Sötét anyag: ím lebírkóztalak,
Kavargó, vak tömeg: urad vagyok,
A ködbeszédült völgyfenék fölött,
Az ormokon új hajnalfény ragyog;
Vajúdott a föld forró, lágy öle
S a tiszta, kemény kristály lettem én,
Álmodtak vizirózsát ős-tavak
S lettem virág az alkotó kezén;
A szenvedések kohója kitárult,
Zúgott az olvadt arany, mint a láva,
Levált a tűzben vér, por, szenny, salak,
S születtem én a megviselt világra.
Volt fájdalomdúlt összevisszaság,
Mibe a tehetlen vágy belehal,
Hangok elbírhatatlan chaosa -
Míg megcsendültem én, az első dal.
A sivár élet: uszályhordozóm
Imádattal hull köntösöm elébe,
A kuszaságban én vagyok a rend,
A zord márványban angyaloknak képe.
Lettem. Vagyok királyi üzenet
A Földnek. Kínok, kereszthordozások,
Torz, szürke árnyak, hitvány törpeségek
Belőlem nyernek új világosságot.

Sötét anyag: ím lebirkóztalak,
Belőled lettem: ám urad vagyok,
A ködbeszédült völgyfenék fölött
Az ormokon - az én fényem ragyog.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból elemezve a legfrissebb felfedezésekhez kapcsolható témákra utalhat.

Az első, legnyilvánvalóbb kapcsolódási pont a "sötét anyag" kifejezés. A sötét anyag jelenlegi kozmológiai elméletek szerint az univerzum tömegének nagy részét teszi ki, bár pontos természete még mindig ismeretlen. Ez a felfedezés a modern asztrofizika egyik legfontosabb kutatási területévé vált.

A következő részek a Föld kialakulására és az ásványi anyagokra utalnak. A "vajúdott a föld forró, lágy öle" rész arra utal, hogy a Föld kialakulása során a hétszeres kifejezések szerint forró, lágy anyagból alakult ki. Az "alkotó kezén" való virágként való megjelenés pedig az evolúciós folyamatot és a biológiai diversitást idézi.

A "szenvedések kohója" és az "olvadt arany, vér, por, szenny, salak" részek pedig a geológiai folyamatokra utalnak. A vulkáni tevékenység, az arany és más értékes ásványok képződése, valamint az anyagok átalakulása a geológia által tanulmányozott területek.

A vers második része, amelyben a sötét anyagot úgy írják le, mint uralkodót, további kapcsolódási pontokat hozhat a modern kozmológiához. A sötét anyag fenyegető, de mégis fényt sugárzó tulajdonsága az univerzum sötét anyagának rejtélyeire utalhat.

Természetesen a költőt, Reményik Sándort is meg lehet tisztelni a természettudománnyal való kapcsolatáért és a természeti jelenségek mély megértéséért, amit a versben megjelenített. A vers tehát nemcsak a legfrissebb természettudományos felfedezésekkel kapcsolódhat össze, hanem a természettudomány és a művészet közötti átfedések megmutatásával is érdekes lehet.

A vers Reményik Sándortól származik, és a "Forma" címet viseli. A vers kifejezi a sötét anyagból való születés és felemelkedés folyamatát, amely során a szenvedés és a káosz megtisztul és formát ölt. A versben megjelenik a téma a világ teremtéséről és az alkotói folyamatról.

A versben megfigyelhető a tradicionális versforma és rímelés használata, ami jellemző a magyar irodalomra. Reményik Sándor az egymást követő szakaszokban ismétli azonos sorokat és rímeket, ami megadja a vers egységes ritmusát és struktúráját.

A versben megjelenik a természeti elemek és a világosság sora, amelyek a magyar szépirodalomban gyakori motívumok. Az alkotás során a szenvedés, a kohóban való tisztulás és a megújulás témája is gyakran visszatér a magyar irodalomban.

A versben megjelenő szimbólumok, mint a sötét anyag, a vak tömeg, a tiszta, kemény kristály, a vízirózsa, az arany és az árnyak, szintén gyakoriak a nemzetközi irodalomban. Ezeken keresztül az emberi tapasztalat és az érzelmek általánosabb témái jelennek meg.

A versben megfigyelhető a kontraszt és az ellentét használata is, mint például a sötét anyag és a tiszta kristály, a kuszaság és a rend, a szenvedés és a világosság. Ezek a kontrasztok a magyar és a nemzetközi irodalomban is gyakran használt eszközök a költői kifejezésben.

A versben jelen van a visszatérő motívumok és az ismétlődő sorok használata is, amelyek az eposzi hagyományokra utalnak. A vers többször hangsúlyozza a tiszta forma, a rend és az alkotói folyamat fontosságát.

Összességében, a vers többféle irodalmi és költői elemet tartalmaz, amelyek mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomhoz kapcsolódhatnak. A vers formálása, a motívumok és szimbólumok használata, valamint a kontrasztok és az ismétlődő sorok mind hozzájárulnak a vers irodalomtörténeti jelentőségéhez.

A vers a teológiát megszólítva vagy alkalmazva kifejezi a teremtő Isten hatalmát és az ő szerepét a világ teremtésében és fenntartásában. A versben a sötét anyag jelenik meg, amely a pontosan meghatározhatatlan és megismerhetetlen tömeget szimbolizálja. Ezt a sötét anyagot az isteni hatalom legyőzi és urává teszi („í lebírkóztalak, Kavargó, vak tömeg: urad vagyok”).

A bibliatudomány szempontjából nézve a vers megidézi a Teremtés könyvének szimbolikus jelentőségét. A sötét anyag az őskaoszt jelképezi, amelyből Isten a teremtéssel és az alkotással rendet és szépséget teremt. Az alkotás folyamata során a földből („föld forró, lágy öle”) Isten létrehozza a kristályt, a csodálatos természeti képződményeket („tiszta, kemény kristály”) és a szépséges virágokat („vizirózsa”, „virág az alkotó kezén”). Az isteni hatalom kifejeződése a teremtéssel és az alkotással a bibliatudományban nemcsak a Teremtés könyvében található meg, hanem az egész Bibliában, ahol Isten erejét és jelenlétét az alkotás szépsége és rendje kifejezi.

A patrisztika szempontjából a vers kifejezi az Istennek tulajdonított hatalmat és teremtő erejét. A patrisztikus gondolkodók hangsúlyozták Isten méltóságát és istenségét, valamint a világ és az ember Isten képének és hasonlatosságának fontosságát. A versben az isteni hatalom megnyilvánul az emberi nyomorúság és szenvedés közepette, amikor az ember képes felismerni és átélni a teremtő Isten jelenlétét és cselekvését. A vers megmutatja, hogy az isteni hatalom és teremtő képesség nemcsak a szépséget és rendet teremti, hanem képes megszületni a szenvedésből és a nehézségekből is („születtem én a megviselt világra”).

A skolasztika szempontjából a vers kifejezi a kozmológiai és teológiai gondolkodás tudományos és érvelő megközelítését. A versben a sötét anyag és az isteni hatalom közötti ellentét és harc kifejezi az isteni rend és a világ kaotikussága közötti ellentétet. A skolasztikus gondolkodásmód arra törekedett, hogy racionális és érvekkel alátámasztott magyarázatot adjon a világban tapasztalható jelenségekre és az isteni rendszerre. Ezért a versben az isteni hatalom azonkívül, hogy legyőzi a sötét anyagot és teremt, a rend megteremtőjeként is megjelenik („a kuszaságban én vagyok a rend”).

Összességében a vers teológiai szempontból kifejezi az isteni hatalom és teremtő képesség megnyilvánulását. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira reflektálva az isteni rend, az alkotás és a világ fenntartása egyaránt hangsúlyossá válik. Emellett a versben a szenvedés és nyomorúság közepette az isteni kegyelem és gyógyítás lehetősége is megjelenik.