Keresés:

Reményik Sándor

Egyhangú dallam - s talán mégis új

Zeng az erdő
- Bár kopár s lombtalan -
Zeng az erdő.
A cinke -
Mi mindent rejt egyhangú dallama:
Hóvirág csenget,
Somvirág sárgáll
S ibolya kékell benne,
Ibolya -
A cinke
Színeket rejtő szürke dallama
Most köszöni és így köszöni meg
Mindenkinek,
Hogy él,
Hogy irgalomból, kegyelemből,
Ingyen kapott szeretet-eledelből
Kibírta a telet.

S zengek most én is.
Kopáran bár, és lombtalanul még:
Utánozom a cinke énekét.
S hangomban mintha -
Pedig milyen egyhangú dallama -
Oly különösen, mint még tán soha -
Sírokról lopva bár,
És oda visszalopva -:
Hóvirág csengne,
Somvirág sárgállna,
S ibolya kéklenék,
Ibolya...

Budapest, Hűvösvölgy, 1933 március 10
Írd meg a véleményed Reményik Sándor Egyhangú dallam - s talán mégis új című verséről!
Reményik Sándor további versei: