"Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, - utolértek bűneim,
amelyeket végig sem nézhetek, - számosabbak
a fejem hajszálainál, - és a
szívem is elhagyott engem."
                                       Zsoltárok könyve 40. 13

Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyobb nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.

Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.

Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.

Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy símogató szót,
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.

Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.

Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: "Ezerannyit adjon..." -
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!

És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül - szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.

Mert bajok vettek engemet körül,
És a bajoknak szere-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.

Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet?
Hozzátok vissza az én szívemet, -
Szeretni akarok.


Elemzések

A vers teológiai szempontból az emberi lélek elhagyatottságát és Isten iránti vágyakozást mutatja be. Az alábbiakban a vers összefüggéseire hívom fel a figyelmet a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjából:

1. Bibliatudomány: Az idézett Zsoltárok könyvének 40.13. verse kulcsfontosságú a vers értelmezésében. Ez a Zsoltár Dávid által íródott, és bűnét, valamint a nehézségeket kifejező imádság. A versben feltűnik a bűn, a bajok és a szív elhagyatása, ami összhangban van a Zsoltárok könyvének üzenetével, miszerint a bűnök következményei miatt az ember elhagyatottá válhat.

2. Patrisztika: A patrisztikus írók, mint Augustinus vagy Aquinói Tamás, hangsúlyozták a bűn emberi lényegre gyakorolt hatását és annak következményeit. A versben megjelenő bűntudat és bűneim utolérése utalhat Augustinus vallomására, hogy az emberi lélek csak Isten által válik boldoggá és elhagyatottsága csak saját bűneiből fakadhat.

3. Skolasztika: A skolasztikus filozófia hangsúlyozza az ember intellektuális képességeit és a racionalitást. A versben megjelenő szívtelenség és hidegség olyan helyzeteket mutathat be, amikor az ember intellektuális képességei túlsúlyba kerülnek az érzelmekkel szemben és a szív megkövül. Ez a skolasztikus nézőponttal összhangban áll, miszerint az értelem elsőséget élvez az érzelmekkel szemben.

Más ötletként pedig a vers emberi szenvedésről és elhagyatottságról szól. Az ember szíve, ami a szeretet, kapcsolódás és érzelmek központjának tekinthető, elhagyja őt, így az elszigeteltség érzését fokozza. Ez az érzés általános emberi tapasztalat és felveti a kérdést, hogy hol találhatjuk meg a tartós boldogságot és a szívünk igazi otthonát.

A vers elején a költő egy idézetet tesz a Zsoltárok könyvéből, amelyben a szerző panaszkodik arra, hogy a bajok és a bűnei miatt a szíve is elhagyta. Ezután a költő saját szavai következnek, amelyekben kifejezi, hogy a szív hiánya a legnagyobb bűn, a legszörnyűbb büntetés és a legnagyobb nyomorúság számára.

A vers második részében a költő leírja az állapotát, amiben egyedül ül a puszta-homok közepén. Az idő múlásával elvesztette a szívét, és mostanában tudja, hogy hová lett. A szív elvesztése miatt nem képes énekelni vagy szeretni másokat. Hiányzik neki a szív, hogy érezze és közvetítse az érzéseit.

A költő azt is megemlíti, hogy néha szeretné valaki közelében érezni magát, de a két karja visszahull és nem képes ölelésre vagy szeretetre. Úgy érzi, hogy hiányzik belőle a szív és csak pénzzel képes segíteni másokon.

Az utolsó részben a költő imádkozik, hogy visszakapja a szívét és képes legyen újra szeretni. Elmondja, hogy a bajok és bűnei övezik, és a bűnei beláthatatlanok. Hiányzik neki a szíve, amely elhagyta. Visszasírja a szívét és kéri, hogy hozzák vissza, hogy újra tudjon szeretni.

A vers általános témája a szív hiánya és a szeretet hiánya. A költő fájdalmát és elszigeteltségét kifejezi, amit a szív hiánya okoz. A versben a költő a vallásra és az imára támaszkodik, hogy segítsen megtalálni a szívét és újra szeretni tudjon.

A vers magyar irodalomtörténetben a szimbolizmus és a modernizmus hatásait mutatja, amelyek a 20. század elején jelentek meg. Az intenzív érzelmek és a vallásos motívumok ebből a korszakból származnak. Nemzetközi szépirodalomban a vers hasonlóságot mutathat a lírai kifejezésekkel és az érzelmi intenzitással az angol romantikus költészettel.

A vers természettudományos szempontból elemezve különböző aspektusokkal kapcsolatban érhető el összefüggés a legfrissebb felfedezésekkel.

Az első sorban az áll, hogy ez a legnagyobb bűn. Természettudományilag nézve a bűn egy pszichológiai vagy szociológiai fogalom, ami az emberi viselkedésre vonatkozik, és nincs közvetlen összefüggésben a természettel. Azonban, ha a bűnt azzal hozzuk összefüggésbe, hogy az emberi tevékenység káros hatással lehet a természetre, akkor kapcsolatot találhatunk a felfedezésekkel, mint például az éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése vagy a szennyezés.

A versben említett "vándormadarak" szó is kapcsolódhat a természettudományhoz. A madarak migrációs viselkedése régóta kutatott terület a biológia és az ökológia számára. A modern technológiáknak köszönhetően azonosították azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a madarak számára, hogy tájékozódjanak és elmúljanak az évszakok és a táplálkozási szükségletek változása miatt.

A versben említett "szívem is elhagyott engem" kifejezés pszichológiai és érzelmi értelemben kívánja értelmezni az elhagyottságot. Az érzelmek és az emberi viselkedés kutatása a pszichológia területébe tartozik, és számos legfrissebb felfedezést tartalmaz, amelyek a neurobiológiai és a kognitív pszichológia területén történtek. Például a kutatások rámutattak arra, hogy az érzelmeknek biokémiai alapjai vannak, és az emberi viselkedést befolyásolják.

A versben megemlített "hátha reám bocsátja harmatát, és kinyílik a kőből egy virág" rész is összefüggésbe hozható a természettudományokkal, különösen a botanikával. A növények növekedési folyamatai és az ökoszisztéma szerepe kutatási területek, és számos felfedezés történt a növények kemény környezeti feltételek közötti túlélésének mechanizmusairól. Ezek a kutatások segíthetnek megérteni, hogy hogyan növekedhet virág a kőből vagy más extrém környezeti feltételek között.

Végül, a versben említett "ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok, gyilkos órák, rabló pillanatok, suhanó szárnyú nagy sors-madarak" rész is tartalmaz természeti elemeket és viselkedési jelenségeket, amelyek kutatása a legfrissebb felfedezésekhez vezethet. A szezonális változások, az időjárási jelenségek és a természeti katasztrófák tanulmányozása fontos területei a meteorológiai és a geológiai kutatásoknak, amelyek a természeti világ jellemzőit, mint például a klímaváltozást vagy az ismétlődő mintákat tanulmányozzák.

Összességében a vers természettudományos szempontból érdekes összefüggéseket és kapcsolatokat mutathat a természet kutatásának legújabb eredményeivel a bűnökről, az érzelmekről és a természeti jelenségekről. Ezek az összefüggések segíthetnek egy új perspektíva felvetésében a vers értelmezésében és a természeti világ és az emberi élmények közötti kapcsolatok megértésében.