Keresés:

Reményik Sándor

Csigadomb

Kicsiny halom volt, - körülötte nőtt,
Vadul burjánzott az árva-csalán.
Elemi iskolás fantáziámban
A Lomniczi-csúcs lehetett talán.
A kolozsvári öreg Lövöldében
Zajlottak akkor víg majálisok,
A Csigadomb oldalt s félre esett,
Magánya húzott és hívogatott.
A nyüzsgő gyerekhadat el-elhagytam
S a gonddal gyomlált játszó-tereket,
Hogy a giz-gazos kis ösvényre lépjek,
A "hágóra", mely oda vezetett.
A kicsi dombról nem nyílt nagy kilátás,
De gyermek voltam, és a gyermek lát
Többet is, mást is, mint eső után
Lomhán szerteszét kúszó sok csigát.
A vadbozót közt jó volt tévelyegni,
Gyüjteni üres csigaházakat,
S a lakatlan, gazdátlan házikókba
Beleálmodni úrnak - magamat.
Gyerekkorom alvó lapályai:
Holdfényben úszó sejtések felett
Az a kicsi halom: a Csigadomb
Állt és jelentett örök hegyeket.

Az idő szállt, - a Csigadomb maradt,
Én összeforrtam, s egy lettem vele,
Én lettem ő, amikor elenyészett
A Lövöldével nyoma és neve.

Oldalt estem és félre estem én is,
Giz-gaz burjánzott rajtam és csalán,
Az ösvényt hozzám mégis megtalálták
Csigahéjt gyüjtő gyermekek talán.
Kis halom voltam, kis halom vagyok,
Nem is mutattam volna egyebet,
De megrendült a lomha föld alattam
S egyszercsak körülvettek a hegyek.
Kicsi halmokból roppant hegyek nőttek,
Az óra történelmet mutatott,
És Isten szép, nagy, kegyetlen kegyelme
Nekem mind hegy-barátokat adott.
Hegy-barátokat itt is, - meg amott is,
A mindennap héroszai közül, -
Istenem, mit tehet a Csigadomb,
Ha hegyek gyűrűje fogja körül?
Megpróbáltam hozzájok nőni fel,
Vagy legalább játszani Lomniczot,
S beleragyogni a váró világba
Valami ködös, szent káprázatot.
Nőni nem bírtam, nőni mégis kellett,
Köd- s felleg-ormot tornyoztam magamra,
A köd-káprázat aztán szétszakadt,
S én búsan eszméltem a - Csigadombra.

Istenem, tudom: kis halom vagyok,
Köröttem köd, káprázat szétszakadt.
Én nem nőhetek versenyt a hegyekkel, -
Csak köszönöm Neked a csúcsokat.

1931 május 12
Írd meg a véleményed Reményik Sándor Csigadomb című verséről!
Reményik Sándor további versei: