Reményik Sándor "Én a szívemet..." című versében több teológiai szempontból is értelmezhető elem található. A vers első néhány sora arra utal, hogy a szerelem szétszakítja a költő szívét, tehát pusztító erővel hat rá. Azonban Reményik abban reménykedett, hogy a szeretetnek ilyen formája nem szenved csorbát, vagyis érintetlenül megmarad, akár darabokra is szakadt állapotban.
Ez a nézőpont a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika teológiájával is összefüggésbe hozható. Az Ószövetségben és az Újszövetségben is találunk példákat arra, hogy az Isten szeretetének ereje és hatalma nem csorbul meg, még ha az emberi szíve is darabokra szakad. A szeretet erejéből újjászületik és egész lesz a szív.
A patrisztikus teológia jelentős hangsúlyt fektet az emberi lélek megújulására és arra, hogy az ember kapcsolatba kerüljön Isten szeretetével. A költő abban bízik, hogy minden szív darabja új egésszé válik, és aki szeret, az erre készen áll. Ez kapcsolódik a szív megtérésével és megújulásával kapcsolatos bibliai tanításokhoz.
A skolasztika teológiája a racionalitásra és a logikára helyezi a hangsúlyt. Reményik versében arra utal, hogy a szétforgácsolt szerelem erőtelen és nem hozza meg a várt eredményeket. Ez arra utal, hogy a világi szeretet, amelyet az ember ad és kap, cserében csak rongyokat kap helyette. Ez a gondolat a skolasztika teológiájával összhangban van, amely arra ösztönöz, hogy az ember inkább az isteni szeretet felé forduljon, mert az hoz igazi áldásokat és teljes boldogságot.
Egy másik lehetőség, hogy a versben a középkori keresztény szentek által képviselt aszkétikus és szigorú életmódhoz való viszony is felmerülhet. A költő azt akarja elérni, hogy mindenkihez hasonló legyen, emberfeletti nagy szív kell ehhez. Ez arra utal, hogy az egyformának lenni mindenkihez eléréséhez az embernek le kell mondania a személyes boldogságáról és szükségleteiről, és az önzetlenség és odaadás útját kell választania. Ez kapcsolódik az aszkézis és a szentek példájához, akik egész életüket az Istennel való unióra és mások megsegítésére szentelték.
Röviden összefoglalva, Reményik Sándor "Én a szívemet..." című versében a szerelem és a szív misztériuma kerül bemutatásra teológiai szempontból. A versben megtalálható elemek kapcsolódnak a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaihoz, illetve aszkétikus és szentek által képviselt életmódhoz is.