Volt néha úgy, hogy negyvenet,
Sőt szinte negyvenegyet mutatott.
Akartam tudni.
Ámde a testvérek
Szentül és nagyszerűn tudtak hazudni.
Sohasem vallottak be többet
Mint harmincnyolcat s egypár tizedet.
Egy testvérem volt, ki nem hazudott.
Csak mondta halkan és határozottan:
"Miért kíváncsi rá?
Tükröt s hőmérőt betegeknek
Sohasem mutatok."

Aztán a higany lassacskán esett,
Leszállt a vörös Rubikon alá
És szépen ott maradt.
Harminchat hat...
Harminchat hat...
Tűz többé nem égette testemet - -
Akkor egy Kéz belém csóvát vetett
S égig növelte lelki lázamat.
Ó, áldott nyugtalanság,
Melyből vers vers után
Mint a virág fakadt.
Ó, Szentlélekkel teljes
Kórházi éjjelek -
Ezt a lázat
Vajjon milyen hőmérő méri meg?
De akadt hőmérője ennek is:
Ama testvér szeme.
Csak rámtekintett reggelenkint s tudta:
Rohan a lázam
Bíboruszállyal ismét felfele.
Tudta: sugárzó homlokom mögött
Valami készül, vagy talán már kész -
S mielőtt kiment, mosolyogva mondta:
"Megint befele néz..."

A higany akkor is szenvtelenül
Mutatott harminchat hatot -
Az én testvérem hőmérő szeme
Negyvenegyen felül
Nagy, szent, gyógyító lázat olvasott.

1935 január 5


Elemzések

Reményik Sándor "Hőmérő" című verse az emberi kapcsolatok és az önmegértés témáját járja körül. Az első részben a költő megosztja velünk az érdeklődését a testvérei hőmérsékletével kapcsolatban. Azonban a testvérek mindig kevesebbre állították a hőmérsékletüket, mint amit valójában mutatott a hőmérő. Ez arra utal, hogy a testvérek nem akarnak őszinte választ adni, eltitkolják az igazságot.

Azután a hőmérő higanyszála lassan lecsökken és végül 36,6 foknál áll meg. Ez a testhőmérséklet és azon túl már nem égeti a költő testét, tehát úgy érzi, nincs többé láza. Azonban ekkor egy kéz csap bele a költőbe és felforrósítja a lelkét. Ez a kéz az ihletet és a költészettel való elkötelezettséget szimbolizálja. Egy olyan belső lázat ébreszt benne, amiből versek születnek.

A versek fakadnak belőle, ahogy a virág kibomlik. Ez a folyamat pedig áldott nyugtalanságban, kórházi éjszakákban történik. A költő felteszi kérdést, hogy vajon milyen hőmérő méri meg ezt a lázat. Majd rádöbben, hogy van hőmérője ennek a láznak: testvére szeme. Csak rá kell néznie, hogy megértse, milyen láz bújik a homlok mögött, és hogy a költőben valami készül vagy már készen áll.

A versek végén a hőmérő még mindig 36,6 fokot mutat, de a testvére szeme a költőben nagy, szent, gyógyító lázat olvas. Ez a testvérek közötti mély kapcsolatot szimbolizálja, hogy testvérem látja a lázamat és megérti a költészet hívását.

A vers kortárs magyar irodalomhoz kapcsolódik, azonban egy általánosabb témát boncolgat, amely más nemzetközi szépirodalmi művekben is felmerülhet. Az önmegértés, a belső láz és az ihlet fontos és gyakran megjelenő témák a világirodalomban.

A vers természettudományos szempontból értelmezhető a hőmérséklet és a láz kapcsán. A vers elején a szerző említi, hogy a testvérek hazudnak a megtett hőmérséklettel kapcsolatban, csak harmincnyolcat mutatnak, mintegy eltitkolva a valódi hőmérsékletet. Ez arra utal, hogy a testvérek valójában mérlegek és hőmérők, amelyek nem teljesen pontosak vagy megbízhatóak.

Ezt követően a versben a szerző említi, hogy a higany (amely hőmérsékletet mér) lassan esik és megreked egy bizonyos ponton. Ez lehet kapcsolatban a higany felfedezésével és annak tulajdonságaival, amelyek során kiderült, hogy a higany fagyáspontja meglehetősen alacsony, valamint az, hogy a higany hőmérsékletfüggése nagyon lineáris és stabil.

Ezt követően a szerző említi, hogy harminchat hat a hőmérséklet, és egy Kéz (esetleg Isten) megérinti és növeli a szerző lelki lázát. Ez a rész arra utalhat, hogy a láz és a testhőmérséklet emelkedése kapcsolatban van a lelki vagy érzelmi állapotokkal.

A szerző azt is megemlíti, hogy van egy testvére, akinek a szeme a hőmérője és tudja, hogy a lázam felfelé halad. Ez arra utalhat, hogy a testvérek figyelik egymás állapotát és érzik, ha valaki lázas vagy beteg.

A vers végén a szerző említi, hogy a higany továbbra is 36,6 fokot mutat, ami az egészséges testhőmérsékletnek tekinthető. Azonban a testvérének a szeme olvassa a nagy, szent, gyógyító lázat, tehát valószínűleg valamilyen más módszert használ a testhőmérséklet mérésére vagy érzékelésére.

Összességében, a vers olyan témákat érint, mint a hőmérséklet mérése, a higany tulajdonságai és használata, valamint a láz és a testhőmérséklet kapcsolata. Már a vers keletkezésekor is ismert volt a hőmérséklet mérése és annak fontossága a betegségek diagnosztizálásában és kezelésében, de a vers több aktualitással is bír a mai természettudományi felfedezések kapcsán.

A vers teológiai szempontból számos értelmezést enged, és több aspektusból is közelíthető meg. Az alábbiakban elemzem a verset, külön kiemelve a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is.

A vers első részében a költő arról panaszkodik, hogy a testvérei hazudnak neki az életkorával kapcsolatban. Ez az általános probléma az emberi kapcsolatokban, és a bibliai tanítások szerint a hazugság az ördög műve. A Tízparancsolat is meghatározza, hogy nem szabad hamisan tanúskodni, és ez magában foglalja a hazugságot is (2Mózes 20:16).

A szélsőségesen megbízhatatlan testvérekkel szemben kiemelkedik egy testvér, aki sosem hazudott. Ez a testvér mondja, hogy nem mutatja meg a tükröt és a hőmérőt a betegeknek. Ez a mondat teológiai értelmezésben is érdekes lehet, mivel a tükör a lelki tisztaságot, a hőmérő pedig az emberi érzelmi és lelki állapotot szimbolizálhatja. Ez a testvér csak belsőleg érzékelhető jelek alapján képes megérteni a betegséget és a lelki állapotot. Ez összhangban van azzal, hogy a patrisztikus gondolkodásban úgy tartották, hogy a lélek mélyén rejlő titkokat csak belső tapasztalattal lehet megérteni.

A vers második részében a költő elmeséli, hogy a higany a hőmérőben lassan csökken, és végül harminchat hat értéket mutat. A higany esése és a test remegése azt jelzi, hogy a költő testi betegséggel küzd, amelyet a tüzektől való megszabadulás és a Szentlélek segítsége tesz elviselhetővé.

A költő azt mondja, hogy egy Kéz csóvát vetett belé és ezzel megszentelte lelki tüzét. Ez lehetőségeket ad a bibliai aspektusok további értelmezésére. A kéznek isteni kéz lehet, amely a Szentlélek cselekvését jelenti, vagy Jézus Krisztus bíboruszálya, amely betör a költői érzelmi világba és megtisztítja az ő lelki lázát. A lelki láz lehetséges képviselője lehet az isteni ihletettség, amely a költészet folyamán átáramlik a költőben és versírása révén megnyilvánul.

A vers végén a költő azt mondja, hogy az ő testvérének a szemei egy hőmérőként olvasnak: felülre mutatnak negyvenet, ami a gyógyító és megtisztító lázat jelenti. Ez a végkifejlet elvezet minket a skolasztikus gondolkodáshoz, amely hangsúlyozza az értelmi megértést és a logikai következtetéseket. Az értelem szempontjából a testvér szemei megtalálják a hőmérsékletet, amely egészséges és gyógyító.

Azonban a vers más értelmezéseket is támogathat. Például a hőmérő szimbolizálhatja a külső érdeklődést és a közösségi elvárásokat, amelyeket a költő érzékel, de nem képes megérteni vagy átvenni, és inkább a saját belső élményeire helyezi a hangsúlyt.

A vers tehát teológiai szempontból több réteget fed fel és több értelmezést lehet rá adni a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika gondolkodásokra való hivatkozásokon keresztül, illetve más lehetséges megközelítéseken át.