Engem haj, nem csábít a fölszín,
Hol a sugarak táncot járnak
S fürödnek éjenkint a csillagok:
Reszkető, halvány ezüst-árnyak,
Hol parti homok nimfák léptét őrzi,
Hol a színek játéka foly
S lengő vitorlák alatt nyüzsg az élet:
Megannyi úszó hajó-hangyaboly.

Engem a mélybe készt egy balga vágy,
A mélybe vonz egy őrült akarat,
Kutatni az őshínár rémeit,
Gyöngyöt, korallt, elsüllyedt aranyat,
Nézni föl a víz sötét oszlopára,
Melynek mélyét szél be nem lengi,
Hallgatni önnön szívem halk verését
S állni, hol nem állott még senki.

S elgondolni: ha itt pusztulnék most!
Ha elszakadna a vékony fonál,
A felvilággal ami összeköt...
Láttátok már, a buborék hogy száll?...
Az álmok titkos tengerfeneke
Őrizné a kihamvadt tüzeket,
S követül csak egy sóhaj szállna fel:
Az életnek utolsó üzenet!


Elemzések

A vers természettudományos szempontból többek között a következő témákra és felfedezésekre utal:

1. Földrajz és tengerszint alatti világ: A versben a költő kifejezi vonzódását a mélységek iránt, utazásra vágyik az óceán mélyére. A tengerszint alatti világban kincset keres, mint például a gyöngyöt, korallt és elsüllyedt aranyat. Ezt a vágyat tudományosan az óceánok felfedezése, a tengerszint alatti élet és a tengerek természeti erőforrásainak kihasználása hatja át.

2. Az óceánok titokzatos mélysége: A versben leírt sötét oszlop, amelynek mélyét a szél nem lengi be, az óceánok mélységeire, az ottani nyugalomra és csendre utal. Az alig kutatott és feltárt mélységű óceáni területek ma a kutatók figyelmének középpontjában állnak.

3. Természetvédelem és a természeti kincsek védelme: A versben szereplő "vékony fonál", amely az embert a felvilággal köti össze, arra a vékonyságra hívja fel a figyelmet, amellyel a természeti kincsek, például korallzátonyok vagy tengeri élőhelyek kapcsolódnak az emberhez. A költő itt ismeretlenül elhunyt emberekre utal, akik miatt a természet is érintetlenül maradhasson.

4. Az élet és az evolúció: A versben a költő az életnek az utolsó üzenetét említi, ez pedig az élet és az evolúció hosszú történetére utalhat. Az élet, mint minden életforma összetett rendszer, sok évmilliónyi evolúciós folyamat eredménye, és az emberi tudomány sok területén még mindig aktív felfedezés alatt áll.

Összességében a vers kifejezi a költő vágyát a természet és a természettudomány iránt. Leképezi a kutatók ma is folytatott munkáját, amely a természeti erőforrások feltárásából, az óceánok mélységeinek felfedezéséből és a természetvédelem fontosságából meríti az inspirációt.

A vers teológiai szempontból a mélységet és a felszínt hasonlítja össze, valamint bemutatja az ember vágyát a mély kapcsolat keresésére az isteni valósággal.

A bibliatudomány nézőpontjából a vers a teremtést és az isteni jelenlétet idézi fel. A víz, a csillagok és a természeti elemek a teremtés művészetét és a természet isteni kegyeit jelképezik. Az őshínár rémeinek kutatása arra utal, hogy az ember kíváncsisága hajtja a világ megismerésére, és a mélységben rejlő titkok felfedezésére törekszik.

A patrisztika szempontjából a vers az isteni mélységbe való leszállást és a lelkünk üdvösségéért való küzdelmet idézi fel. Az emberi vágyak sokasága között az isteni vonzódás és az önmegtagadás kerül előtérbe. Az emberi szív, ami Istenkel való kapcsolatunk központja, ott dobog és várakozik arra, hogy elmerüljön a végtelen isteni mélységben.

A skolasztika szempontjából a vers a természeti elemek és az emberi vágyak metafizikai vonatkozásait hangsúlyozza. A buborék szállása a vers végén a múlandóságot és az elmúlást jelenti, miközben az álmok titkos tengerfeneke az örök élet és az isteni jelenlét lehetőségét hordozza magában. Ezen a nézőponton keresztül az ember vágya a mélységek felfedezésére és a valódi értékek megismerésére kerül előtérbe.

Más szempontok szerint is interpretálható a vers, például a mélybe való leszállás lehet szimbóluma a megtisztulásnak vagy a személyes fejlődésnek. Az emberi vágyak és az elmúlás felidézése pedig az élet értelmének és múlandóságának kutatására utalhat.

Az összefoglalásban kiemelhetjük, hogy a vers teológiai szempontból bemutatja az emberi vágyat a mélységbe való leszállásra és az isteni valóság megismerésére. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektívái mind értékesek, hogy megértésünket gazdagítsák, és hogy elmélyítsék a vers üzenetét.

A vers címe "Búvár", ami egyből utal a vízi élményekre, a mélybe vonzódásra. A vers első részében a költő megemlíti, hogy nem csábítja a fölszín, ahol a sugarak járnak, ahol a csillagok fürödnek. Ez a vonzódás nincs jelen a költő érzésében, inkább a mélységet és annak rejtélyeit keresi.

A második részben a költőt egy "balga vágy" hajtja a mélybe. Az akarat, az ösztönzés ebben az esetben őrületté válik, ami arra sarkallja, hogy kutassa az őshínár rémeit, gyöngyöket, korallt és elsüllyedt aranyat találjon. Emellett az élményt, ahogy a víz sötét oszlopára néz és áll olyan helyen, ahol még senki sem állt, egyedülállónak és különlegesnek érzi.

A vers utolsó részében még élesebben látszik a költő vonzódása a mélységhez. Megjegyzi, hogy ha itt pusztulna, a vékony fonál elszakadna és örökre a mélységben ragadna. Az álmok titkos tengerfenekén végső üzenetét hagyná csak hátra.

Az alábbiakban bemutatom a vers összefüggéseit mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban:

1. A vízi és mélytengeri motívumok: A víz, a mélység és az azokban rejlő titkok széles körben használt motívumok a világirodalomban. Például Edgar Allan Poe szerelmes verseiben és kísérteties történeteiben gyakran szerepel a víz és a tenger. Ugyancsak számtalan műben találkozhatunk a mélytengeri világ felfedezésével, legyen szó Jules Verne kapitányáról vagy H. P. Lovecraft horrorregényeiről.

2. A rezignált vonzódás Irás és a halál között: A költő mélybe vonzódó vágya, hogy kutassa az őshínár rémeit és álljon olyan helyen, ahol még senki sem állt, a spirituális vonzódás egy formája. Ez az önfeladás és kilépés az ismert világból olyan filozófusok és költők munkáiban is megjelenik, mint Friedrich Nietzsche és Arthur Rimbaud. Racionalitásuk elutasítása, a hagyományos életformáktól való eltávolodás és a halál felé való haladás mind itt felfedezhető.

3. A lírai én magányossága: A költő ebben a versben kiemeli egyedüllétét, ahogy a mélyben áll és a víz sötét oszlopára tekint. A magányosságra való összpontosítás, a külső világtól történő elszigetelődés és az egyedüllét érzése számos költő munkájában megtalálható, mint például Emily Dickinson vagy Samuel Taylor Coleridge verseiben.

4. Az elmúlás és az üzenet: A versben megjegyzi, hogy ha itt pusztulna, egyedül egy sóhaj szállna fel, az élet utolsó üzenete. Az elmúlás és az utolsó üzenet fogalma gyakran megjelenik a lírai művekben, például William Shakespeare Hamletjében vagy John Keats költeményeiben.

Ezen összefüggések mindegyike hozzájárul a vers gazdag jelentésének és értelmezésének megértéséhez az irodalomtudomány minden területén, mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalomban.