Ez a király.
A ködkoronás, rejtelmes nagyúr,
Aki uralkodik itt mindenen,
Mindenbe beleszól,
Mindenben benne van,
Minden fenyőnek Ő a háttere.
Ő az, aki mindíg sejtteti magát,
De nem mutatja meg, csak néha-néha,
Ha tiszta este van -
És a szivekben méltó áhítat.

Először holdvilágnál láttam Őt -
És nem tudtam, hogy Ő az.
Olyan volt, mint egy óriási árny,
Minden csöpp fényességet beborító.
Nagyobb volt, mint az éj,
Nagyobb volt, mint a csend,
Nagyobb, mint minden eddig tudott nagyság,
Olyan nagy volt,
S a holdfényben oly kicsi voltam én,
Hogy némán levettem a kalapom.


Elemzések

Reményik Sándor Az Ünőkő című versében teológiai szempontból is ki lehet mutatni érdekes összefüggéseket.

A versben szereplő "király" alakja metaforikus módon jelképezi Istent, aki mindent uralkodik és mindennek a háttere. Az, hogy "ködkoronás" és "rejtelmes nagyúr", arra utal, hogy Isten lénye és cselekedetei nem teljesen megérthetőek vagy felfoghatóak az emberi értelem számára. Ez a bibliai és patrisztikus gondolkodásban is megjelenik, ahol Isten misztériumként jelenik meg, és emberi felfoghatóságon túlmutató módon hat a világra.

Az, hogy Isten "mindenben benne van" és "mindenbe beleszól", a bibliatudomány kérdéseit veti fel, hogy hogyan tud az Istenlény hatással lenni a világra. Az ószövetségi és újszövetségi bibliai hivatkozásokban is szerepelnek olyan versek, amelyekben Isten beavatkozása és irányítása által formálódik a világ és az emberek sorsa.

A versben megjelenő "tiszta este" metaforája arra utal, hogy Isten jelenlétének megmutatkozása, áhítatébresztő ereje és szépsége különös módon érzékelhető a tapasztalásban. Ez a patrisztikus teológia jellegzetessége, amely hangsúlyozza a hit, a személyes kapcsolat és az élmény alapján szerzett tudást Istenről.

Az utolsó szakaszban a költő elmondja, hogy először a holdvilágnál látta meg Isten jelképét, de nem ismerte fel azonnal. Ez a skolasztikus teológiai irányzattal hozható összefüggésbe, amely hangsúlyozza a hit és a tudás közötti kapcsolatot. A skolasztikusok azt vallották, hogy a hit és a tudás egymást tápláló tényezők, és hogy a vallási tapasztalatokat és élményeket értelmezni és megérteni kell.

Összességében, a Reményik Sándor Az Ünőkő című versében teológiai szempontból megjelennek a bibliai, patrisztikai, skolasztikus nézőpontok általános jellegzetességei, amelyek a misztikus, megismerhetetlen, átlépő és áhítatteli Isten-képet mutatják be.

A vers természettudományos szempontból elsősorban a természeti jelenségekre és az emberi érzékszervekre utal, azonban kevés olyan konkrét információt tartalmaz, amit a mai természettudományos felfedezésekhez lehetne kapcsolni. A versben szereplő "király", akiről szó van, a ködkorona és az éjszakai égbolt kapcsán talán a világegyetemre, a galaxisokra és a csillagászati jelenségekre is utalhat. Ezekre vonatkozó legfrissebb felfedezések közé tartoznak például a fekete lyukak kutatása, a sötét energia és a sötét anyag felfedezése, valamint az exobolygók felfedezése és a lakhatóságuk feltérképezése.

A köd koronás uralkodóról szóló szakaszban a természet és a világegyetem iránti áhítat és tiszteletteljes hozzáállás jelenik meg, ami újabb felfedezéseinkkel együtt csodálatot ébreszt bennünk a természet és az univerzum iránt. Az olyan természeti jelenségek, mint a köd- és felhőképződés, az éjszakai égbolt vagy a holdfény, fontos kutatási területeknek számítanak a modern meteorológiában és asztrofizikában.

Az "óriási árny" és a "csöpp fényességet beborító" kifejezések a fény terjedésére és elnyelésére utalhatnak. Az utóbbi időben a fényterjedés és az optikai jelenségek területén is sok új felfedezés történt, például az optikai számítástechnika területén.

A versből kiolvashatóan az emberi érzékszervek és az emberi tapasztalatok játsszák a főszerepet. Az emberi érzékszervek és az emberi tapasztalatok megértése és vizsgálata is fontos szerepet játszik a modern természettudományban, amelyek segítségével a tudósok képesek megfigyelni és értelmezni a körülöttünk lévő világot.

Összességében, bár a vers nem tartalmaz túl sok konkrét utalást a legfrissebb természettudományos felfedezésekre, a természettudományos gondolkodásmóddal és a tudomány iránti áhítattal kapcsolatos témákat érinti, amik azonban mind a kutatások és felfedezések eredményeire épülnek.

A vers a magyar irodalom területén azon belül is a 20. századi lírai költészet körébe tartozik. Reményik Sándor a költői felfogásában a természet és az ember viszonyát, az emberi élet mélységeit és misztériumait kívánja megragadni.

A versben megjelenik a természet misztikuma, amely a líra egyik jellegzetes eleme. A köd és a holdvilág által teremtett atmoszféra és a költő leírása által megjelenő rejtelmesség a természet erejével való azonosulást jelképezi. Az Ünőkő, mint a vers címe is, az alakot és a természetet egyaránt jelképezi. Ezért az ünőkő magasabbrendű lény, aki mindent áthat és befolyásol.

A versben megjelenik a líra egyik alapvető motívuma, a vágyakozás és az áhítat. A költő leírja, hogy a királyt először holdvilágnál látta, és ráébred, hogy Ő az, aki mindent befolyásol és az élet mélységeiben is jelen van. Ezért a költő lemond a saját kicsinységéről és tisztelettel veszi le a kalapját. Ez a jelenet egyfajta megtisztelés, áhítat és csodálkozás jeleníti meg.

A versben érzékelhető az abszurditás és a groteszk elemek hangsúlyozása, ami Reményik Sándor költészetére jellemző. A király megjelenése olyan nagy és misztikus, hogy a versben megjelenő kalapos alak szinte kicsinylődik, és ezáltal abszurdnak hat az egész jelenet.

Az Ünőkő nemzetközi szépirodalmi kapcsolatai között megemlíthetőek a romantikus és a szimbolista irányzatok. A romantika jellegzetessége a természet legyőzhetetlen ereje és az emberi lélek mélységeinek megjelenítése. Ezt a motívumot a versben a király állandó jelenléte, befolyása és a természet misztériumának ábrázolása jelenti.

A szimbolizmusnak is jellemzője az absztrakció és a misztikus elemek hangsúlyozása. A versben a király és az Ünőkő jelentős szimbolikus szerepet kap, amelyek a misztikumot, a közvetítés lehetőségét és a félisteneket is jelképezik.

Összességében a vers a magyar irodalom kontextusában a 20. századi lírai költészet jellegzetes alkotása, amelyben a természet misztikumát, az emberi vágyakozást és az áhítatot hangsúlyozza. Nemzetközi szépirodalmi kapcsolatokat tekintve pedig a romantika és a szimbolizmus irányzataira mutatkozik hasonlóság a Természettel és az emberi lélek mélységeivel való foglalatosság terén.