Szerettem a virágot.
De választott virágom
Nem volt nekem soha -
S azt sem tudom: e sorsom,
E furcsa sorsom édes
Volt-e vagy mostoha.

Egyetlen választottként
Én nem szerettem senkit.
Lelkemnek pilleszárnya
Mindegyre tovalendít
Szürcsölni lélek-mézet
Egyik virágról a másik virágra.

Igaz: nem ígérgettem -
Nem ámítottam senkit
Örökkétartó szerelemmel -
S beértem egy-egy fényes, tiszta perccel.
A percnek nem volt sodró szenvedélye,
Észbontó mámora -
De fanyar, hideg hajnala se jött,
Temetése, tora
Soha.

Amit itt átéltem a szerelemből:
Egyetlen sugár volt csupán a mennyből.
Talán nem is volt szerelem.
Kevesebb is, több is a szerelemnél.
Édesség, mely Éden-kerten is túli
Titok-fákon terem.
Amit itt átéltem a szerelemből.
A Szűz jegyében,
Különös csillagok alatt:
Nem volt szimfónia.
Halk hangolás - símogató varázs:
Preludium maradt.

Én senkit meg nem csaltam.
S valahogy mégis hűtelen vagyok.
Mindenkihez. - De főképen egy sírhoz,
Mely messze ködlik
S foszló párákból néha felragyog.
Talán Ő volt mégis az igazi.
Mindenki másnál mégis igazibb.
Porló szívéből nő most egy virág,
Most, hogy tél sem volt s már tavaszodik.

Szeretnék mostan odaszállani,
Bódultan ejteni a sírra le
Két hűtlen pilleszárnyam -
S elrejtőzni minden virág elől
Az egyetlenegy, síron nőtt virágban.

Ó, de hiába volna, mindhiába!
Hiába sóvárognék lenni
Síri virágom örök remetéje.
Ő szólna - ó, hogy emlékszem mosolyára:
"Édes Barátom -
Nincs tehetségem a féltékenységre."
Hiába sóvárognám szívni
Kelyhéből a hűség halálos kéjét -
A végső békességet:
Ő jobban ismert -
Tudná, hogy harmatot gyüjtök és mézet,
Hogy költemények születhessenek,
Mindíg új költemények.

S válaszomat se várva -
Ő küldene tovább
Egyik virágról a másik virágra.

1936


Elemzések

A vers természettudományos szempontból kevés információt tartalmaz, mivel főleg szerelmi témájú. Azonban vannak olyan elemek, amelyek a mai természettudományos felfedezésekkel összefüggésbe hozhatók.

A versben sok virágról és a szerző kapcsolatáról beszélnek. A virágok a biológiai világhoz kapcsolódnak, és a természeti környezetben fontos szerepet töltenek be. A legfrissebb felfedezések azonban azt mutatják, hogy a virágok evolúcióját nagy hatással volt a rovarok és a növények kölcsönhatása. A rovarok beporozzák a virágokat, és hozzájárulnak a szaporításhoz.

A versben az emberi kapcsolatokat is megemlítik, különösen a szerelmi érzéseket. Az emberi viselkedést, köztük a romantikát és az emberi kapcsolatokat is tanulmányozza a pszichológia és a szociológia. Ezek a területek gyakran a hűtlenségre, a szerelemre és a kapcsolatok dinamikájára összpontosítanak.

A versben a szerző említést tesz az évszakokról, mint a tél és a tavasz. Az évszakok és az időjárás tanulmányozása szintén a természettudományok része, különösen az időjárási jelenségekkel foglalkozó meteorológia.

Ezenkívül, bár a vers főként az emberi érzelmekre és tapasztalatokra összpontosít, számos természeti képsort is használ, mint a köd, a pára, a virágok és az édenkerti utalások. Ezek a természeti képek utalhatnak a költő természettudományos tapasztalataira és megfigyeléseire.

A vers teológiai szempontból a szeretet, a szerelem és a hűtlenség témáit dolgozza fel. Az alábbiakban összefüggéseket mutatok be a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira vonatkozóan is.

- A bibliatudomány megközelítése: A versben a szerelem és hűtlenség metaforikusan jelenik meg. A szerző azt mondja, hogy soha nem volt választott virága, ami arra utalhat, hogy a szeretetet vagy a boldogságot soha nem találta meg. Ez a bibliai értelemben vett kiengesztelődést vagy lelki nyugalmat jelentheti, amelyet Isten szeretetéből merítünk. A versekben a szerző felveti a kérdést, hogy ez a furcsa sors édes vagy mostoha volt-e számára, ami a bibliai értelemben vett Isten akaratától való eltekintést jelentheti.

- A patrisztika megközelítése: A versben a pilleszárnyon történő tovalendítés a lelki szabadság és az örök élet törekvését jelképezi. Ez a patrisztikus gondolkodásban szereplő "felülmúló" vagy "megemelkedett" életre utal, amely a földi vágyaink és hűtlenségeink túllépését jelenti. A szerelem hiányát és a pillanatnyi boldogság keresését a költő megpróbálja túltenni a szellemi értelemben vett reményben és az örök boldogságot ígérő Istenre fordulásban.

- A skolasztika megközelítése: A versben a szerző a szerelem természetét és felfogását boncolgatja. A pilleszárnya a lelket jelképezi, amely képtelen hosszú távú szerelmet vagy elköteleződést érezni senki vagy valaki iránt. Ez a skolasztikus gondolkodásban a vágyak és érzelmek követését tartalmazza, amelyek változóak és mulandóak. A versben a szerző kifejezi, hogy ő senkit sem csalt meg, mégis hűtelennek érzi magát, ami a skolasztikus gondolkodásban a vágyak kielégülésének mulandóságához és az emberi természet hűtlenségéhez kapcsolódik.

Ezenkívül, ha általánosabban gondolkodunk, a versben a szerelem, a boldogság és a hűtlenség témái teológiai jelentőséggel bírnak. A szerző a szerelem hiányát érzékelteti, amely általánosan elmondható az emberi életben is. A szerelem és a hűtlenség kapcsolódása az emberi természet ellentmondásaihoz és vétkezéseihez vezethet, mint ahogyan a bibliai történetekben is gyakran jelennek meg. A versben a szerző az örök boldogság utáni vágyat és reményt fejezi ki, ami teológiai értelemben vett útmutatást nyújthat a lelki nyugalmat és örömöt kereső embereknek.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a vers teológiai szempontból a szeretet, szerelem és hűtlenség témáit járja körül, és különféle szempontok alapján értelmezhető, beleértve a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is.

Reményik Sándor "Hűtelenül" című verse egy szerelmi vallomás, mely a szerelem viszonyait és az elégedettséget, boldogságot, valamint az elkerülhetetlen hűtlenséget boncolgatja. Az angolgyűjteményi verszetformával (a szeptett strófa szerkezetével) dolgozik, melynek sorai jó ritmikus illeszkedést mutatnak egymáshoz. Az egész versben végigvonul egy szimbolikus szál, a virág és a szerelem kapcsolata, amely a lírai én szemszögéből kerül bemutatásra.

A vers az erkölcsi vagyis hűtlenség témájával foglalkozik, amely az emberi kapcsolatokban is megjelenhet. Ezzel a témával Reményik Sándor a magyar költészetben újszerűnek számított, és egyfajta kortárs kérdést vetett fel. A költő elgondolkoztatja az olvasót a hűtlenség szerepéről a szerelemben, mely kétségbe vonja a hagyományos szerelem ideálját.

A versben a virág motívuma is jelképesen jelenik meg. A virág képviseli a választott szerelmet, amely soha nincs meg és soha nem tart örökké. A lírai én a virágot szereti, de soha nem találja meg a tökéletes választottat. A szerelem számára csak egy-egy pillanatnyi boldogságot jelent, ami nem éri el a szenvedélyes vagy "erkölcsileg" elkötelezett szerelmet.

A versben megjelenik az egyén, aki nem hűtlen a párjához, de mégis hűtlennek érzi magát. Ez a gondolat jelzi a versekben általában szereplő, modern öntudatra jellemző felfogást, amelyben a hűtlenség nem csupán a tetteket és az elköteleződést, hanem a belső érzelmeket és igényeket is magában foglalja.

Reményik Sándor versében a szerelmi érzések sokkal inkább a versen keresztül jutnak kifejezésre, mint magában a cselekményben. A költő az őt foglalkoztató gondolatokat sajátos, képszerű képek formájában fejezi ki. A versben megjelenő szimbólumok - a virág, a sír, a pilleszárnyak - segítenek a lírai énnel való azonosulásban és az olvasó számára a költő érzelmi világának megértésében.

A költő nyelvezete egyszerű, hétköznapi és közvetlen. Játékosan keveri a képződményeket, és a rímek segítik a zenei hatást. A vers lüktető ritmusa és hangsúlyai lendületet adnak az olvasásnak.

Közvetlen példa a magyar irodalomra az 1930-as években. Az alkotás időszakában kezdett kialakulni a modern magyar irodalom, amelyben a költők új stílust és témákat dolgoztak fel. Reményik Sándor versei a modern lírai irányzatba sorolhatóak, amelyek a hagyományos értékek és formák helyett újszerűbb és kísérletezőbb megközelítést mutatnak.

Nemzetközi szinten a versben megjelenő szerelmi témák és a választott virág motívuma ismerős lehet más költők műveiben is. A szerelmi viszonyok és a választottság kérdése többek között William Shakespeare, John Donne vagy Emily Dickinson munkáiban is megjelenik. A szerelmi és vágyteli érzelmeknek a lírai művekben való bemutatása és a szerelmi viszonyok összetettsége is globálisan elterjedt irodalmi témának számít.

Összességében tehát Reményik Sándor "Hűtelenül" című verse egy modern lírai mű, melyben az elsősorban szerelmi témák és motívumok előtérbe helyezése éppúgy jellemző, mint a szerelmet övező konfliktusok és az emberi kapcsolatok hűtlensége. A magyar és nemzetközi irodalomban is találkozhatunk hasonló témákkal és megközelítésekkel, amelyek mind a szerelmet és a vágyakozást, mind az erkölcsi és érzelmi dilemmákat boncolgatják.