A vers természettudományos szempontból vizsgálva több olyan elemet is találhatunk, amelyek a mai természettudomány friss felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók.
Az első négy sorban a következők találhatók: "Egy fecske nem tavasz, egy fűszál nem mező, egy vízcsepp nem patak, egy sír nem temető." Ezek az állítások azzal kapcsolatban vannak, hogy egyetlen szereplő vagy tárgy nem egy komplett jelenséget vagy helyzetet jelent. Ezek a kijelentések kapcsolódhatnak például a rendszerek és a hálózatok természettudományos vizsgálatához. Ma már ismerjük a sok összetevőből és kapcsolódásból álló komplex rendszereket, amelyek nélkül nehéz lenne megérteni és magyarázni a természeti folyamatokat. A fecske a tavasz egyik jele, de nem egyedülállóan képviseli azt. Ugyanez igaz a fűszálra és a mezőre, a vízcseppre és a patakra, valamint a sírra és a temetőre is.
A következő részben a sír leírása található: "Hervadt aranyerdőn, mindszentek estején, ilyen szomszédtalan, büszke sírt leltem én." Az aranyerdő, amely már hervadt, az évszakok, a termesztő talaja és a növények biológiai ciklusára utalhat, amelyek a természeti rendszerek és az élő organizmusok működésének fontos elemei. A "büszke sír" kifejezés a sírhoz kapcsolódik, amely a halottak testét befogadja és újrahasznosítja az összetevőit a természet számára.
A következő sorokban ugyanez a sír további jellemzése következik: "Fölötte kő állott, rejtelmes felirat: 'Lángod ki fújta el? Vajjon nem te magad?'". A rejtelmes felirat és a "lángod ki fújta el?" utalhat az emberi tevékenységekre, mint például a tűz használatára és az energiafogyasztásra. A természettudomány a tűz kémiai és fizikai jelenségeit használja a világ megértésére és kihasználására.
A következő sorokban a sír környezetének leírása található: "Messziről a havas - Örök panoráma - széllel söpörgette, avart takart rája." Ebben a részben a sír és a környezet közötti kapcsolatról van szó, ahol a sírt a természet által nyújtott anyagok és folyamatok takarják be, mint pl. a hó és az erdői avartakaró. Ez egy példa arra, ahogy a természetben a környezet és az ökoszisztéma kölcsönhatásban vannak egymással és folyamatosan változnak egymás befolyásolása által.
A következő sorokban a város és a temető távolságának említése található: "Messze volt a város, messze a temető. Volt e vad magányban, volt tragikus erő." Ez a sor arra utalhat, hogy a természet és az ember által létrehozott környezet közötti távolság és kapcsolat. Az emberek gyakran településeken élnek és városokat alakítanak ki, amelyek sokszor távol vannak a természettől és a természeti területektől. Az itt megjelenő "vad magány" és "tragikus erő" kifejezés erre az ellentétre utalhat.
A következő sorokban a sír egyedülállóságát és elszigeteltségét írják le: "Egyedül élhetett, egyedül halhatott, parolát másnak a halálban sem adott." Ez a sor arra utalhat, hogy minden ember egyedülálló és független a halál pillanatában is. Az emberi test és az élet megszűnése összekapcsolható az élettani és az orvostudományi kutatásokkal.
Az utolsó sorokban a sír és az életciklus mögötti örök látvány és kapcsolat leírása található: "Erdőszéli tölgyek levele hull rája. Szemközt a havas áll - Örök panoráma." Ez a rész arra utal, hogy a természet és a természeti jelenségek folyamatosan változnak, csakúgy, mint az élet és a halál ciklusai. Az erdőszéli tölgyek levelei a természeti változásokra, az évszakokra és a biológiai folyamatokra utalnak. A "szemközt a havas áll" utalhat a távoli jövőre és az örök látványra, ami a Föld és a természet folyamatosan változó és ugyanakkor állandó képét jelenti.