Keresés:

Reményik Sándor

Glória

Mint keskeny fénysarló, a holdnegyed
Megáll most sok-sok temető felett.

A névtelenség fedte sírokat
Simítva, fénybetűket irogat.

Fényjeleket egymástól egy araszra,
Fejfára, fűre, zörrenő harasztra.

Fényhimnuszt ír, akiknek nem jutott
Se nagyezüst, se babér, se dalok.

Kik dalolatlan pihennek a sírba
És nincs a keresztjökre mi sem írva.

Mint keskeny fénysarló, a holdnegyed
Megáll most sok-sok temető felett.

Engeszteli a sok-sok árva vért,
Ami kihullott s nem tudta: miért.

Engeszteli, akik mártírként háltak
S nem tudták: a halál mi mélyen altat.

Akiknek nem volt soha semmiök,
S kiknek reménye derékba törött.

Mint keskeny fénysarló, a holdnegyed
Mereng a puszta temetők felett.

Mintha tartozást kén' lerónia
S milljó fej körül volna glória.

Írd meg a véleményed Reményik Sándor Glória című verséről!
Reményik Sándor további versei: