Azt mondta valaki:
A Korongyoson gyopár is terem.
Azóta vágyaimnak netovábbja
A Korongyos-tető.
Róla álmodom nappal-éjjel,
S a pici fehér csillagokról,
Mik szikráznak a vad kövek között.

Mert úgy lehet:
Egy hullócsillag szállt alá oda,
Ép a Korongyos tetejére.
Honnan indult: ki tudja azt?
Talán egy nagyváros felett
Látta útrakelni egy ifjú pár,
Sikoltó ívét elkísérték szemmel,
Míg legörbült a sötét horizontra.
Találgatták: vajjon hol nyugszik meg?
Hát ide hullt.
Ide, a Korongyos-tetőre.
Ezer darabra hullott széjjel,
De üdvösségét megtalálta.
S minden kis része csillagalakú lett:
Így született a havasi gyopár.


Elemzések

A vers első részében a szerző a Korongyos-tetőről, valamint a gyopárról beszél. A gyopár egy növényfaj, amely állítólag a Korongyoson is megtalálható. Ez a megállapítás pedig friss természettudományos felfedezésekkel kapcsolatos lehet. A természettudomány ugyanis folyamatosan kutatja a különböző növényfajok elterjedését és előfordulását, így valószínűleg újabb bizonyítékok merülhettek fel a gyopár megtalálhatóságára vonatkozóan.

A vers második részében pedig előkerül a hullócsillag, amely a Korongyos-tetőre esik. Ebben a részben a szerző arról beszél, hogy a hullócsillagot valószínűleg egy ifjú pár is látta, amikor egy nagyváros felett elhaladt. A hullócsillag kozmikus objektum, amely az űrből érkezik a Föld légkörébe, és ég el az ottani hő hatására. Az utóbbi időben a tudósoknak egyre több információjuk van a hullócsillagokról és azok keletkezéséről, így ez a rész is kapcsolódhat a friss természettudományos felfedezésekhez.

A vers zárásában pedig a szerző arról beszél, hogy a hullócsillag ezer darabra hullott széjjel, de minden kis része csillagalakú lett, vagyis gyopárrá alakult át. Ez a rész is a legfrissebb természettudományos felfedezésekre utalhat, amelyek szerint a gyopárok valamilyen módon kapcsolódhatnak a hullócsillagokhoz vagy azok anyagához.

Összességében tehát a vers a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel ismerhető összefüggésbe. A gyopár előfordulása a Korongyos-tetőn, valamint a hullócsillagból létrejött gyopárok említése mind olyan témák, amelyek a kutatások és felfedezések eredményeiként aktualizálhatóak és kapcsolatba hozhatóak a természettudománnyal.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető és összekapcsolható a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával is.

Az első részben a költő egy valakinek a szavait idézi, mely szerint a gyopár a Korongyoson is terem. Ezt követően a költő elmondja, hogy ez a mondat új vágyakat ébreszt benne a Korongyos-tető felé. Ebben a részben a költő a természet és a spirituális világ közötti kapcsolatra utal, melyet a gyopáron keresztül érzékel.

Ezt követően a költő a Korongyos-tetőről álmodik, és a pici fehér csillagokról, melyek a vad kövek között szikráznak. Ebben a részben a költő egy másik dimenzióból, a csillagok világából származó szépséget és misztikus jelentést állít a gyopár közelébe.

A második részben a költő elmondja, hogy egy hullócsillag szállt a Korongyos tetejére. Az eredetéről nincs tudomása, de elképzeli, hogy talán egy nagyváros felett indult útnak, és egy ifjú pár kísérte végig a város határáig. Ők találgatják, hogy hova hull le a csillag, és végül a Korongyos-tetőre esik. Ezen a ponton a költő a véletlennek, vagy akár Isten gondviselésének tulajdonít egy misztikus eseményt.

A vers utolsó részében a költő elmondja, hogy a csillag ezer darabra hullva, mégis megtalálta az üdvösségét. Minden kis része csillagalakú lett, és így született a havasi gyopár. Itt a költő arra utal, hogy a csillag reinkarnálódott a havasi gyopárrá, és ezzel a természeti szépség új formában jelenik meg.

Ezeket a szempontokat értelmezve és kapcsolatba hozva a bibliatudománnyal, a gyopár a teremtés csodájára utal, amelyet Isten teremtett a Korongyoson. A patrisztikai nézőpontban a csillag a mennyei szépséget és a lelki misztikát jelképezi. A gyopár születése pedig a skolasztika nézőpontjából egy rejtélyes, Isten által vezérelt folyamat, ahol a véletlenszerűség és a rend összetalálkozik.

Reményik Sándor "Gyopár" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük. A versben megjelenik a természet, a táj leírása, valamint egy találkozás az ember és a természet között.

A vers egy konkrét helyszínen játszódik, a Korongyos-tetőn. Ezzel kapcsolatban nem találunk közvetlen összefüggéseket a magyar vagy nemzetközi szépirodalomban, de a táji leírás összekapcsolható a romantika és a természeti irodalom számos alkotásával. A természet itt központi szerepet kap, a korábban a "gyopár" teremését említő idézet pedig utalhat az ember és a természet kölcsönhatására.

A vers második részében egy hullócsillag kerül fókuszba. A hullócsillag általában a vágyak, álmok, remények szimbóluma, és itt is hasonló jelentéssel jelenik meg. A vers említi, hogy az ifjú pár útrakelése előtt vették észre a hullócsillagot, így ez a pillanat a vágyak és álmok beteljesülésének előjele lehet. A hullócsillag tehát megfoghatatlan és titokzatos, ahogy az emberi vágyak és álmok is gyakran azok. Ez az összefüggés köthető például az Amerikai romantika költőihez, mint Walt Whitman és Emily Dickinson, akik több verseikben használták a hullócsillag motívumát.

A vers harmadik részében pedig a gyopár születéséről olvashatunk. A gyopár a havasi növények közé tartozik, és a versben az emberi vágyak és álmok szimbólumaként jelenik meg. A versekben gyakran találkozunk olyan növényekkel vagy virágokkal, melyekhez emberi tulajdonságokat társítanak. Ez az ember és természet kölcsönhatására utalhat, ahol a természet inspirálja az embert, és az ember a természetben találja meg önmagát.

Ezen összefüggések alapján a verset a romantika és a természeti irodalom körében helyezhetjük el, mivel a természeti elemek és az emberi vágyak és álmok leképezésére szolgál. Emellett a találkozás a természet és az ember között általános témaköre a szépirodalomnak, és számos műben fellelhető. A vers tehát a magyar irodalom kontextusában is megállja a helyét, és elemzésre érdemes a nemzetközi szépirodalom területén is.