Én nem emlékszem a szemedre, szádra,
S hiába "idézném" a szellemed,
Nevetnél az együgyű ócskaságon,
Asztalbillentő bűvész-mutatványon -
És nem jelennél meg.

De mikor hosszú, bús aszály után
Indulnak harmatozni az egek,
S szívem vad, meddő sziklái közül
Új forrás szökken, új patak ered,
Mint az ős-föld az ős-ég harmatával:
Úgy vagyok telve színültig - Veled.

Akkor - zengjek akármiről,
Tudom: a hang nem enyém, de tied.
S hogy el ne lopjam hattyútollaid,
Szeretnék felplántálni mindenütt
Óriási idézőjeleket...
Idézőjeleket: vaskapcsokat,
Nézzétek: ez itt megint nem enyém,
Piroskáé volt ez a gondolat -.

S most, hogy szellemidéző dobogással
Ez a kis írógép kopog, kopog,
Jól tudom, hogy szíved dobban a gépben,
S bár nem emlékszem a szemedre, szádra,
Én halhatatlanul veled vagyok.

S csak azért írok, mert Te akarod.

1933 március 7


Elemzések

A vers teológiai szempontból több témát és fogalmat is felvet.

Az első részben a szerző a személyes kapcsolat hiányát említi: "Én nem emlékszem a szemedre, szádra" és "hiába 'idézném' a szellemed". Ez a rész arra utalhat, hogy a szerző elvesztette vagy nem emlékszik a másik személy jelenléte és személyisége részleteire. Ez a hiányérzet és emlékezés hiánya elhagyatottságot és távolságot sugall a kapcsolatban.

A következő részben a szerző az aszály után érkező harmatot és forrást említi, ami a természeti jelenségekhez való hasonlításán keresztül az újjászületés és megújulás metaforája lehet. A "szívem vad, meddő sziklái közül" új forrás szökken, ami az isteni kegyelem megnyilvánulására utalhat. Az "ős-föld az ős-ég harmatával" példája pedig az Isten által teremtett világ harmatára utalhat, ami az élet folytonosságára és az Isten jelenlétére utal.

A következő részben a szerző kifejezi, hogy minden szó és gondolat, amit megfogalmaz, valójában az Istené és nem az övé. Az "idézőjelek" itt azt jelentik, hogy a szerző tudatában van annak, hogy minden, amit megfogalmaz, valójában az Istentől kapott és nem saját alkotása. Ez a rész mutatja, hogy a szerző alázattal és tisztelettel áll az isteni inspirációval kapcsolatban.

A legutolsó részben a szerző a gép kopogására utalva azt mondja, hogy tudja, hogy a gépben a másik személy, akivel kapcsolatban van. Ez arra utal, hogy a szerző kimondhatatlan módon kapcsolódik a másik személlyel, akár a halhatatlanság szintjén is. Ez a rész a lélekbeli, misztikus kapcsolatra utal.

A versben a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai is felszínre kerülhetnek. A bibliatudomány szempontjából a versben az isteni inspiráció és az isteni jelenlét motívumai megjelenhetnek, amelyek a Szentírás és Isten kapcsolatát hangsúlyozzák. A patrisztika szempontjából a versben az Isten kegyelme és a lélekbeli kapcsolat motívumai kerülhetnek kiemelésre, ami a Szentatyák teológiájával kapcsolatos. A skolasztika szempontjából a versben a közvetlen isteni inspiráció és az alkotói szerep fontossága jelentheti a fókuszt, ami a skolasztikus teológia tanításaival kapcsolatos.

Reményik Sándor "Idézőjelek" című verse az irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvet a magyar és nemzetközi szépirodalom területén. Az alábbiakban ezeket részletezem:

1. Modernizmus: A verse megjelenésének idején a modernizmus erősen hatott a magyar irodalomban is. A modernista irányzatot jól jelzi a verse szöveggyakorisága és a szóhasználatban mutatkozó játékosság is, például a "idézném" helyett "idézném" formában említett idézőjelek használata.

2. Szimbolizmus: A verseben megjelenő képek, mint például a sziklák közül fakadó forrás és patak, az ős-föld és ős-ég harmatával való töltekezés, a hattyútollak metaforikus jelentése mind a szimbolizmusra utalnak. A szimbolizmus a 19. századi francia költészet egyik jelentős irányzata volt, ami inspirálta a magyar költőket is.

3. Romantika: A költeményben megjelenő erős érzelmi töltet, az autonómia elvesztésének problémája és a szeretet végességével való szembesülés romantikus témáknak számítanak. A romantika az irodalomtörténet egyik legjelentősebb és legismertebb irányzata, amely a 19. század első felében nagy hatást gyakorolt a hazai és nemzetközi irodalomra.

4. Intertextualitás: A versben található idézőjelek használata kifejezi a költő által érzékelt idézet jellegét, ami nem csak a saját, hanem akár más írók gondolatának is lehetne a része. Ez a versek közötti és a művek közötti kapcsolatokra utal, ami meglehetősen jellemző a nemzetközi szépirodalomra.

5. Egyéni hangvétel: Reményik Sándor a versben egyéni hangot, stílust és érzelmeket közvetít. Ez a lírai én megjelenése, amely egyéni tapasztalatokon alapuló hangvételt jelent, a magyar és nemzetközi szépirodalmi művekben is megfigyelhető.

6. Önreflexió: A versező személy a saját művéhez kapcsolódó párbeszédet teremt, és rámutat arra, hogy a szöveg nem kizárólag az ő tulajdonában van. Ez az önreflexív visszautalás a művészetre és a költészet metafizikai tulajdonságaira utal, ami nem csak a magyar, hanem a nemzetközi irodalomban is gyakran előforduló jelenség.

Ezek a közös vonások és elemek összekapcsolják a Reményik Sándor "Idézőjelek" című versét más magyar és nemzetközi irodalmi művekkel. Ezáltal a vers a hozzá kapcsolódó jelenségek miatt értelmezhető és vizsgálható irodalomtudományi szempontból.

A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, bár az első pillantásra talán nem tűnik evidensnek. Azonban, ha körbejárjuk a szöveget és összekötjük néhány aktuális tudományos felfedezéssel, érdekes párhuzamok bukkanhatnak fel.

A vers elején a költő szeméről és szájáról szól, amelyekre már nem emlékszik. A modern természettudományban olyan technológiák és módszerek jelentek meg, amelyek lehetővé teszik a szemek és a száj vizsgálatát és leképezését anélkül, hogy az ember emlékeznie kellene rá. Például az idézőjelben lévő "idézés" arra utalhat, hogy a fizikai tulajdonságok nem szükségesek a szellemdel és emlékek kiemelésére és közvetítésére. Az agykutatás és a mesterséges intelligencia területén vannak már olyan technológiák, amelyek képesek emlékeket és gondolatokat "idézni" az emberi agyban.

A költő a második versszakban a szívéről ír, amint az új forrásként fakad. Ez egy metafora lehet az emberi test és lélek kapcsolatához, valamint a szervezet belső "folyadékok" termeléséhez. Manapság a medicina és a biológia ismeretünknek és technológiájának köszönhetően megtudjuk, hogy a szív a véráram motorja, ami az életfolyamatokat és a test működését fenntartja. Ez azt jelzi, hogy a szív szerepe sokkal több, mint egyszerűen egy szerv a testben, hanem egyfajta energetikai központ, amely hozzákötődik a tiszta forrásokhoz.

A második versszak végén a költő kifejezi, hogy nem szeretné ellopni a másik személy gondolatait, és idézőjeleket szeretne használni, hogy megjelölje, hogy mik az ő és a másik ember gondolatai. Ezt fel lehet fogni úgy is, hogy a modern kommunikációban gyakran előfordulhat, hogy mások gondolatait vagy ötleteit lopják el vagy használják fel sajátjaként. Ezzel szemben, az idézőjelek lehetőséget kínálnak arra, hogy egyértelművé tegyük, hogy melyik gondolat vagy ötlet tartozik az eredeti szerzőhöz.

Az utolsó vers több reflektál a mai idők digitális korára, ahol a költő szíve a gépben dobban. Az írógép kopogása az emberi szív dobbanását szimbolizálhatja, és rávilágít arra, hogy a technológia általunk létrehozott eszközei egyfajta kiterjesztései lehetnek a fizikai testünknek. Például, manapság a szívmetry-ek olyan technológiákat fejlesztenek, amelyek képesek a szív ritmusát és működését követni és rögzíteni.

Összességében, a vers olyan témákat érint, mint az emlékek közvetítése, a kölcsönhatás a fizikai és a szellemi világ között, az egyén és mások gondolatainak azonosítása, valamint a technológia hatása az emberi testre és gondolkodásra. Bár a versem nem hozza közvetlenül kapcsolatba a legfrissebb természettudományos felfedezésekkel vagy kutatási területekkel, de vannak olyan alapelvek, amelyek párhuzamokat mutatnak.