"Melinda, drága szennyfoltos galamb,
Halott szerelmem mért riasztgatod?
És mért futsz Ottó, törpe nyomorék,
Féltésem holt dühét mért retteged?
Lófarkón hurcolt lobbanó Petur,
Mért görgetsz most is átok-hegyeket?
Mért árad ajkadról tengerdagályként
Tiborcz, - az örökkévaló panasz?
S mért leng felém - ó, nagy ellenfelem -
Gertrud, királynői ravatalod?
Zavargó, véres árnyak, - hagyjatok.
Küszöbömre mért tolakodtok föl?
Én titeket elfelejtettelek,
Régen betelt az én tragédiám,
A láng kihúnyt, a színnek vége van.
Mi dolgom van még nekem veletek?
Tragédiák, vihar-sorsok felett
Húnyt szemmel egy csillagot keresek.
Bánki méltóság, Bánki sértődés,
És Bánki bűn, és Bánki büntetés,
Kúsza kínok - hagy elszóródtatok...
Az a csillag... csak azt a csillagot. -
Nézzétek: Bánk bán zarándok-ruhában,
Mezítlen talpam alatt ég a rög:
A nyugvó nappal messze készülök.

Egy kicsi-kis leányka-csillagot
Láttam egyszer sok esztendő előtt,
Pozsony várából napnyugatra ment
A csillag-gyermek, s szent asszonnyá nőtt.
A fáma mint a rózsaillatot
Nevét országokon át lengeti,
Be jó volna a köntöse szegélyét
Ájtatos ajkkal megérinteni.
Idegen népek jóltevője lett,
Míg anyja itthon dúlt a magyaron...
Most anyja vére ég a kezemen - -
Mért mentél el, királykisasszonyom?
Szűz lelked egyetlen lehellete
Szétfújta volna a tragédiát, -
Vagy úgy kellett, hogy későn, s messziről
Szívjuk be lényed rózsaillatát?
Átok lett itthon a meráni vér,
És áldás lett az árpádházi ott.
Onnan kellett ránk visszasugározzál,
Hogy imádjunk, mint magyar csillagot.

Mindegy, - én most megyek, megyek feléd,
És viszem ezt a tépett sereget,
A teremtésben mind, mind vesztesek.
Betegek, bűnösök és nyomorultak:
A bosszúállók és a megbosszultak.
Megyünk, megyünk, s a zordon szín után
Mi békességet csak nálad lelünk,
Messze-szakadt szentünk, Erzsébetünk.
Tenálad vár a mindenható jóság,
A mindent feloldozó hatalom,
Tenálad várja Bánkot becsület,
Peturt szabadság, Ottót irgalom,
Tenálad fehérítik új ruháját
A bemocskolt köntösű Melindának,
Tenálad minden elbukottra várnak.
Anyád uralmát régen leszolgáltad,
Nálad lemosva szenny, törülve vér,
Tiborcznak mindennapra jut kenyér.

Megyünk, megyünk, feléd Erzsébetünk.
Boldog, ki leghamarább odaér."

1931 szeptember 22


Elemzések

A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, noha alapvetően irodalmi mű.

Az egyik kérdés, amely felmerülhet a természettudományos szempontból történő elemzés során, az, hogy a vers mennyiben kötődik a világegyetemről és az ember helyéről benne szóló legfrissebb felfedezésekhez.

A vers elején találkozhatunk olyan motívumokkal, mint a "csillag", "napnyugat", "csillag-gyermek". Ezek az elemek a természettudományos kutatásokra utalhatnak, amelyek a világegyetem és a csillagokkal kapcsolatosak. Ugyanakkor a versben az emberi sors és az emberi kapcsolatok is hangsúlyosak, amelyeket a természettudományos kutatások nem feltétlenül tudnak teljes mértékben megmagyarázni.

A versben szereplő karakterek, mint Bánk Bán, Melinda, Ottó, Petur, Tiborcz és Gertrud, alkalmazkodhatnak a modern tanulmányok és a természettudományos felfedezések által jól ismert pszichológiai, szociológiai és antropológiai elméletekhez is. Például a karakterek cselekedetei és viselkedése a viselkedéstudomány és a kognitív tudomány által vizsgált emberi motivációk, érzelmi reakciók és gondolkodási folyamatokkal is összefügghetnek.

A versben megjelenő "tragédiák" és "viha" motívumai szintén összefüggésbe hozhatók a pszichológia, pszichiátria és az érzelmi kutatások eredményeivel. A modern tudomány számos felfedezést tett az emberi érzelmi reakciókról és az érzelmi zavarokról, amelyek befolyásolhatják az egyén gondolkodását és viselkedését.

Ezért a vers a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozható, de nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományos kutatásokhoz és eredményekhez. Inkább az emberi tapasztalatról, érzésekről és kapcsolatokról szól, amelyeket a természettudományos kutatás ismeretei csak részben tudnak magyarázni.

Reményik Sándor Bánk Bán utolsó monológjában több teológiai szempont is felfedezhető. A verse elején a szerző számos karaktert sorol fel, akiket egy-egy negatív tulajdonsággal illeti. Ez a rész a bibliai bűnbeesést és az emberi természet bűnös volta megjelenítésére utalhat. Az alakok képviselhetik az emberi gyarlóságot és bűnt, amelyek azért jelennek meg, hogy szembesítsék a főszereplőt önmagával és tetteivel.

Ezt követően a költő az egy csillagot említi, amely szimbolikusan az öröklétet és az isteni jelenlétet képviselheti. Ez a csillag lehet a remény szimbóluma, amely Bánk Bán számára talán a megbocsátásra és a megnyugvásra utal. A csillagot ezért keresi a versekben, hogy megtalálja a lelki béke forrását a tragédiák és viharos sorsok közepette.

A vers következő részében a költő beszél egy kis gyermek csillagról, aki a népek megmentőjévé vált. Ez a rész összefüggésbe hozható a Bibliával és a Megváltóval. A csillag az eljövendő Messiás szimbóluma lehet, aki megközelíthetetlen távolból jött és megváltást hozott a világnak.

Ezután a költő Bánk Bánt beszélve megy feléje. Ez a rész a patrisztika szemszögéből is értelmezhető, amikor az ember Istenhez tartozik és ölelésére vár. Bánk Bán és a társai karakterei az emberi gyarlóságot és bűnt képviselik, míg Erzsébet az isteni irgalmat és megbocsátást. Ez egyfajta megtérésre és Istenhez való visszatérésre utalhat.

Még egy érdekes aspektus a versben az, hogy a költő azt mondja: "Tenálad minden elbukottra várnak". Ez a skolasztika nézőpontját idézheti fel, amely szerint az emberi lények elbuknak a bűnben és hibákban, de Isten mindig várja őket és készen áll a megbocsátásra és a megváltásra. Ez a mondat a bibliatudományból is táplálkozhat, ahol a bűnösök és elveszettek megkereséséről és megmentéséről van szó.

Összességében Reményik Sándor Bánk Bán utolsó monológja mély teológiai értelmeket hordoz magában. A verse a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira reflektál, és a bűn és az Istenhez való visszatérés témáját dolgozza fel.

Reményik Sándor "Bánk Bán utolsó monológja" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva, számos összefüggésre lehetünk figyelmesek mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A versben megjelenő tragikus hangulat és a szereplők szenvedése a romantikus irodalomra jellemző. A versben megjelenő halott szerelmes, Ottó törpe nyomorék, Lófarkón hurcolt Petur és a zavargó, véres árnyak mind olyan karakterek, akik a szenvedésüket és büntetésüket hordozzák. Ez a romantikus hagyományhoz kapcsolódik, ahol a szenvedélyes érzelmek és a tragikus sorsok alapvető témái jelennek meg.

A versben említett Melinda és Gertrud az irodalomban gyakran visszatérő női archetípusok. Melinda, a "szennyfoltos galamb" azzal a képességgel rendelkezik, hogy a tragédiát rója Bánk Bánra, míg Gertrud, a "királynői ravatal" személyisége és megjelenése a hatalom és az erőszak szimbólumává válik. Mindkét női karakter a női szenvedés és erőteljes hatásuk miatt emlékezetes figurák a versekben.

A vers másik fontos elemének tekinthető a csillag motívuma. A versben megjelenő csillag egy gyermekkori emléket idéz, amelynek elbukása és elvesztése jelképezi a szenvedést és veszteséget. A csillag motívuma az irodalomban gyakran jelenti az állandóságot, a reményt és a spirituális utat. A csillag fontosságát és különlegességét a versben megjelenő személyek vágya is megerősíti, hiszen mindannyian a csillag után kutatnak.

A versben megjelenő Bánk Bán karaktere összekapcsolható a magyar irodalom Bánk Bán című drámájával. A tragédia főszereplője, aki ártatlanul válik a sors és a politikai intrikák áldozatává. A vers monológja is a szenvedéséről és elvesztett küzdelmeiről szól. Ez a kapcsolat erősíti az alkotásban megjelenő tragikus és politikai témákat.

Reményik Sándor verseiben azonban nem csak magyar, hanem nemzetközi lírai hatásokat is megtalálhatunk. A romantikus és tragikus hangulat mellett a versben nyomokban felfedezhetőek a szimbolizmus jellemzői. A csillag motívuma és a női archetípusok mellett Reményik szimbolikus képekkel és erős érzelmekkel dolgozik, ami a szimbolista líra jegyeinek megfelel.

Összességében Reményik Sándor "Bánk Bán utolsó monológja" című versét irodalomtudományi szempontból figyelembe véve, számos kapcsolatot találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A romantikus, tragikus és szimbolista elemek, valamint a karakterek és motívumok választása mind hozzájárulnak a versek erőteljes költői kifejezéséhez és az olvasókban keltett hatáshoz.