Én nem ismerlek Téged, ifjú nő,
Nem láttalak soha,
Ma hallottam, hogy a világon vagy,
Ma hallottam: Erdélyországé vagy, -
Hozsánna neked, aki visszajöttél.

Te nem tudod, micsoda fájdalom
Örvénylik az én örömöm mögött:
Búcsúzni mindíg, búcsúzni megint...
De egy fecske most visszaköltözött,
Hozsánna neked, aki visszajöttél.

Búcsúztatni, - ó hányszor búcsúztattam
Tíz esztendő alatt,
Szívem elfáradt, könnyem elapadt,
Szavam se száll az indulók után, -
Hozsánna neked, aki visszajöttél.

Mert most se telt még be a sorspohár,
A nagy sebből a vér most is buzog,
De búcsúztatni én már nem tudok, -
Ahelyett kendőm feléd lengetem:
Hozsánna neked, aki visszajöttél.

Áldott legyen a bejöveteled,
A hegyek istene legyen veled,
Áldott a frigy, mely visszaragadott:
Sodró, szerelmes székely Nemere, -
Hozsánna neked, aki visszajöttél.

Én nem ismerlek téged ifjú nő,
De Te vagy az én elégtételem,
Ki annyi drága ismerős után
Hasztalan tártam ki tartó kezem:
Hozsánna neked, aki visszajöttél.

Szeretnék most a télbe kirohanni,
S neked, Te idegen
A végtelenből virágot szaggatni, -
Csakhogy ne lássak több búcsúvirágot, -
Hozsánna neked, aki visszajöttél.

Nagyon fáj a szívem,
Tán azért lengetem
Tüzes üszökként ezt az örömöt,
Dacos, kétségbeesett örömöt:
Hozsánna egynek, - aki visszajött!

Kolozsvár, 1929 január 24


Elemzések

Reményik Sándor "Hozsánna annak, aki visszajött..." című versének elemzése irodalomtudományi szempontból:

A vers témája a visszatérés öröme és a búcsúzás fájdalma. Az első sorban megjelenő "hozsánna" kifejezés vallásos-ünnepélyes jellegű, a vers pedig azzal kezdődik, hogy a költő egy nőről szól, akit soha nem ismert meg, ám aki visszatért és Erdélyre tartozik. Ez a megállapítás a nemzeti identitást erősíti, és arra utal, hogy az alkotás a magyar nemzeti irodalmi hagyományba illeszkedik.

A versben megjelenő "búcsúzás" és "visszajövetel" motívumok a nemzetközi irodalom területén is gyakran foglalkoztatottak. A búcsúzás és újraegyesülés témája jelen van többek között Shakespeare drámáiban és költeményeiben, valamint a romantikus irodalomban is - például Goethe "Werther szenvedélyei" című művében.

A versben megjelenő konkrét elemek, mint a fecske és a hegyek istene, hagyományos irodalmi képek, amelyek a természet és az ember közötti kapcsolaton keresztül fejezik ki az örömet és a meghatódást. Ezek az elemek azonban sajátosan Erdélyre, illetve a helyi néphit és folklór hagyományaira utalnak.

A vers stílusa lírai és vallásos, az ünnepélyes hangnem visszaköszön a "hozsánna" kifejezés használatával, amely a katolikus liturgiában is megtalálható. A vers elszólító és kimondottan a visszatért nőhöz szól, ezzel személyessé teszi az üzenetet és az érzelmeket.

Összességében az elemzés során megállapíthatjuk, hogy Reményik Sándor "Hozsánna annak, aki visszajött..." című verse a magyar irodalomhoz köthető, ugyanakkor tematikailag és motívumokat tekintve is találunk kapcsolódási pontokat a nemzetközi szépirodalomhoz. A vers vallásos és lírai stílusa, valamint a természeti képek használata tovább mélyíti az érzelmek és az ünnepélyesség hangsúlyát.

A vers teológiai szempontból megközelíthető a következőképpen:

- A versben megjelenik az öröm és a megkönnyebbülés érzése, ami arra utalhat, hogy a költő egy személyre (ifjú nő) vagy valami fontos eseményre gondol, amely visszatérést vagy visszafordulást jelent. Ez a visszatérés spirituális oldalát is érinti, mivel az öröm mögött ott van a fájdalom és a búcsúzás, ami a költő számára összetett érzéseket vált ki.

- A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenő hozsánna (dicséret, üdvözlet) a visszatért személy vagy esemény megtisztelése és üdvözlése lehet. Az öröm és a hozsánna kifejezése vallási, spirituális jelentőséggel bír, amely az emberi kapcsolatok és az isteni jelenlét közötti mélyebb összefüggésekre utalhat.

- A patrisztika (a keresztény egyház atyáinak tanítása) szemszögéből a versek mélységes érzése és az isteni irgalomra, megbocsátásra, szeretetre és könyörületre való reflexióra utalhatnak. A hozsánna kifejezés visszhangot kelt az egyházi liturgiában használt dicséretekhez és imádságokhoz, ezzel együtt teremtve kapcsolatot az isteni és az emberi között.

- A skolasztika (a középkori filozófia mozgalma) nézőpontjából a versben megjelenő érzelmek és gondolatok a séta-logika (természeti logika) és a hit-logika közötti kölcsönhatásra utalhatnak. A séta-logika arra szolgál, hogy az ember megértse és megmagyarázza a természetet, míg a hit-logika az isteni dolgokat, a vallási tapasztalatokat és a spirituális dimenziókat veszi figyelembe.

A vers általános értelmezése mellett azonban más szempontokat is figyelembe lehet venni, például a költő személyes élményeit és érzéseit, az anyagi és szellemi otthonhoz való kötődést, valamint a természeti és társadalmi kontextusban való helyzetét. Az egyéni értelmezés lehetőségei sokféleképpen bővíthetik a vers elemzési lehetőségeit és széles körű megértését.

A vers tartalmaz néhány motívumot és metaforát, amiket összekapcsolhatunk a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első sorban megjelenik a fecske, amely visszatér hozzánk. Az utóbbi időben a kutatók felfedezték, hogy a fecske évente több ezer kilométert utazik táplálkozási és telelési helyei között. Az északi fecske például Afrikába repül télen, majd tavasszal visszatér Európába. Ez a visszatérési képesség az evolúció során alakult ki a fecskepopulációkban, és a versben is megjelenik a fecske visszajövetele, ami egyfajta csodaként van ábrázolva.

A második és harmadik versszakban a költő arról beszél, hogy mennyire nehéz búcsúzni. Ez kapcsolatba hozható a modern tudomány megállapításaival a szociális állatok viselkedéséről. Kiderült, hogy az emlősök és a madarak között is kialakulnak szoros kötelékek, barátságok és társas kapcsolatok. A versben a szerelem vágya, a búcsúzás fájdalma jelenik meg, ami összetartozik az állatok társas viselkedésével.

A negyedik és ötödik versszakban a költő utal a saját fájdalmára, amely még mindig jelen van, de nem tud már búcsúzni. Ez megfelelhet a legfrissebb felfedezéseknek a fájdalom és a gyász feldolgozása terén. A kutatók rájöttek, hogy az agyunk fájdalomcsillapító mechanizmusokkal és pszichológiai módszerekkel képes kezelni a veszteségeket és a búcsúztatást.

A hatodik versszakban a költő áldást kíván a visszajövetele miatt. Az áldás fogalma kapcsolódhat az egészségügyhöz és a gyógyításhoz. A modern gyógyászat egyre fejlettebb technikákkal és módszerekkel képes csodákat tenni a betegek meggyógyítása érdekében. Az áldás tehát egy olyan fogalom, amivel kapcsolódhatunk a jelenkori orvostudományhoz.

A hetedik versszakban a költő azt mondja, hogy szeretne virágokat szaggatni a téli hidegben, és nem szeretnék több búcsúvirágot látni. Ez a képzeletbeli cselekvés összekapcsolható a növényekkel kapcsolatos legújabb felfedezésekkel. A kutatók felfedezték, hogy a növények is kommunikálnak egymással és az élőlényekkel. Például a növények képesek kimutatni a stresszt és reagálni rá, vagy értesíteni a környezetüket a kártevők jelenlétéről.

A nyolcadik versszakban a költő szívét fájdalom tölti el, és kétségbeesett örömet hoz elő. Ez az érzés megfelelhet a mai termeszettudományos kutatások eredményeinek, amelyek néha örömöt, de néha kétségbeesést is okozhatnak. A legfrissebb felfedezések gyakran új kérdéseket vetnek fel, vagy ellentmondásos eredményeket hoznak, amelyek miatt tapasztalt kutatók és tudósok is bizonytalanok lehetnek.

Összességében a versben megjelenő motívumok és metaforák számos kapcsolatot mutatnak a modern természettudomány legfrissebb eredményeivel. A vers reflektál a természetre és az emberek kapcsolatára vele, és olyan elemeket használ, amelyek az evolúciót, az érzelmi viselkedést, az orvostudományt és a növényi kommunikációt tükrözik.