" az emberi vágyakat, kíváncsiságot és találékonyságot jelképezi, míg a "találkozás" az emberi kapcsolatokra és a személyes kapcsolódásra utal. Ez a különbségtétel azt sugallja, hogy az emberi kapcsolatokat leginkább a találkozások mozzanata, az egymásra való figyelmesség és megértés határozza meg.

A második sor továbbképződik az első versrésből, amikor a szerző kiemeli a testvérek közötti köteléket, ezáltal a testvérséget hívja életre. A testvérség ritka, szép és drága, mert az emberek inkább elnyomják egymást, mintsem egymásért-legyőzendőek.

A harmadik verseszak hangsúlyozza, hogy a szeretetben való maradás megtartja az embereket szabadoknak, egyenlőknek és testvéreknek. Ez azt jelenti, hogy a szeretet nem nyomja el az emberi szabadságot, hanem lehetővé teszi, hogy az ember a legteljesebb önmagát valósítsa meg. A szeretet az egyenlőség eszményét képviseli, mert minden ember értékes és egyenlően szeretetre méltó.

A negyedik részben a szerző elismeri és tiszteli a törvényt, amit a másik ember lelkében talál. Ez a törvény lehet a morális és etikai normák összessége, de utalhat az isteni törvényekre is, amiket mindannyian tartoznak tiszteletben tartani. A törvénynek betűje és tartalma egyaránt fontos, és a szerző és testvérei örömmel hirdetik a közösségi köteléküket.

Az utolsó versrészben a szerző arról beszél, hogy ha valaki egymás lelkében egy idegen istenségre talál, még akkor is áldozatot hoz és tiszteletet ad ennek az istennek. Ez azt sugallja, hogy az emberek készek elfogadni és tisztelni más vallási nézőpontokat, és vallások közötti kapcsolatuk következetessége és kötelessége a történelem egy példa arra, hogy a vallásoknak nemcsak szétbomlasztania, hanem egyesítenie is lehet.

A Bibliai kutatás, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira való kitérés:

A bibliai kutatásokban a találkozás kifejezése az Istennel való találkozást jelképezi, ami az emberi kapcsolatokban képes megvalósulni. A testvéri kapcsolat és a szeretet fontos bibliai témák, és a szeretetben való maradás az Isten szeretetének és az emberek közötti szeretetnek a megvalósulását jelenti. A törvény tisztelete és a vallási kötelességek betartása szintén hangsúlyos elemek a Bibliai tanításokban.

A patrisztika szempontjából az istenségre való találkozás felidézheti a Szentháromság tanítást, ahol az Annyatag Isten találkozik az emberekkel. Az Isteni szerető kapcsolat, amit a testvéri viszony is jelöl, hangsúlyos abban, hogy Isten az emberek testvérei. Az idegen istenségre való tisztelet pedig azt hangsúlyozhatja, hogy az emberek elismerik, hogy más vallási perspektívák is rendelkezhetnek Isten jelenlétével.

A skolasztika vonatkozásában a szeretet és a testvérség fontos tényezők. A szeretetben való maradás és a szeretet közös gyakorlása a skolasztika szociális tanításainak elemzése és alkalmazása. A törvény tisztelete pedig arra utalhat, hogy a skolasztika értékelte a társadalmi szerződéseket és a vallási szabályozásokat is.

A vers tehát több teológiai aspektust és értelmezést is felvethet, köztük a szeretet, a testvérség, a törvények tisztelete és más vallási perspektívák elfogadása témájában.

A vers elején a szerző kiemeli, hogy nem hódításra, hanem találkozásra indulunk el a végtelenből. Ez a gondolat a magyar irodalomban az Oroszlánkodás című verstanmű hatása lehet, amelyben Babits Mihály arról ír, hogy a magyar költészet feladata nem az elfoglalás, hanem az érzelmek és gondolatok átadása. Ez a gondolat megjelenhet a nemzetközi irodalomban is, például a romantikus korszakban, amikor a költők a természettel, az istenséggel vagy az emberi lét mélységeivel próbáltak találkozni a verseikben.

A következő sorokban a szerző a testvérséget emeli ki, és azt állítja, hogy ez ritka, szép és drága. Ez a gondolat több műben is felmerülhet a magyar vagy nemzetközi irodalomban, például A verem tanácskozása című francia költő, Paul Valéry vagy a szovjet költő, Vladimír Majakovszkij műveiben, amelyekben a költők az emberi kapcsolatokat és a testvérséget hangsúlyozzák.

A vers továbbá kifejezi, hogy nem akarják egymás lelkét igába hajtani, nem akarják szemmel vagy szóval igézni egymást. Ez a gondolat a szabadság és az egyenlőség fontosságát hangsúlyozza a kapcsolatokban. Ez a gondolat több romantikus műben is megjelenhet a nemzetközi irodalomban, például az angol költő, William Blake vagy a francia író, Victor Hugo műveiben, akik az emberi szabadságot és egyenlőséget szorgalmazzák.

A vers következő részében a szerző azt hangsúlyozza, hogy tisztelik egymás lelkében a törvényt és a végzetet. Ez a gondolat a sors fontosságára utal, amely több műben is megjelenik a magyar és nemzetközi irodalomban. Például a magyar író, Kosztolányi Dezső Történelem című versében vagy az amerikai költő, Emily Dickinson műveiben, amikben a költők a sorsot és annak erejét hangsúlyozzák.

A vers befejezésében a szerző arra utal, hogy ha találkoznak egy idegen istenség templomára, akkor virággal szórták tele az oltárt és megszentelik a nevét. Ez a gondolat a költői imádság és az isteni tisztelet kifejezése lehet, amely a vallásos témákat emeli ki a magyar és nemzetközi irodalomban. Például a magyar költő, Ady Endre Az Istenekhez című versében vagy az angol költő, John Donne versében, az A városban útra keltem, hogy megtaláljalak címűben, amelyben a költők az isteni hatalomra és tiszteletre utalnak.

Összességében a vers magyar és nemzetközi irodalmi kontextusba helyezve több szépirodalmi gondolatot megjelenít, mint az elfoglalás helyett találkozást és kapcsolatot, a testvérség ritkaságát és értékét, a szabadságot és egyenlőséget, a sors és végzet fontosságát, valamint az isteni tiszteletet.