Én ittam borát már a hatalomnak,
Amit a lélek ad.
Élveztem magamat
Hegyen, tömeg felett.
A rámszegezett izzó szemeket
Láttam.
Láttam a népet megremegni láztól,
S várni, hogy lelkem bús csipkebokrából
Mikor csap ki a láng?

Tapsolt, zúgott az emberáradat, -
S én hálátlan, ezalatt felfedeztem
Egyetlen arcot, mely hideg maradt.